HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ
Feltámadt, nincs itt!

    Igazat adhatunk Kosztolányi Dezsőnek, az embernek egyetlen lényeges problémája van, az, hogy előbb-utóbb szembe kell néznie saját halálával.
    Az ember leglényegesebb gondjára adott választ Isten Krisztus feltámadásával. Ez húsvét titka. A teremtmény, az ember Krisztus megdicsőülésével elérkezik forrásához és céljához, s Isten magához emeli, sőt önmagába rejti, saját életével teljesen átitatja földi képmását. Húsvét titka két történelmi tapasztalatra épül. Az első az üres sír. Az evangélium hangsúlyozza, hogy ennek felfedezői azok az asszonyok voltak, akik a földi gondolkodás szerint a lehető legtöbbet akarták megtenni a halott Jézusért. Bebalzsamozni, hogy legalább egy darabig megóvják a romlástól. A sírnál azonban egy fehér ruhás ifjú fogadta őket, precíz információkkal. Ne féljetek! Ti a Keresztre feszített Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt van a hely, ahová temettétek!
    A húsvéti hit a másik történelmi tapasztalatnak, a személyes találkozásnak a gyümölcse. Az imént jelzett isteni követ is erre hívja fel az asszonyok figyelmét, egyben küldetést is bízva rájuk. Siessetek, és mondjátok meg tanítványaimnak és Péternek, előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt.
    A húsvéti titok lényege tehát az ellenőrizhetőség és a hihetőség. A történet egyik pillére benne áll a történelemben, a feltámadás utáni jelenések pedig - jóllehet megtapasztalható formában mutatják Krisztust - a másik pillért, az isteni világgal érintkezés csúcsát biztosítják. Erről beszél Pál apostol, amikor azt mondja, tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg, a halál nem uralkodik többé rajta. Pál apostol azonban továbbviszi gondolatát, s a jézusi feltámadást összeköti azzal az új élettel, amelyet a keresztvízbe eltemetkezéssel kaptunk meg. Ennek az új életnek erkölcsi életünkben kell kibontakoznia. Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
    Igen, a halálon aratott krisztusi diadal ad választ saját halálunk nagy kérdőjelére. Minél inkább sokszorosan meghalunk magunknak, azaz minél inkább a jézusi gondolkodásmód jellemzi életünket a földön, annál jobban a természetfeletti élethez tartozunk. S a halálon való átlépéssel mi is az Atyához jutunk, aki majd bennünket is részesít egyszülött Fia feltámadásában. Ez pedig minden embert, akik még itt élünk a földön örömmel, békével és vigasztalással tölt el. Így lesz a húsvéti történet a világtörténelem legfontosabb eseménye, amely a reményt adja a földön élő ember számára.
    Ezzel a néhány gondolattal szeretnék községünk minden polgárának és a testvéri pravoszláv egyház híveinek, akik az idén velünk együtt ünneplik a húsvétot, békés, boldog reményteli ünnepeket kívánni.

Szauer Miklós plébános