Tájainkon lassan kezdenek visszahonosodni azok az ősi népszokások, amelyeket az a veszély fenyegetett, hogy feledésbe merülnek. Egyik ilyen népszokásunk közé tartozik a farsangolás is. A moholi Csobolyó M. E. évekkel ezelőtt csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja, hogy kiszakítsa a feledés karmaiból ősi hagyományaink egy-egy mozzanatát, mint amilyen a tél elűzése, és a kikelet hirdetését szimbolizáló nagybőgőtemetés. Ez azonban mást is jelent, a farsangi mulatságok végét, és egyben az eljövendő nagyböjt beharangozását is. Az immár tradicionálisnak mondható rendezvényt a Csobolyó hatodik ízben szervezte, és szép számú moholi és adai polgár tisztelte meg jelenlétével. Természetesen a moholiak a vendégeket nagyon finom ételekkel és italokkal, no meg a jó hangulatot biztosító zenével fogadta. Aki először vett részt ilyen rendezvényen, nem távozott csalódottan. Úgy látszik, a jelenlevő vendégek is tisztában voltak azzal, hogy pár nap múlva már tilos lesz a zsíros ételek fogyasztása, mert megkezdődik a nagyböjt. Ezért összevont támadást intéztek a felszolgált rendkívül finom marha- és birkapörkölt ellen, de végül vereséget szenvedtek, mert a felszolgálók újra és újra hozták az ételekkel teli tálakat, és ezekkel a vendégek már nem tudtak megbirkózni. Ám a "kivétel erősíti a szabályt" elv szerint, voltak, akik úgy érezték, hogy nem ettek eleget. Ezek közé tartozott Kelemen Zsolt is, aki a tavalyi rendezvény fánkevő-versenyének győztese volt. Azzal az ürüggyel, hogy meg akarja védeni a tavalyi titulusát, vetélytársakat keresett. Legnagyobb sajnálatára asztaltársa Birkás István felvette a kesztyűt, azaz a lisztes szitát, amit elébe dobtak. A szakácsnők gyorsan frissen le is sütöttek 936 fánkot. Legnagyobb meglepetésre a kihívott másfél fánkkal "megverte" a bajnokot. A fennmaradt 924 fánkot pedig a szervezők döntésére szétosztották a vendégek között, és ők ennek nagyon megörültek. Volt még egy fontos mozzanata ennek az estének. Az, hogy a jelenlevő vendégek részesei lehettek egy ősbemutatónak. Ugyanis ezen az estén mutatkozott be első ízben a moholi népdalkórus, és ily módon felváltotta az eddig ismert moholi asszonykórust, amely ezen az estén hivatalosan megszűnt létezni. A különbség természetesen, mint ahogy sokan sejtik, abban van, hogy a kórusban férfiak is helyet kaptak. A közönség tetszését azonnal elnyerték, amit a tapsuk bizonyított. Kíváncsian várjuk további fellépésüket. A zenekar is kitett magáért, mert végigkísérték a táncoló sereget, néha úgy tűnt, még túl is tesznek rajtuk.
    Mindent összevetve sikeres est volt, amelyen a vendégek jól szórakoztak, és kellemesen érezték magukat. Ha jövőre is megrendezik, én biztosan megint elmegyek.

Moldvai Jenő