Milyennek látják a Műszaki Iskolát?

Az adai Műszaki Iskola az idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt több mint tízezer fiatal szerzett itt diplomát, boldogulási lehetőséget. De milyen is volt iskolánk régen, mi minden változott az emúlt évtizedek alatt, milyennek látják tanulói, volt diákjai, dolgozói? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az intézmény egykori és jelenlegi diákjainak, illetve dolgozóinak a segítségével.

    Fajka Mariszella, az iskola dolgozója:
    – 2003-ban kezdtem el tanulmányaimat a ruhakészítő-szabó szakon. Már az első év felejthetetlen volt. Kosik Klára tanárnő tartotta a gyakorlati órákat. Az első varrási munka egy skót miniszoknya volt, ennek az elkészítése közben az ujjamat is sikerült átlyukasztanom. Ma az iskola dolgozója vagyok. 10 év telt el azóta, hogy diplomáltam, és úgy veszem észre, hogy az iskola nagyon sokat fejlődött ez alatt az idő alatt. A textil szak ugyan sajnos megszűnt, de az iskolában az elektrotechnikai, a gépészeti, valamint az építészeti szakon nagyon nagy változások mentek végbe.

    Šević Ivan, a Műszaki Iskola végzős tanulója, a diákparlament elnöke:
    – A négy év, amit itt töltöttünk, nagyon boldoggá tett minket, de erre csak akkor jöttünk rá, amikor a végére érünk. Az együtt töltött idő, a barátságok, a jófej tanárok és a kirándulások felejthetetlenek voltak. Ebben a négy évben váltunk gyerekből felnőtté, ezen segített át minket az iskola, és ahhoz is hozzásegített bennünket, hogy szakmailag felkészüljünk az életre. A MSC nagyon is kiemelkedő, ami a szakmai képzést illeti. A jövő mindenféleképpen a technológiáé, ami nagyon gyorsan fejlődik, és ezért az intézményünknek is folyamatosan alkalmazkodnia kell ehhez a fejlődési folyamathoz. Ha visszatekintünk az elmúlt 5-10 évre, akkor észrevehetjük, hogy az iskola is rohamosan fejlődött. Ezt a folyamatot mi is igyekeztünk segíteni azzal, hogy diákparlamenttel megvásároltuk a 3D-s nyomtatót, valamint több egyéb eszközt is beszereztünk. Ha lehetőség volna rá, akkor az iskola külsejére is ráférne egy kis tatarozás, festés. Hogy milyen érzés a Műszaki Iskola tanulójának lenni? Ezt nem lehet elmondani, ezt át kell élni. Itt mindig történik valami, itt hihetetlenül pörgősek a napok. Egy szó mint száz, én maximálisan elégedett vagyok az iskolánkkal.

    Varga Elfride, az iskola volt diákja:
    – 36-37 éve jártam az iskolába. Abban az időben volt kilencedik és tizedik osztály, és utána lehetett választani szakot. Két évig tanultuk a szakmát, vagyis két évig voltunk a szakközépiskola tanulói. A Műszaki Iskola hangulata ma is ugyanolyan, mint amilyen régen volt, nagyon jó, hogy visszakerültek a tablók a folyosóra, ez ugyanis különleges feelinget ad az intézménynek. Ugyanaz, és mégis más, hiszen mára nagyon-nagyon korszerűvé vált az iskola, a műhelyeket is beleértve, ahol az új gépek mellett nagy örömömre a régieket is megtaláltam.

    Karácsonyi József, az iskola szaktanára:
    – 1985-86-ban kezdtem el dolgozni az adai Műszaki Iskolában. Abban az időben a Potisje szerszámgépgyárban dolgoztam okleveles gépészmérnökként, a délutáni órákban pedig tanítottam az iskolában. Aki akkoriban befejezte az iskolát, és nem akart tovább tanulni, az azonnal munkába állhatott a környékbeli vállalatok valamelyikében. A vállalatok ösztöndíjakat is adtak, hogy motiválják a tanulókat. Nagyon szeretek itt tanítani, a volt iskolámban. Kollégáim és kolléganőim belátták, ahhoz, hogy az intézmény megmaradhasson, folyamatosan fejlesztenünk kell, a lehető legmodernebb felszerelések beszerzésével. Az intézmény nagyon jól együttműködik a termelő vállalatokkal és az önkormányzattal, illetve a határon túli kapcsolatokat is igen eredményesen fejlesztettük ki az elmúlt 5-6 évben. Diákjainknak azt is megmutatjuk, hogy milyen az élet az iskola után, főiskolákat, kiállításokat, vállalatokat látogatunk, és a felsőoktatási intézmények képviselői is eljönnek hozzánk. Úgy vélem, az itt dolgozók szeretnek itt dolgozni, a diákjaink pedig szeretnek itt tanulni. Szívesen jönnek ide, mert minden nap történik valami, vagyis, ahogyan mondani szoktuk, itt mindig zajlik az élet.

    Gilice Hilda, igazgató:
    – Magam is itt tanultam egykor, a Műszaki Iskola gépésztechnikus tanulójaként. Tizenöt éve kezdtem el dolgozni tanárként és három éve vagyok igazgató. Az utóbbi időben nagyon sok változáson mentünk keresztül, főként annak köszönhetően, hogy jó diákjaink, tanulóink vannak. Lehetőségünk volt sok taneszközt vásárolni, illetve tantermeket felújítani. A tanárok is folyamatosan továbbképzéseken vesznek részt. Iskolánk erőssége, hogy a tantermek és a tanműhelyek modern eszközökkel vannak felszerelve. Különböző programok, sportnapok, kézműves műhelyek és előadások teszik színesebbé az iskolai életet. Fontos, hogy folyamatosan tudjunk fejlődni, további taneszközöket, információs eszközöket szerezzünk be, és még inkább gyakorlatorientáltakká kell vállalnunk a duális képzés tekintetében. A következő fontos célunk az, hogy az iskolaépületet és a sportcsarnokot felújítsuk, a nyílászárókat kicseréljük, a falakat pedig szigeteljük, és valamennyien abban bízunk, hogy ezek a célkitűzéseink is mielőbb megvalósulnak.