Rettegni saját otthonunkban

    Szerbiában a biztonsági helyzet stabil. A polgárok biztonságban érezhetik magukat, a bűnözés csökkenőben van. Szerbia a Balkán legbiztonságosabb állama – szajkózzák nap mint nap magas rangú politikusaink. Nagy általánosságban véve és a politika vetületében lehet, hogy így is van, hiszen ők országos viszonylatban mérik fel a helyzetet, és ennek kapcsán tesznek nem éppen helyénvaló kijelentéseket. Porhintés a szemünkbe, színezés a külvilág felé.
    Ha ezt a „stabil” biztonsági helyzetet lebontjuk régiókra, városokra, községekre, merőben ellenkező előjelű képet kapunk. Azt tapasztaljuk, hogy a bűnözés növekvőben van, vagy legalább tartja a maga igen magas nívóját. Ha csak a legszűkebb pátriánkat vesszük górcső alá, minden felnagyítást és hozzáadást elkerülve, azt tapasztaljuk, hogy községünk egyik településén nem egész egy hónap alatt három (amiről tudunk) brutális és rendkívül súlyos betörés történt, amelyekről a közösségi oldalakon vagy beszélgetések során szereztünk tudomást. Épp ezért akaratlanul is felmerül a kérdés: hol maradt el a rendőrség tájékoztatója, hol maradt el a lakosság tájékoztatása, esetleg felhívása a személyi- és vagyonbiztonság erősítése céljából? Hiányzik a figyelmeztetés, hogy mindenekelőtt saját magunkat próbáljuk megvédeni, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy nyugodtan hagyhassuk el otthonunkat, este pedig félelem nélkül hajthassuk fejünket álomra.
    Napjainkban nem beszélhetünk a rendőrség és a lakosság szoros együttműködéséről. A rendőrség járőrszolgálata ismeretlen fogalom, a mai huszonéves generációnak fogalma sincs arról, hogy mi is lehet az. Az utcákon nem látni rendőrt, a polgár nem tud sem hivatali, sem emberi kapcsolatot kiépíteni a rendőrséggel, ami nagy hiányosság a biztonság szempontjából. Az elvadult bűnözők éppen ezt a momentumot használják ki, szinte zavartalanul megfigyelhetik a kiszemelt áldozat mozgását, napi szokásait, hogy alkalmas pillanatban lecsaphassanak prédájukra, mert nagyon jól tudják, hogy ebben senki sem zavarhatja meg őket. Nem kell csodálkoznunk, hogy egyre brutálisabb betörések történnek, nemcsak községünkben, hanem más régiókban is.
    Az elvetemült betörők mind gátlástalanabbak, az eszközök között nem válogatva „végzik munkájukat”, általában értéktárgyak és pénz után kutatva. Amit egy-egy alkalommal hátrahagynak, az a krimifilmekben látott képeket is meghazudtolja. Feldúlt szobák, szétdobált holmik tanúskodnak kegyetlenségükről és merész elszántságukról, hogy az értékeket kézre kerítsék. Szerencsésnek mondhatja magát az a károsult, aki a betörés ideje alatt távol volt otthonától, mert így nem eshetett bántódása. Nem így a legutóbbi betörés áldozata, aki komoly veszélynek kitéve, minden értéktárgyát, pénzét is odaadta, és a végén még az életéért is kellett küzdenie a fejére szorított párnák alatt, könyörögnie, hogy legalább hagyják életben, vigyenek, amit csak akarnak. Ezek a megvadult bűnözők már kivetkőztek emberi mivoltukból, őket csak a pénz meg az értéktárgyak érdeklik, és nem riadnak meg még az élet kioltásától sem. Ez lenne hazánkban uralkodó stabil biztonsági helyzet, a személyi és vagyonbiztonság? Kétlem!
    Említettem már, hogy a rendőrség részéről, felsőbb utasításra, szinte teljes a hírzárlat. Ezekről a kirívó esetekről a közösségi oldalakon szerezhettünk tudomást. Kihasználva a technika adta lehetőségeket, az emberek itt bátorítják egymást, fejezik ki segítőkészségüket, adnak tanácsokat egymásnak. Egyik frappáns hozzászólás a legutóbbi esethez így hangzik: „Emberek, össze kell fogni! Ha valaki látja, hogy a szomszédjába olyan ember megy be, akár nappal vagy éjszaka, aki nem oda illik, vagy ismeretlen, az hívja a gazdát, a rendőrséget, hogy valami történik. Tartsunk össze, emberek, már néhány éve így megy ez, most már elég volt! Osszátok e sorokat, híreszteljétek, hogy mindenki erről beszéljen. Védjük meg egymás vagyonát!”
    Egyes sajtóhírek szerint újítást vezetnek be a rendőrségen: történetesen a körzeti munkát és ezzel együtt a járőrszolgálatot. Nagyon aktuális kérdés ez, szükség van rá, sőt elengedhetetlen formája a rendőrség és a lakosság szoros együttműködésének. Amíg várjuk a rendőrjárőr megjelenését az utcákon, addig mi magunk is tegyünk meg mindent azért, hogy biztonságban érezhessük mind magunkat, mind a vagyonunkat!