A levéltetű, mint örök növényvédelmi probléma

    A levéltetvek kártételéről már az ókori feljegyzésekből is tudomást szerezhetünk. Mind a mai napig megkeseríti az életét a szántó-vető gazdáknak, a profi és hobbi kertészeknek, valamint a szobanövényeket kedvelő háziasszonyoknak egyaránt.
    A levéltetvek kártétele többszörös: közvetlen szívogatással élősködnek a növény teljes felületén, kiváltva ezzel a termés mennyiségének, minőségének csökkentését. Szobanövényeink esetében pedig megrövidítik életüket. A levéltetű szűnni nem akaró étvágya miatt a kiszívott növényi nedvet nem dolgozza fel, hanem emésztetlenül átengedi szervezetén, amely azonnal kiürül. A levéltetű úgy „működik” mint egy „biológiai szivattyú”, amely folyamatosan szívja és nyomja a levél nedvét. Ezt a váladékot nevezik az egész világon mézharmatnak. Ez a szénhidrátban gazdag, cukros folyadék a növény felületén csillogva, ragadva, permetként megtapadva, kitűnő táptalajul szolgál a korompenésznek. A korompenész árnyékoló hatása miatt csökkenti a levelek asszimilációs teljesítményét, a gusztustalan, fekete ragacsos anyag szennyezi a termés felületét, csökkentve ezzel a fogyasztási értékét, vagy dísznövények esetén esztétikai értéküket.
    A levéltetvek életmódjából ered, hogy egy éves ciklusban több gazdanövény fajra is vándorolnak. Az első nemzedék azokon a növényfajokon, fákon, cserjéken jelenik meg először, amelyekre az ősanya ősszel a tojásait elhelyezte. A második vagy harmadik nemzedék vándorol a nyár folyamán más gazdanövényekre, pl. fás növényekről lágyszárú növényekre (zöld levéltetű az őszibarackról burgonyára stb.). Egyes levéltetű fajok, mint pl. a gabona és a káposzta levéltetű képes egy növényt károsítani egész évben.
    A levéltetvek táplálkozására jellemző, hogy a legfiatalabb, zsenge, nedvdús növényi részeket, hajtásokat kedvelik. Június hónap kritikus időszak a levéltetvek elleni védekezés szempontjából. Az áttelelt levéltetvek áprilisban – májusban felszaporodva júniusra olyan tömegesen lepik el a fejlődő hajtásokat, hogy rövid idő alatt az egész fára kiterjedő lombkárosodást okoznak. Jó példa erre a cseresznyét és meggyet károsító fekete levéltetű.
    Június és július hónapban gyakori termelői panasz, hogy zsugorodik a dinnyének vagy az uborkának a levele. Elég a levél fonákját megvizsgálni, és választ kapunk a kiváltó okokra. Az esetek nagy részében levéltetvek tömege található rajta. A petrezselymet és a zellert sem kímélik a tetvek, sok bosszúságot okozva annak a háziasszonynak, aki ízesítésre használja ezeknek a növények leveleit. Végül, de nem utolsósorban említem a virágzó rózsatöveket, amelyek az esztétikai látvány helyett ellentétes hatást válthatnak ki az emberekből, ha csöpög róluk a levéltetű, és fekete korompenész csúfítja lombozatukat.
    Védekezés ellenük: Az emberek viszonylag hamar rájöttek arra, hogy a szappanszerű anyagok oldják a tetvek testét fedő viaszréteget, és ezzel előidézik kiszáradásukat. (szobanövényeinknél ma is alkalmazzuk szappanos-vízzel való lemosásukat a levéltetvek megjelenésekor).
    Ha követjük a növényvédelem fejlődését, elmondhatjuk, hogy az 1900-as évek első felétől előszeretettel alkalmazták a levéltetvek elleni védekezéshez a természetes alapú hatóanyagokat, mint pl. a dohánylevélből kinyerhető nikotint. Az 1960-as évektől használjuk a szerves foszforsav tartalmú növényvédő szereket is. Ezek a legtöbb rovarkártevő ellen hatásosak, azonban használatuk környezet mérgező okok miatt folyamatosan csökken. Az 1970-es évektől használatosak a melegvérűekre kevésbé veszélyes, de a rovarokra végzetes hatású kontakt idegmérgek. Ezeknek a készítményeknek nagy hátrányuk, hogy a növény felületén áldozatát kereső hasznos rovarokat is elpusztítják, pl. a katicabogarakat a Decis. Az utóbbi évtizedben kerültek forgalomba a felszívódó, hosszú hatástartalmú készítmények.
    A kémiai növényvédelem nagy csábítás a termelők számára, mert egy-egy kezeléssel gyorsan megszüntethető a legsúlyosabb kártételi vészhelyzet is. A szakszerűtlen, nem körültekintő védekezéssel azonban nagy károk okozhatók a környezetben, az ember és az állatvilág egészében, és erről soha nem szabad megfeledkezni.
    A növényvédelem FOKOZOTT VESZÉLLYEL járó tevékenység. Ezért mindig figyelmesen olvassuk el a felhasználási utasítást, esetleg kérjük ki a növényvédő szakember tanácsát, a cseresznyét pedig jól mossuk meg, ne permetezzük semmiképp érés előtt, mert a vegyszert is megetetjük a családdal.

Sterbik Ildikó
(Az Értékálló Aranykorona nyomán)