Tea

    A tea ereje csodás gondolatokat képes szülni, miközben kint fehér pelyhekből formált takaróval lassan lefedi a tél a tájat. Eltűnnek az apró vizuális hibák az ablakon megszokott képről, kiszépül minden, enyhe vonalakat vesznek fel a tárgyak és egyszínűvé, seszínűvé, fehérré, tisztává válik a láthatatlan. Súlytalan pelyhek nehezen helyezkednek el az ágakon, görbítve azokat, úgy, hogy barátságosan fedve kopaszságukat, jeges hideggel melegítsék szívemet. Gondolatban lépteimmel csikorgatom a friss havat. Angyalkát formálok hanyatt fekve a hóban és pelyheket olvasztok nyelvemen. Félek, mert ehhez igazából nincs kedvem...
    Azt kérdeztem tőled, vannak-e félelmeid? Visszakérdezted, hogy hogyan gondolom... Úgy gondolom, hogy nincsenek, mert ha lennének, te elmondanád őket. Érdekes férfivilág! Édesanyámon kívül csak férfiakkal volt dolgom az életben. Volt két apám, két férjem, van két fiam, van nagybácsim, féltestvérem, főnököm,  és egy csomó év és tapasztalat mögöttem, mégsem értem, hogy hogyan gondolkodnak a férfiak! Amikor azt mondod, legyek nyugodt, mert minden okom meg van rá, ordítani tudnék, azután fordítok a dolgokon és – igazad lehet. Legjobban szereted a mosolyom, amikor vidám és boldog vagyok. Csak, jaj, fel ne tegyem a kérdést, miért, meddig, mitől, hogyan?... mert akkor oda a jó viszony.

    Beszélgetni is szeretsz, a hangomat különösen, de ne filozofáljunk és ne álmodozzunk, meg ne kérdezzem mit főzzek holnap, és télen ne tervezzem a nyaralást, meg majd meglátjuk, milyen iskolát választ a gyerek... de jót nevettünk a télapós képen, amin egy könnyen öltözött hölgy is díszeleg. Én igenis erőt veszek magamon és úgy teszek, érdekel a Forma 1 verseny, a lóerő és a kézilabda. Ma már egy emelésre megiszom a korsó sört, csoki likőr helyett pálinkát töltök magamnak, ha koccintani kell.  Mégis, miért érzem azt, hogy valamit nem jól csinálok, és miért látom azt, hogy te viszont oly elégedett vagy magaddal!? Férfivilág... vannak benne érzések, mint az éhség, szomjúság, és a fáradtság. A férfiak dolgoznak. Praktikusak és szükségszerűen – egyszerűen igényesek.  Ha a nő zokog, a férfi szemében miért nem lehet bár könnyet sejteni? Tudják-e a férfiak mi a szeretet!? Valamikor eszükbe jut-e, hogy hogy lenne ha, nem lenne!? Istenem, mindent megtesznek egy nőért mindaddig, még nem mondhatják azt, hogy sikerült! Azután egy rövid idő elteltével, felülkerekedik az igényviláguk és a kényelmük szinte megöli az udvarlási képességeiket. Harcolni már nem kell, tehát... jöhet a lazulás! És ekkor téved a nő, elkezd nyomulni és belead mindent, hogy felcsigázza újra a férfi érdeklődését.
    Hölgyeim, tudjátok mi a nagy újság!? Dőljetek ilyenkor hátra, vegyetek egy jó könyvet a kezetekbe, és ne figyeljetek rá. Lassan de biztosan működik a dolog. A zseton előbb-utóbb leesik náluk és beindul az ösztönviláguk, csak ki kell várni. Na, de akkor aztán tárt karokkal fogadjátok a férfit, mert nincs neki második, vagy valahányadik nekifutásra sok ereje és ideje, de ez a korlátolt gondolkodási lehetőségei miatt akár többször is megismételhető, sikerrel. Közben míg várod a zsetont, a fotelban hátradőlve azon is elgondolkodhatsz, hogy mikor is kell jelen lenned? Egy nő anyai ösztöneit jó, ha néha nullára veszi, főleg ha férfiről van szó. Soha ne légy jelen, ha rossz kedve van! Tünés! Mert összeköti! Ne nevess, ez az igazság, ha igyekszel körülötte, amikor neki minden hajója elsüllyedt, elsősorban sikertelenül jársz, másodsorban hozzád fogja kötni a rossz perceket. Automatikusan te leszel az okozó és a bűnbak. Amikor morcos, ügyesen tűnj el, ahogy szoktam mondani, fogyjál el, mint a kecsap..., az is mindig kifogy és soha sem tudni mikor. Csak úgy, tűnj el, míg tart a rossz kedve, viszont mindig igyekezz ott lenni, ha jól áll a szénája. Szereld fel a mosolyod és sederegj körülötte, legjobb csendben, úgy, hogy kéznél legyél. Jaj, azt nagyon kedvelik, csak úgy karnyújtásnyira, hogy pont akkor – amikor! Ezzel a két dologgal van esély, hogy problémák sorozata oldódjon meg. Kis lelki jelenlétre van szüksége mindannyiunknak és felülkerekedhetünk! Legyünk hálásak nekik ezekért a felismerésekért és a lehetőségért, hogy önfejlődésre ösztönöznek bennünket, saját és közös nyugalmunk érdekében.
    Le is telt a három perc, a teafilter ideje. Finom illata van a meleg italnak. Nagy kortyokban iszom, mert hirtelen sietős lett nekem. Csizma, nagykabát és sapka, kesztyű... meggondoltam magam! Angyalka leszek a hóban, és nyitott szájjal várom a nyelvemre eső hópelyheket, mert boldog vagyok, hisz mindem okom megvan rá. Volt és van egy pár férfi az életemben, akik szeretnek és vigyáznak rám, miközben lassan elhitetik velem, hogy igazi nő vagyok.

Pergel Zsaklina