A színek nyelvén
David Newbatt festőművész, az aberdeeni Camphill-közösség vezetője Adán járt

    A Skóciában élő és dolgozó angol festőművész május közepén harmadik alkalommal járt Vajdaságban. Egy hetet töltött itt, miközben több képzőművészeti foglalkozást tartott a színek varázslatos és gyógyító világáról sérült és fogyatékos gyermekek és felnőttek számára Adán, Topolyán, Török- és Óbecsén. Véleménye szerint a festészet művészi kifejező- és nevelő eszköz, mely a fogyatékos és az egészséges emberekre is jótékony hatást gyakorol, valamint a diákok számára átélhetőbbé teszi a tananyagot. Erről meggyőződhettek azok, akik valamelyik foglalkozásán részt vettek.
    David Newbatt az aberdeeni Camphill-közösségben él és dolgozik, mely a különleges gondoskodást igénylő fiatalok részére alakult független, bentlakásos iskola. Ez egyike azoknak a Camphill- közösségeknek, amelyek szerte a világban a sérült és fogyatékkal élő gyermekek, illetve fiatalok részére alakultak. Harminckét esztendeje dolgozik ilyen skóciai és angliai intézményekben. A művészet a fő foglakozása a közösségben, de rajta kívül festőművészként ismert. A helyi iskolában képzőművészetet és művészettörténetet oktat, valamint időnként az USA-ba festészetet és táblarajzot tanít az egyik egyetem tanárainak. A festőművész elmesélte, hogy három évvel ezelőtt a magyarországi Ispánkon ismerkedett meg a Nagy Ellával és Tiborral. Ők hívtak el Adára:

David Newbatt előadást tart a pedagógusoknak

    - Eljöttem, három napot töltöttem el itt. Közben megismerkedtem Ferenci Viktóriával, a helyi óvoda igazgatójával. A következő tavasszal már egy hetet töltöttem el Adán, körbejártuk az óvodákat és festettünk is a gyerekekkel, azok voltak az első lépések. Az idei látogatás nagyon érdekes volt, jártam Topolyán, Óbecsén, Törökbecsén, és érdekes dimenziók tárultak fel előttem. Megpróbáltam azzal foglalkozni, amire itt az emberek felkértek: néhol Wolfram von Eschenbach nyomán Parsifal történetét adtam elő, melyet saját festményeimmel illusztráltam. A pedagógusoknak a terápiás festészetről tartottam gyakorlattal egybekötött foglakozást. Sok elhivatott és lelkes óvónővel és tanárral találkoztam, érezni rajtuk a gyerekek iránti szeretetet. És csodálatos, hogy ebből a kevés pénzből, ami a rendelkezésükre áll, mennyi mindent képesek létrehozni. A gyerekek is különlegesek, mert nyitottak a kreativitásra. Az adai Szivárvány óvodai foglalkozáson a vízi festésnél döntöttem, hogy a gyerekekkel megtaláljam az utat a színekkel való játékhoz: csak sárga, kék és piros festéket használtunk. A Cseh Károly Általános Iskolában a felsősöknél ugyanazon alapszínek használatával értük el ezt, de ott egész más volt. Ott már tudományosabban, biológiát, fizikát és kémiát beleszőve kellett megközelíteni a témát. A felsős diákokkal fát festettünk. A fa a fény és a sötétség között növekszik, az ágait a fény felé nyújtja, tehát mi sárgát és kéket használtunk. Megtapasztaltuk azt, ahogy a fa gyökereivel megkapaszkodik a talajban, a törzse kiemelkedik, az ágak kitárulkoznak az ég felé. Ezt mindennap megfigyelhetjük körülöttünk a természetben, sokféle fát láthatunk, de mind ugyanazon elv alapján növekszik. Igazából nem rajzoltuk a fát, hanem a színek segítségével tudományosan követtük növekedését a fény és sötétség között. Hiszen a sárga magában hordja a fényt, de a kékkel találkozva megjelenik a zöld, mely felébreszti a gyermekben a teremtés vágyát. A piros tartást ad a fa törzsének, melyből akár a saját lábán álló, független emberi lényre is asszociálhatunk. Minden színnek megvan a maga hangulata, kifejezőereje. Ahová színeket festünk ott dinamika keletkezik, mely formákat alkot.- közölte David Newbatt
    A festőművész több foglalkozást tartott sérült gyermekeknek és fiataloknak Adán. David Newbatt szerint a fogyatékossággal élő gyermekek integrációja az ún. normális életbe mindenütt ellenállásba ütközik, legyen szó Európa vagy a világ bármely részéről. Az emberek nem tudják, hogyan viszonyuljanak a fogyatékosokhoz:, senki nem tanította meg őket erre, sem az iskolában, sem később az életben. Véleménye szerint erre meg kell tanítani az egészséges többséget:
    - Úgy gondolom, hogy ezek az emberek megfelelő módon beilleszthetők, természetesen nem minden helyzetben, de a festészeti leckékben nagyon is jól bevonhatók. Például Adán, a II. Helyi Közösség épületében megtartott szociális festészeten az egészséges és sérült emberek nagyszerűen együttműködtek, jól kiegészítették egymást. Az adai sérült gyermekek óvodai csoportjának tagjai nagyon ügyesen festettek, és mindenre odafigyeltek, akár csak egészséges társaik. Őket is bekapcsolhatnánk egy csoportfestésbe egészséges gyerekekkel. Sokakat bizonyosan zavarna, de ők is emberi lények, és bárkinek lehet sérült gyermeke. Ezt mindenkinek meg kell értenie. Nem várhatjuk el az intézményektől, az államtól, hogy mindenről gondoskodjon, meg kell tanulnunk helyesen viszonyulni ezekhez az emberekhez és helyzetekhez. Ezeknek az embereknek nem az a feladatuk, hogy mindent elsajátítsanak, mint egészséges társaik, hanem csak azt, amit megtehetnek. Eredményesebben segíthetünk rajtuk, ha felismerjük, hogy ők mire taníthatnak meg bennünket. Hatékonyabb változást érhetünk el náluk, ha mi is hajlandók vagyunk változni. A sérült, fogyatékos emberek nagyon őszinték, gyakran tartanak „tükröt” egészséges társaik elé, figyelmeztetve őket emberi gyarlóságaikra.