HAT ÉV BÖRTÖN JOGERŐS ÍTÉLET NÉLKÜL

    Lehet, hogy még néhányan emlékeznek rá, május végén egy igen fontos törvényt, azaz törvénymódosítást fogadott el a szerbiai parlament. Ez a Büntetőeljárásról szóló törvény, melynek megvitatása során parázs vita alakult ki a Parlamentben. Az egész ülésszak több órás késéssel kezdődött, mert a Szerb Megújhodási Mozgalom (SZMM) követelte, hogy az említett törvény ne a harmadik, hanem az első napirendi pont legyen. Erre, egyes ellenzéki politikusok szerint, azért volt szükség, mert ha az elnökválasztás előtt nem sikerült volna elfogadni a törvényjavaslatot, akkor a legközelebbi megvitatására már csak az őszi időszakban, azaz szeptember táján kerülhetett volna sor. Ez azért nagyon érdekes, mert Rade Marković volt állambiztonsági osztályvezető, akit az ibári úton történt merénylet előkészítésével és megszervezésével vádolnak, az eddig hatályban lévő törvény értelmében szeptembertől szabadlábról védekezhetett volna, azaz kiengedték volna az előzetes letartóztatásból. Csak emlékeztetőként jegyezzük meg, hogy az említett merényletben az SZMM néhány tisztségviselője életét vesztette, Vuk Drašković pedig megsebesült.
    A törvénymódosításokkal tulajdonképpen megszüntették a kötelező előzetes letartóztatást. Az eddigi törvény szerint, ha valakit olyan bűncselekmény elkövetésével vádoltak, amelyért negyven év börtönbüntetést ír elő a Büntető törvénykönyv, abban az esetben el kellett rendelni az előzetes letartóztatást. A módosítások után a bírákra bízzák, hogy mérlegeljék, voltak-e „különlegesen súlyos körülmények” a bűncselekmény elkövetésének kapcsán, amelyek indokolttá tehetik az előzetes letartóztatás elrendelését. Mivel negyven év börtönt a legsúlyosabb bűncselekmények esetében ír elő a törvény (különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, terrorizmus, az államberendezés ellen irányuló bűncselekmények stb.), kérdés, hogy ezeken belül még milyen „különlegesen súlyos körülményekre” gondoltak a törvénymódosítás beterjesztői.
    A törvénymódosítás értelmében, a vádemeléstől számítva, az előzetes letartóztatás kettő ill. négy évig tarthat, olyan bűncselekmények esetében, amelyek elkövetői negyven évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetőek. Ha ez idő alatt nem születik első fokon ítélet, akkor a vádlottat szabadlábra kell helyezni. Az eddig hatályban levő törvény szerint csak két évig lehetett valakit előzetes letartóztatásban tartani elsőfokú ítélet nélkül, és ez a határidő járt volna le szeptemberben a fentiekben említett vádlott esetében. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után, a vizsgálati fogság még legfeljebb két évig tarthat (az eddigi egy év helyett). Elméletileg ez azt jelenti, hogy valaki hat évig lehet előzetes letartóztatásban, anélkül, hogy jogerősen el lenne ítélve.
    Végre megoldást találtak a hivatalból kinevezett ügyvédek tiszteletdíjára is, amikor a letartóztatott személy már a rendőrségen ügyvédet kér. Eddig ugyanis ez nem volt rendezve, azaz az ügyvédek nem minden esetben tudták megfizettetni tiszteletdíjukat. Ezek után ezeket a költségeket a Belügyminisztérium köteles megtéríteni.
    Van egynéhány érdekesnek tűnő megoldásuk ezeknek a változtatásoknak, de szakemberek szerint messzemenően figyelembe vették az európai uniós előírásokat és javaslatokat.

Vastag Róbert