Január 22.  A magyar kultúra napja
Kelemen Zoltán moholi kortárs költő verseivel tisztelgünk
A magyar kultúra napja előtt.

Sóhaj szonett

Bukdácsoló percekből lesznek órák
Fáradt napot váltanak le csillagok
Tegnapból a mába szőtt lassú útján
születnek, némán, sejtelmes holnapok

Új horizont terül a régi fölé
Finom por lepi be a megtett utat
A végtelen hever le lábunk elé,
de a tekintetünk a múltban kutat

Hol könnyekkel átitatott emlékek
csalnak újabb könnycseppeket a mába
Vagy épp mosolyt, szemmel alig láthatót

Régi, bátortalan megtett lépések
születnek újra. Mint akkor, hiába, s
megtört lelkem sóhajt alig hallhatót.

Mohol, 2007. február 4.

Porban

szélnek eresztett
vágyak nyögéseiben
elveszett világ
teremt újabb végzetet
sóhaj száll az ég felé

Mohol, 2012. október 3

In nomine Patris

gyertyalángokban
élő sóhajok égnek
csonkig a szélben
s porba karcolt imák közt
vérzik el minden remény

Mohol, 2013. november 5.

Vízkereszt napján

megtévedt idő
zsebe mélyén elveszett
pillanatokban
született álom ítél
halálra kis rügyeket

Mohol, 2014. január 6.

Elveszettnek hitt

édes álmokat
csalt elő a telihold
s megfoghatatlan
sóhajoknak emlékét
festette újra elém