KÉZILABDATÁBOR ADÁN
Ésszerű hozzáállással sok minden megvalósítható

    A Rekreációs-műszaki Központ épületében vagyunk, ahol első ízben szervezett kézilabdatábort az adai Halász József női kézilabdaklub. A folyosókon rend és tisztaság, a földszinti nagyobb teremben a követelményeknek megfelelően egy hosszabb tárgyalóasztal kellő számú székkel, a sarokban katonásan összerakva az üdítőitalos dobozok, látszik, hogy az ott tartózkodók a közvetlen környezetükre is nagy gondot fordítanak. Érthető is, hisz lányokról van szó, akiknek a rend és a tisztaság szinte velük született tulajdonság kell, hogy legyen. Szemmel látható, hogy itt nagyfokú fegyelem is uralkodik. Két lelkes sportember vezeti a tábort: SÍPOS RUDOLF edző és VINCE JÓZSEF mindenes. Velük beszélgettem el a táborozás céljáról, az ott folyó munkáról.
    Hogyan jött létre a táborozás megszervezése? – volt az első kérdés.
    - Az adai kézilabdatábor megszervezése, úgy mondanám, az ésszerűség eredménye - kezdi a beszélgetést Sípos Rudolf edző. Minden évben érkeznek ugyanis vidékről értesítések, hogy a lányaink vegyenek részt különböző kézilabda táborokban. Akárhogy is számoltunk, 2-3 lány költsége egy nyolc napos táborozáson 16-18000 dinárba kerülne a klubnak, ha egyáltalán lenne rá pénze. Ezek tudatában megpróbáltunk mi megszervezni saját erőnkből itt helyben ugyanolyan vagy hasonló tábort, ahol előzetes számításaink szerint 20.000 dinárból 15-20 lány táborozását tudnánk biztosítani. Minden feltétel adott, itt van ez a szép, de kihasználatlan épület, közvetlen közelében a kézilabdapálya, itt vannak a medencék, a Tisza, tehát egy kilométeres körzetben minden megvan, ami a felkészüléshez, az edzéshez, a kiegészítő mozgáshoz szükséges. Meg kell említenem, hogy a szervezésbe természetesen bekapcsolódott a klub elnöke, Vučurović Dušanka is, aki mellesleg teljes mértékben támogatta is az elképzelést. Meg kell említenem Horti Györgyöt is, akivel gyakorlatilag kiviteleztük a megszervezést, teljesen önerőnkből, mert sem az önkormányzattól, sem a sportszövetségtől nem kaptunk támogatást. Hogy mégis sikerült összehoznunk a tábort, a moholi Idősek és nyugdíjasok otthonának és igazgatójának Nacsa Istvánnak köszönhetjük, aki biztosította a teljes ellátást, a Mlinprodukt malomipari vállalatnak, továbbá az ADICA Üdültetési Közvállalatnak és igazgatójának, aki ingyenes belépőt biztosított az üdülőközpontba a lányok részére.

A kézilabdatábor résztvevői: Laták Csilla, Farkas Lívia, Rákos Zsuzsanna, Ürményi Tímea, B elančić Natasa, Horti Ágnes, Kovačev Ines, Dudás Anikó, Szőke Zsanett, Pámer Edina, Jakovljević Anna, Apró Rita, Fajka Éva, Papp Sára, Ahác Diana, Tóth Dóra, Fehér Katalin.

    Kik a táborozás résztvevői, mióta foglalkozol velük?
    - Három évvel ezelőtt vettem át ezeket a kislányokat, azzal a feltétellel, hogy valójában nemcsak az edzéseket vezetem, hanem biztosítsák a felkészülést és a velejáró kötelezettségeket is. A csoport vegyes, vannak itt ifjabb pionírok, középkorosztály, kadét-és ifjúsági csoport is. Ahogy folyik a bajnokság, mi mindig ott vagyunk, habár nem szerepelünk egy ligában sem. Első és fő dolog a csapat kialakítása, így sok meccset lejátszunk. Ebben az évben már 30 mérkőzésünk volt, tavaly több mint 60 meccset játszottunk. A táborozás lényege is az, hogy összetartsuk ezt a generációt, mert idővel vidékre mennek tanulni, így kevesen maradnak egy korosztályban. Már az is nagyon sokat jelent, ha egy csoportból 3-4 játékos kinevelődik, itt marad, számítani lehet rá, mint kiváló utánpótlásra. Nagyon nehéz ezt fenntartani, de ha nem neveljük a fiatal generációt, egy-két éven belül komoly gondok jelentkezhetnek. Ahogy tönkrement az adai futball az utánpótlás hiánya miatt, ugyanúgy tönkremehet a kézilabda is.
    Lényegében akkor néhány lelkes sportember munkájáról beszélhetünk?
    - Így igaz. Nélkülük ez nem valósulna meg. Azt is el kell mondani, hogy Adán ilyen tábor még nem volt, noha jóval korábban is foglalkoztam a fiatalokkal. Közülük azóta már neves kézilabdázók lettek, mint Vámos Boglárka, Sterbik Anita, vagy Öreg Ildikó. Többször is megesett, hogy majdnem egy teljes utánpótlást adtam át az első csapat részére. Mindez ékesen bizonyítja, hogy kell foglalkozni a fiatalokkal.
    Milyen a hangulat a táborban?
    - Mondhatom kitűnő. Állandó kaőpcsolatban vagyunk a szülőkkel, minden este lejönnek ide mert a lányok nem mehetnek haza, itt is alszanak. Különben 18 lánnyal kezdtük, de hárman elmentek (főleg családi okokból), utána még ketten távoztak, úgyhogy ma 13 lánnyal dolgozunk. A barátság, az összetartozás, az egymás iránti bizalom magas fokon áll. Különben a szülők is sokat segítenek egész idő alatt.
    Hogyan telik el egy nap?
    - Munkánk órarend szerint folyik. Fél hétkor ébresztő, majd futás, utána fél nyolckor reggeli, pihenés. Íz órától edzés a pályán délig, egy órakor ebéd, utána pihenés majd fél négytől öt óráig aktív edzés a pályán, utána úszás, fürdés a medencékben. Este fél nyolckor vacsora, tíz órakor pedig mindenkinek az ágyban kell lennie. Ekkor már a mobiltelefonokat sem szabad használni. Semmi kommunikáció nincs a külvilággal, csak rajtunk keresztül. Mondhatom, katonás rend van, de nincs velük gond, betartanak minden megbeszélt szabályt, jó velük dolgozni.
    Lesz-e még ilyen tábor?
    - Nagyon remélem. Ezt most azért szerveztük meg, hogy az adai lányokat ne vidékre küldjük, ami igen költséges. Szeretnénk, ha hagyománnyá válna. Ez alkalommal, mint egy próba volt, de jövőre már komolyabb hozzáállással vidékről is toboroznánk résztvevőket, mert még akkor is olcsóbb lenne, mintha mi mennénk valahová. Sokat ér egy ilyen táborozás, mert a nyarat is aktívan tölthetik el a fiatalok, új tehetségeket lehet felfedezni, ami csak hasznára lehet a klubnak, de magának a játékosnak is. Ez végeredményben egy tapasztalatszerzés is, amit a jövőben kamatoztatni fogunk – mondta Sípos Rudolf edző.