Nyelvi figyelő
Ne már!

    Újabban különböző beszédhelyzetekben, sőt a nyomtatott sajtóban is lépten-nyomon hallani/olvasni, hogy „ne már!” 2010-ben egy gyermekkönyv is megjelent a Móra Könyvkiadónál azzal a címmel, hogy Papa, ne már! (A könyv szerzője Nógrádi Gábor, azóta már újabb kiadása is napvilágot látott.) De vajon mit jelenthet maga a szókapcsolat, mely mindössze két határozószóból, pontosabban egy tagadószóból és egy határozószóból áll, és mégis mondatértékű megnyilatkozásként használatos?
    Első észrevételünk szerint a cselekvést kifejező szó, az ige marad ki belőle. A teljes alak talán valahogy így hangzana: „Ne csináld már!” „Ne szórakozz (velem) már!” „Ne vicceljünk már!” „ Ne szívass már!” A leggyakrabb előfordulások is jelzik, hogy a „ne már!” az ifjúság nyelvében fordul elő legtöbbször. Tartalmilag ez a jelentésváltozat valamilyen cselekvés befejezésére, abbahagyására szólít fel.
    Más beszédszituációkban is találkozhatunk azonban a „ne már” fordulattal. Pl. „WiFi a villamoson? Ne már!” „Új élet? Ne már, ki képes arra?” „Ne már az alkalmazott fizesse a céges vacsorát” „Ne már, megint jön a hiszti!”, „Vezető nélküli metró? Na, ne már!” „Ne már a farok csóválja a kutyát!” –  A fenti néhány példamondatban, melyre a neten bukkantam rá, a „ne már” többnyire meglepetést, meglepődést, hitetlenkedést, méltatlankodást, csodálkozást tükröz, és általában is valamilyen hasonló érzelem kifejezésére használatos a „ne már!”szókapcsolat.
    „Én is gyakran mondom azt, hogy „ne már!” – jelenti ki kis unokám, miközben fennhangon gondolkodom a különböző jelentéseken –, de én más jelentésben használom.” – Hát te milyen jelentésben használod? – kérdezem a kisgyereket.  – „Én akkor használom, ha valami nagyon tetszik nekem, nagyon jónak vagy nagyon szépnek tartok valamit. Így pl.:  Aquaparki csúszdázás: ne már!, balatoni vitorlázás: ne már!, mindentudó új mobil: ne már!
    Egyelőre közös erőfeszítéssel ennyit tudtunk kideríteni a „ne már!”fordulat jelentéshasználati köréről. Népszerűségét tekintve e jelentéstartományok bizonyára bővülni fognak. Nem éppen örömteli jelenség, hiszen ha a nyelv eszközeivel pontosan meg tudunk fogalmazni valamit, vajon miért kell a differenciált gondolatközlés helyett sematizálni, leegyszerűsíteni mondanivalónkat?

Hódi Éva