Az ünnepeink
Közösségi élmények, amelyek lendületet adnak a továbbiakhoz

A mindennapjainkat sok ünnep keresztezi életünk során. Olyanok is, amelyeket hetente megünneplünk, azaz a vasárnapok, amikor kis időt tudunk szentelni a pihenésre, a kikapcsolódásra. Az igazi, nagy ünnepek azonban azok, amelyeket évente csak néhányszor vagy évente csak egyszer, esetleg egész életünkben egyszer ülünk meg, szeretteink körében. Az ünnep lényege, hogy kikapcsolódjunk, kilépjünk a hétköznapok szürke, fárasztó, kimerítő mókuskerekéből. Az elmúlt időszakban olyan ünnepek jellemezték vidékünket, amelyek nemcsak a szűk családi kört, hanem az egész közösséget is érintették.

    Két tarka nyuszi kerékpáron közlekedve járta végig Törökfalu és Völgypart utcáit, meglátogatva az óvódásokat. Rajtuk kívül azokkal is megosztották küldetésüket, akikkel útközben találkoztak. Fittyet hányva a Helyi Közösség tanácsának egykor hozott rendeletére, amely kimondja, hogy ezen vidéken tilos a házalás és a portéka kínálgatása. Barsi Zsuzsanna és Bagány Andrea óvónő nagycsütörtök reggelén nyuszinak öltözve indult neki a nagyvilágnak. Elsődlegesen a kis óvódások meglátogatása volt a céljuk, de közben mindenkit, akivel csak találkoztak, nyusziöleléssel köszöntöttek, áldott, békés húsvétot kívánva nekik!
    Az óvódások kis ajándékokat kaptak, a járókelők pedig egy-egy színes tojást. Mindezt kis ügyes kezek készítették elő hetekkel korábban, nem is sejtve, mi fog mindebből kikerekedni. Nagy meglepetés, megilletődés és öröm volt az arcokon, amikor megjelentek a nyuszik, és énekelve továbbították jókívánságaikat az embereknek. Nem mindennapi esemény volt, olyan, amely színesebbé varázsolta a húsvéti ünnepeket. Még az átutazók is megcsodálták, lefényképezték a nyuszikat, és mosolygó arccal integettek nekik.
    Szent Márk napján, a kora délutáni órákban került sor a búzaszentelésre Valkaisoron, azon a parcellán, amelyen az aratóversenyt is tartják. Ft. Szungyi Károly adai plébános a szentmise keretén belül megszentelte a zsenge búzát, hálát adva, és kérve Isten áldását a jó időjárásért és a jó termésért. A helybeliek mindenkit szeretettel megvendégeltek egy kis üdítővel és finomsággal az ifjúsági otthonban, ott az egybegyűltek a törökfalui és a völgyparti énekcsoportok dalcsokrait is meghallgatták.
    A majális, május elsejének ünnepe az idén sem maradt le az ünnepek listájáról, sőt, mi több, az idén hosszú hétvégeként valósult meg. Igaz, voltak olyanok, akik munkával ülték meg ezeket a napokat, mivel a határban még nagyban folytak a tavaszi munkálatok. Az időjárás kissé furfangosan indult, de az ünnepekre szépen kivirult. Így nyugodtan lehetett a természetben, a szabad ég alatt lenni. Voltak, akik szervezett rendezvényeken vettek részt, de olyanok is akadtak, akik odahaza főzögetve, sütkérezve ünnepelték meg a majálist. A zöldellő, virágzó természet és a szép, napos idő igazán pihentetővé varázsolta ezeket a napokat.

    Faluhelyen még ma is nagy ünnepnek számít, amikor a megyés püspök úr megérkezik, hogy a Szentlélek szentségében részesítse az ifjú hittanosokat. Ez nemcsak a bérmálkozó és családjuk, meghívott vendégeik számára, hanem az egész közösség számára is ünnep. Háromévente szokott megtörténni ez az esemény, amikor a püspök úr eljön a hívő közösséghez. Az idén május 16-án, Törökfalun és Völgyparton a hetedikes és a nyolcadikos hittanosok részesültek a Szentlélek kiáradásában, azaz a bérmálkozás szentségében. Ez alkalommal Ft. Koncz István prépost atya érkezett a szabadkai megyéspüspök úr, dr. Pénzes János megbízásából vidékünkre. Törökfalun hat, Völgyparton kilenc fiatal részesült a Szentségben, vált az egyház szerint nagykorúvá a hitben. Mindkét településen külön szentmise keretében ünnepelték meg ezt az eseményt, ezt követően mindenki a saját családjával, szeretteivel és baráti körével folytatta tovább az ünneplést.
    A rákövetkező vasárnapon a kis harmadikosokat ünnepelték Törökfalun és Völgyparton, ekkor vettek ugyanis először részt a szent áldozásban. Ft. Kormányos Zoltán helybeli plébános Törökfalun öt, Völgyparton pedig négy gyermeket részesített a szent áldozás szentségében. A kis menyasszonyokat és kis vőlegényeket közösen ünnepelték az egybegyűlt hívek, velük együtt most már ők is magukhoz vehették Krisztus testét. Szép ünnep volt ez a közösségnek, a családnak, valamint a kicsiknek is, mivel erre csak egyszer van lehetőség az ember életében.
    Az ünnepek fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban, körülvesznek minket, keresztezik utunkat, áthatják a lényünket. Lehetőséget teremtenek arra, hogy egy kicsit lazíthassunk, kikapcsolódhassunk, magunkba szállhassunk és erőt meríthessünk az előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. Igaz, ez nem mindig sikerül, de legalább egy kicsit kilépünk abból a mókuskerékből, amely a mindennapjainkat meghatározza, és olyan élményekben részesülünk, amelyek lendületet adnak számunkra a továbbiakhoz.