Tallózás
A HÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN

    Mivel, sajnos a szerbiai törvényhozásban pillanatnyilag vajmi kevés történik, ezért most a jogi rovatban egy igen érdekes témát dolgozunk fel, mégpedig az egyén, az emberi élet létjogosultságát egy szervezettel szemben, amely szervezetet, mellesleg, emberek hoztak létre.
    Arról van szó, hogy a belgrádi POLITIKA című napilap a közelmúltban tudósított egy családról, amely perelte a német államot kislányuk elvesztése miatt. Az említett hazai napilap a németországi Berliener Zeitung, a Süddeutsche Zeitung, a Frankfurter Rundschau és a Junge Welt című újságokra hivatkozva jelentette meg az alábbiakat:
    A "Nap személyisége" című rovatban a Berliener Zeitung Vesna Milenkovićról ír, akinek Sonja nevű kislánya a varvarini hidat ért NATO bombázás alkalmával vesztette életét 1999-ben. A lap leszögezi, hogy Sonja édesanyja ugyan csalódott, de egyáltalán nem lepődött meg a németországi bíróság ítélete miatt, miszerint elvetik a német állam elleni varvarini magánvádakat.
    A jobboldali Junge Welt rámutat arra, hogy a varvarini eset "tipikus példája a NATO brutális hadviselésének" és, hogy "a városka katonailag jelentéktelen volt, a híd, pedig hadi célokra alkalmatlan". A cikk szerzője rámutat, hogy félreértés vagy tévedés nem történhetett, mert a repülőgépek, az első hullám után, megfordultak, és újból bombázták a hidat, amikor azok is életüket vesztették, akik a sebesülteken próbáltak segíteni.
    A jogi vita középpontjában az a kérdés állt, hogy egy magánszemély "A" államból perelheti-e "B" államot. Legutóbb erre tavaly nyáron volt példa, amikor egy görögországi falu lakosai perelték a német államot a második világháborúban elkövetett SS mészárlások miatt. Az akkori ítélet szerint a károsultak saját államukhoz kellett, hogy forduljanak kártérítésért, amely utána majd rendezte volna az egészet a német állammal.
    A lap szerint a hágai Nemzetközi Törvényszék példája rámutat arra, hogy az államok olyan esetekben perelhetők az egyéni emberi jogok megsértése miatt, amikor egy adott háború létjogosultságát igazolni kell, viszont amikor ennek a háborúnak az áldozatai jelentkeznek kártérítésért, akkor az állami szuverenitás újból mindenek felett áll.
    A Süddeutsche Zeitung emlékeztet, hogy Sonnenberg bíró, aki ítéletével elvetette a német állam ellen felhozott vádakat, részvétét fejezte ki a varvarini hídon életüket vesztett áldozatok hozzátartozóinak, hangsúlyozva, hogy az áldozatokról és a sebesültekről bemutatott fényképek "borzasztóbbak már nem is lehettek volna", de, mint mondta, "az ilyen esetekben is a jogi előírásokhoz kell, hogy tartsa magát".
    A lap továbbá közli, hogy a varvarini szerbek követeléseinek nem lehet eleget tenni sem a hágai háborús törvények, sem a genfi konvenciók, sem pedig a NATO statútuma alapján, mert ezek az előírások kizárólag háborúban álló felekre, azaz országokra vonatkoznak, nem pedig egyének kártérítési kérelmére.
    Úgyszintén az emberi jogokról szóló 1950-es európai konvenció sem nyújt semmilyen alapot a kártérítésre, mert Jugoszlávia a NATO bombázások idején nem volt tagja az Európa-tanácsnak.
    A lap továbbá közölte, hogy a vádlókat, akik egymillió euró kártérítést követeltek, német adományozók is támogattak anyagilag, mert mint mondták, nézeteik szerint minden NATO tagállamot felelősség terhel a szövetség bevetései során kialakult helyzetért.
    A Frankfurter Rundschau kiemeli, hogy a repülőgépek, amelyek 1999. május 30-án 10 civil halálát okozták azon a bizonyos hídon, valószínűleg Amerikai Egyesült Államokbeli, vagy nagy-britanniai repülők voltak, és a mai napig nincs tisztázva, hogy miért semmisítettek meg egy katonailag jelentéktelen hidat.
    A NATO parancsnoksága minden különösebb magyarázat nélkül megjelölte a kérdéses hidat, mint valós célpontot, de valószínűleg összetévesztették egy másikkal, amely az autóúton helyezkedik el kb. 15 kilométerrel távolabb.
    Közölték továbbá Zoran Milenkovićnak, Varvarin polgármesterének nyilatkozatát (aki kislányát veszítette el a famózus támadás során), hogy megtörténhet az is, hogy a támadás szándékos volt, vagyis a NATO vadászgépek szándékosan gyilkoltak le civileket, hogy minél jobban Slobodan Milosević ellen hangolják a közvéleményt.
    Ilyen és ehhez hasonló emberi tragédiákról olvasva sokszor elgondolkodtam azon, hogy, bár mindannyian rettegve kémleltük az eget azokban a napokban, azért szerencsénkre mégis tőlünk oly távoliak maradtak az 1999-es háború borzalmai, és csak abban reménykedhetünk, hogy soha többé ilyesmi nem fog megismétlődni.

Vastag Róbert