Petike Levele
- Ez az év is jól kezdődik! - mérgelődtem egy kissé hangosabban a megszokottnál, mire a tata megkérdezte:
- Mi az, Petike, mi bánt már megint?
- Az, hogy bezárták a kedvenc cukrászdámat. Nem fagyizhatok már a Margarettában, és nem válogathatok a a finomabbnál finomabb tortaszeletek közül.
- Ugyan fiam sose búsulj, majd kinyit az újra, addig meg süt neked a mama olyan túrós rétest, hogy mind a tíz ujjad megnyalod - vigasztalt az öreg. - Attól sokkal nagyobb baj, hogy több vállalkozó is beadta az ipart, a frissen privatizált vállalatokban meg százával kötik az útilaput a munkások talpa alá. Se magasabb szinten, se minálunk nem azon törik a fejüket, hogy esetleg új munkahelyeket teremtsenek, vagy valamilyen beruházásokba kezdjenek, amelyek legalább hosszú távon a fejlődés felé vezetnének. Fent is, lent is csak a zsebüket tömik.
- Mondasz valamit Te öreg - vette át a szót a fater. - Az újévi ünnepek előtt is olyan télapócsomagokat osztogattak, mint annak a rendje.
- Bezzeg nekem nem jutott belőle, sőt még abból a gyönyörű adai motívumos üdvözlőlapból sem küldtek - keseregtem a szüleim előtt. - Még jó, hogy a szerkesztő bácsim adott naptárt, örökírót meg öngyújtót. Igaz, hogy ez utóbbit tovább ajándékoztam a tatának, mert én úgy sem tudnám mire használni, ő meg legalább rágyújt vele arra a finom dohányos pipájára.
- Ejnye te gyerek, te azt gondolod, hogy csak azt osztogattak a nagy házban? - tette fel a kérdést a mama, aki köztudottan igen jól informált, és azonnal megadta a választ is. - Volt ott naptár, határidőnapló, táska és egyéb ajándék is. Persze nem maradt el a nagy közös ebéd sem. Én csak azt a rengeteg Jägermiestert sajnálom beléjük, amelyet megisznak. Nem tudom, de azt rebesgetik, hogy ebből a méregdrága itókából több fogy arrafelé, mint a barna kenyérből az üzletekben.
- Abból bizony keveset sütnek, az a kevés meg úgy eltűnik, hogy 7 órára már nyoma sincs - évelődött a fater, aki szereti a barna kenyeret, azért is, mert egészséges meg azért is, mert olcsó. - A humanitárius szervezetünkben is csak 500 barna kenyeret és 50 élelmiszercsomagot tudtak szétosztani, mert a gyerekek által begyűjtött adományokon kívül igencsak keveset kaptak.
- Jobb lett volna, ha a szegényekre költik a reprezentációs pénzt, úgy még maradt volna esélyük a következő választásokon - morfondírozott a mama. - A mi magyar politikusaink is leszerepeltek a köztársasági választásokon. A tévés párbajt vívott vitézeknek bizony nem sikerült bebiztosítaniuk a saját egzisztenciájukat. Drága választások voltak ezek nekünk. Volt, ahol majdnem többen voltak a szavazatszedő bizottságban, mint ahány polgár ott megjelent. Az eredményeket látva azonban azt állapíthatjuk meg, hogy maradt még némi remény kimozdulni a gödör fenekéből.
- Ugyan nagyi, hagyd már azokat a választásokat, ők összekapartak maguknak annyit, hogy félrecsaphatják a kalapjukat, mivelünk meg majdcsak lesz valami - jegyeztem meg bölcsen, mint aki jártas a nagyok dolgában, pedig valójában a fene se tud eligazodni a felnőttek között. Még annyi minden van, amit nem értek.
PETIKE
Ajándékváró és politizáló polgári csemete
