OLCSÓ-E A KÍNAI ÁRU?

    Igen. Hiszen 150 – 250 dinárért már farmernadrágot lehet venni, néhány százasért tornacipőt, 150–200—ért pulóvert, szinte parákért játékokat, és még sorolhatnám.
    A minap olvasgattam egy szerbiai hetilapot, ahol a Novi pazari iparosok, a Balkánon híres Novi pazari farmert és más kisipari cikkeket gyártók, de még a kereskedők is panaszkodnak, és tiltakoznak a kínai eredetű áru ellen. Annyira ellepték a helyi piacot az említett termékek, hogy nekik már csak az maradt, hogy bérbe adják üzlethelyiségüket a kínai kiskereskedőnek, ők pedig, természetesen az addigi haszon töredékéért kényszerszabadságra mennek.
    Még mielőtt valaki sovinizmussal vádolná ezeket a derék embereket, és velük együtt szerénységemet is, kicsit nézzünk a történések mögé. Itt senki sem a kínai nemzetiségű kereskedők ellen emelte fel a hangját (még azok az adai kötödések sem, akik kénytelenek elbocsátani a munkásokat, és bezárni a cégüket), hanem a szerbiai politikusok, azaz az általuk ellenőrzött vámtörvények, illetve azok ilyennemű mellőzése ellen. Az történt ugyanis, hogy az a bizonyos hetilap saját forrásaira hivatkozva közölt néhány adatot, arról, hogy milyen áruértékre fizetik a kínai áruval kereskedők a vámot. Hadd közöljünk néhány példát:
    - a 2003. év folyamán 21 millió pár cipőt (majdnem elég lenne a szerbiai lakosság kétszeresének) importáltunk 1,60$ - 2,20$/pár áron (110 – 150 din/pár),
    - az importált nadrágok 1 €-tól alacsonyabb áron vámoltak el,
    - különlegességnek számítanak a kínai farmernadrágok, amelyeket 0,10$-os (6,80 dinár) behozatali számlaértékkel vámoltak el.
    Mindemellett a Szerbiai Gazdasági Kamara ellenőrei találtak olyan vákuumcsomagolású pólót, ahol a számlán egy darab szerepelt, igazából viszont tíz darab volt benne. No, ilyen fajta, a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető szabályos konkurenciával szemben ez a törékeny szerbiai gazdaság nem igazán tud mit kezdeni. Nem véletlen azonban, hogy az USA “hadat” üzent Kínának, és védővámokat vezetett be nemrégiben a kínai áruval szemben.
    Ha már elkezdtem, játszanék még egy kicsit a számokkal. Mivel Ada gazdaságát még mindig a kisiparosok tartják fenn (na meg a közhivatalnokok fizetései!), és közülük is nagyrészt a kötödések, nézzük, hogy miből áll egy hazai pulcsi. A fonal behozatali ára min. 1,5 € - 2 € (még ha kínai is), erre jön a vám, és az importőr haszna, az energiahordozó (mint pl., villanyáram, fűtőanyag stb.) ára, a beskálázott járulékok, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy a munkás mennyit kap, a lényeg, hogy a kormány által meghatározott minimális alap 70%-a be legyen fizetve az állami költségvetésbe.
    Ha mindezt összeadjuk, kiderül, hogy az adai kötödés, aki három, négy, tíz, ötven munkás családjának biztosít, olyan – amilyen, megélhetést, nem tudja a legsilányabb minőségű pulóvert sem előállítani 5–10€ (350–700 dinár) alatt, a kínai 150 dináros pulcsival szemben. És akkor még nem beszéltem sok más költségről, mint amilyen a marketing, a csomagolás, a szállítás stb., na meg a tulajdonos haszna.
    Látván a kínai áruk árait természetesen a mai fizetések mellett hajlunk megvásárlásukra, és tulajdonképpen nagyon jól jön, akár milyen silány minőség, mert legalább meg tudjuk venni. Kevesen gondolkodnak el azon, hogy ha a fent említett kötödés kis keresetű munkása (mert az ilyennemű konkurencia mellett nagyobb keresetet nem igazán tudnak biztosítani) inkább megveszi az olcsóbbat, mint a saját maga által készített portékát, előbb-utóbb az utcán fogja találni magát, mert egyszerűen megszűnik a munkahelye, amire kis községünkben sajnos az utóbbi időben igen sok példa volt.
    Ezzel a cikkel nem igazán bűnbakot akartam keresni, távol állt tőlem, hogy a kínai nemzetiségű kereskedők ellen agitáljak, és nem is a kis keresetű, és véleményem szerint igen kiszolgáltatott munkásosztályt hibáztatom, és még csak nem is azokat a munkaadókat, akikről a fentiekben említést tettem. Ezzel a kis írásommal, csak össze szerettem volna foglalni azokat a dolgokat, amelyek, már néhány hónapja foglalkoztatják Ada közvéleményét, és ezek szerint nemcsak az adai közvéleményt. Azokat a dolgokat, amelyek remélem, mindenki számára világosan előre vetítik a sötét jövőt (munkahelyek bezárása az ilyen konkurencia miatt), és ezeknek tudatában szeretném még egyszer megkérdezni a nagyérdeműtől, hogy, a fentieket figyelembe véve, valóban OLCSÓ AZ A KÍNAI ÁRU?

Vastag Róbert