JÓ PÁSZTOR

    Szungyi Károly főtisztelendő úr személyében új plébánosa van az adai hívő közösségnek. Hivatalos és ünnepélyes beiktatását 2015. december 6-án, vasárnap, a szentmisén esperesünk, ft. Fuderer László atya végezte. Hogy minél jobban megismerjük, megértsük és megszeressük új plébánosunkat, megkértük, válaszoljon kérdéseinkre és mondja el magáról, terveiről azt, amit hívő közösségünknek tudnia kell. Ő készségesen eleget tett kérésünknek és, röviden összefoglalva, ezeket mondta:

Ft. Szungyi Károly, adai plébános

    – Először is 1971. október 27-én születtem Kúlán, egy egyszerű családban nevelkedtem és gyermekkorom óta kötődöm az egyházhoz, a templomhoz. Harmadikos koromtól ministráló voltam és már gyermekésszel gondoltam arra, hogy valamikor majd pap leszek. Lehet, hogy ebben közrejátszott az is, hogy Kúláról több pap is származik, többek között Miki atya, de Mátéffy Béla atya is, Beer Gergely is, Tóth Csobánci József, Pastyik Róbert. Jelenleg is 4 kúlai származású aktív papunk van. Legnagyobb érdeme, hogy a papi hivatást választottam, talán az első plébánosomnak van, ő pedig nem más, mint az óbecsei származású Kőműves Károly plébános., aki nagyon sok éven át Kúlán tevékenykedett. Miután ő elhunyt, Juhász Károly plébános úr követte. Röviden, egyszerűen és tömören csak annyit tudnék mondani, hogy még odahaza megszerettem az egyházat, a templomot és az volt mindig az álmom, hogy pap legyek.
    Az általános és a középiskolát Kúlán, illetve Verbászon végeztem. Akkor, utána jelentkeztem a plébánosunknál, hogy én pap szeretnék lenni és Zágrábba kerültem, a teológiára. Itt három évet töltöttem, majd miután kiütött a háború, arra kényszerültem, hogy átmenjek Magyarországra és Pécsett fejeztem be a teológiát, ott diplomáztam.
    A pappá szentelésem 1995. Péter Pál napján, június 29-én történt Szabadkán és azt követően, július 2-án megvolt az újmisém is Kúlán. Egy érdekes dolog, hogy pont Miki atya volt az újmisés szónokom. Családjaink is jól ismerték egymást. Nekem az volt a vágyam, hogy Miki atya legyen a szónokom és ez úgy is történt. Nem olyan régen, még a halála előtt is arról beszélgettünk, hogy majd nemsokára, amikor neki az 50 éves papi jubileuma lesz, akkor meg én leszek az ő szónoka, én meg arra kértem, hogy ő legyen az én 25. évfordulómon is, majd 5 év múlva, a szónokom. Sajnos ő már nem érhette meg ezt!
    • Mi volt az ön újmisés jelmondata, ebből eredően pedig a papi hitvallása?
    – "A jó pásztor életét adja a juhaiért." (Jn 10,11) idézet János apostol evangéliumából. Mindig is az egyszerűség híve voltam, nem a tudományok művelője, hanem a hívek lelki pásztora akartam lenni. Felszentelésem után Szabadkán mindjárt a bazilikába kerültem és ott Stjepan Beretić plébánostól az irodában minden tennivalót alaposan elsajátítottam. Tehát a hivatali dolgokat nagyon megtanultam, de ugyanakkor az emberekkel való foglalkozást is. Ez azt jelenti, hogy az ember tényleg jó pásztorként álljon hozzá a hívekhez és miután Gere László, a halasi úti Kisboldogasszony templom plébánosa nyugdíjba vonult, én kerültem a helyére., és ott szolgáltam több mint 17 évig. Egy nagyon-nagyon kis templomról van szó, de óriási szíve volt annak a templomnak és a híveknek, az elfogadásuk is nagyon barátságos, de megjegyzendő az is, hogy gyermekkori álmom vált valóra az adai templommal is, hiszen mindig is egy nagy templomban szerettem volna szolgálni, ahol van egy torony, orgona is van és egy óriási templom. Hát, a Jóisten valóra váltotta az álmomat és most itt Adán tényleg egy gyönyörű, nagy templomban szolgálhatok.
    • Akkor nem érte váratlanul a kinevezés!
    – Előzmények annyiban voltak, hogy Miki atyával köztünk már volt erről szó! Ő mondta, hogy "nagyon jó utódomnak tudnálak elképzelni", de ez ennyiben is maradt. Tovább nem is beszéltünk róla, hanem amikor ő már nagyon beteg volt, akkor én voltam a püspök atyánál, de nem kértem, hogy ő akkor valamit mondjon nekem, hanem csak annyit kérdeztem, hogy mi lesz Adával? Mert Adán állandó jelleggel kell lennie egy plébánosnak. A püspök úr csak annyit mondott, hogy "Jó, majd meglátjuk. Bízzunk a csodában, bízzunk abban, hogy Miki atya felépül!" Ám amikor Miki atyát még rosszabb állapotban láttuk, ismét említettem neki, hogy elvállalnám Adát. Talán az egyedüli vagyok, aki jelölnek számított. Mert a fiatalabb, de tapasztaltabb papok közül csak én maradtam. Így hát mondhatjuk, hogy feladtam Szabadkát, mert végső soron én ajánlottam fel, hogy vállalom Adát. Véletlenszerű volt az egész, mondhatjuk úgy is, hogy gondviselésszerű, hogy a Tisza mente ne maradjon kúlai pap nélkül.
    • A püspök atya mivel bocsátotta útra?
    – Amikor vállaltam Adát, csak annyit mondott, "Jó munkát!"
    Nagyon sok feladat vár rám, tudom, ám erre mondtam azt, hogy elvállalom Adát, de káplán nélkül. Tehát káplán ide nekem nem kell. 17 évig egyedül voltam egy hitközségben, és egyedül végeztem minden feladatot. Ugyanezt meg tudom tenni Adán is. Ez az egyszerűségnek az elve is, meg hogy az emberekkel közvetlenül akarok foglalkozni. Sajnos, nincs is mód arra, hogy többen legyünk, mert most már nagyon kevés a pap és manapság már csak Szabadkán van káplán. A püspök atya mondta is, hogy hát Ada sem fog többé káplánt kapni. A hívek is nagyon megcsappantak, a fiatalok meg elköltöztek, kivándoroltak, nagyon jól tudjuk, hogy miért. Így most már Adának meg kell elégednie egy plébánossal. Viszont a püspök úr bizalmamba ajánlotta Lehócki Gábor diakónust, ő lesz a segítségem. Nagyon jó, megbízható ember, a püspök atya szerint is mindenben rá támaszkodhatom.
    További újdonság, hogy a parókián ismét van nővér, Szőke Mária Katalin. Őt Szabadkáról helyeztük ide és a plébániai tevékenység vezetése lesz a feladata meg a sekrestyés is ő lesz. Katalin nővér újvidéki születésű, a Miasszonyzunkról elnevezett bácskai nővérek rendjéhez tartozik és közreműködésével felfrissíti a plébániai életet.

Katalin nővér, az új adai apáca

    • Mik most legfontosabb teendői?
    – A templomtorony felújítása. Idejöttemkor mindjárt felmentem a toronyba és elképedtem azon, amit ott láttam. Maga a torony és a harangok is nagyon rossz, mondhatni katasztrofális állapotban vannak. A kábelesek meg az egyéb leadók nagyon megterhelték és az egész betonkoszorút újjá kell alakítani. De még ennél is szörnyűbb és borzasztóbb, hogy a gerendák el vannak törve, meg vannak hajolva, a harangokat tartó vasszerkezet meg egy nagyobb vihar esetén a harangokkal együtt megindulhat, leszakadhat. A négy harang közül csak egy, a kis lélekharang használható. Életveszélyes dolog oda felmenni. De vannak terveink a felújításra, a városvezetőség is hajlandóságát fejezte ki, hogy a segítségünkre lesz.
    Ez után az emberekkel való foglalkozás jön sorra, de erről meg bővebben nem tudok szólni, mert most ismerkedek a hívekkel, a körülményekkel, a szokásokkal, a hagyományokkal. Nap, mint nap újabbnál újabb információkat hallok, próbálom kiismerni az emberek mentalitását, tulajdonságait. Amit nagyon fontosnak tartok, az a fiatalokkal, a gyermekekkel való foglalkozás és az ő felkarolásuk. Látom, kevés fiatal jár a templomba, inkább az idősek vannak ott. A fiatalokat kellene egy kicsit jobban kötni az egyházhoz, a Jóistenhez. Idővel ez jóra fordulhat és remélem, így is lesz.

Plébánosunk beiktatása szentmisén az adai templomban

    • Az adai hívek szeretik a szép prédikációkat, de ebben az utóbbi időben nem nagyon volt részük. Ön hogy viszonyul a szentbeszédekhez?
    – Nagyon fontosnak tartom a lelki tartalmat és a tanítást.  Már a hétfői napon el szoktam kezdeni a fölkészülést a következő vasárnapi prédikációra. Mindig a szentmise olvasmányaira és az evangéliumra támaszkodom. Mindig arra törekszem, és most is arra fogok törekedni, hogy rövid, tömör és tartalmas prédikációim legyenek, amit az előző helyemen is megszoktak tőlem. Mindig mondogatom, hogy addig ne menjetek ki a templomból, amíg valamit nem kaptatok, tehát valami lelki tanulságot mindig vigyetek haza. A prédikációból is, a misézésből is, a liturgiából is. Nem az az elsődleges célom, hogy szép prédikációkat tartsak, hanem, hogy azok mindig mondjanak is valamit. Tehát a tartalomra nagyon-nagyon ügyelek, hogy igazi lelki táplálék legyen.

Jótékonysági adománycsomagok templomunkban a rászorulóknak

    • Említette, hogy nagyra becsüli a hagyományokat, a népi kultúrát, de hogy viszonyul az irodalomhoz?
    – Igen, ha kedvenceim közül magyar költőt kellene említenem, az Ady lenne, a szentek közül pedig Szent Ferenc. Ebből ered a ferences lelkiség, az egyszerűség, a segíteniakarás elve. Templomunkban jelenleg is jótékonysági gyűjtési akció folyik és örömömre szolgál, hogy nagyon sok élelmiszercsomag és sok egyéb is összegyűlt már és még folyamatosan hordják is az emberek a csomagokat a templomba. Szabadkán is volt ilyen Jónak lenni jó akciónk, itt viszont halmozottan sok élelmiszercsomagot raktak már az adventi koszorúhoz. Nagyon szép dolog másokon, a rászorulókon segíteni. Ez a ferences lelkiség, amit a továbbiakban is folytatni fogunk
    Januártól kezdve teológiai sorozatot kívánok indítani, amit majd én vezetek. Ápolni kell a hagyományokat, ami Adán, ahogy látom, igen erős, de a teológiai alapot is el kell mélyíteni. A szentségi élet, a 7 szentség magyarázata, hogy hogyan is készüljünk fel a keresztségre, a bérmálásra, a házasságkötésre, aztán a szentgyónásnak, a betegek szentségének az elmélyítése. Ez utóbbit népünk körében úgy emlegetik, mint utolsó kenetet, pedig nem az, hanem a betegek szentsége. Azért imádkozunk, hogy a beteg felerősödjön, meggyógyuljon, nem pedig azért, hogy meghaljon. E téren több a megszokás és a hagyomány, mint az értelmi tanítás. A nagyböjti prédikációk jó része majd ezt tartalmazza. Ezen kívül a hittanteremben is lesz beszélgetéssel egybekötött előadássorozat.
    • Tartalmas tervek, én máris úgy érzem, hosszú távra akar itt berendezkedni.
    – Isten a megmondhatója és ő fogja eldönteni. Bízom benne, hogy minden jól alakul.

Lejegyezte és fényképezte Király János