Nyelvi figyelő
Kétéltű szavak

    Nemcsak a biológiában vannak kétéltűek (vagyis olyan állatok, amelyek részint vízi, részint szárazföldi életet élnek), a műszaki nyelv is számon tart efféléket (itt a kétéltű járműre vonatkozik, amely szárazföldön és vízen is használható), sőt a szókészlet bizonyos elemeit is ilyeneknek tekinthetjük (ezekre az jellemző, hogy különböző nyelvrétegekben is előfordulnak, persze más-más jelentésben).
    A kétéltű szavak jó része a köznyelvben is megtalálható. Számos olyan van köztük, amely egyik-másik nyelvjárásban is használatos, csakhogy nem azt jelenti, mint a köznyelvben. Például a doboz nyelvjárásainkban 'vesszőkosár' vagy 'szalmakosár' jelentésű, a bútor 'ingóság, málha', az árnyék 'fészer', a poggyász 'holmi', a hitvány 'sovány, gyenge', a pongyola 'hanyag, rendetlen' stb. A Székelyföldön a szigorú nem 'erélyes, kemény, hajthatatlan', hanem 'vézna', a kertel jelentése 'kerítést készít, körülkerít', a korcsolya itt 'szánkó', az élet 'telek' stb.
    Olykor a köznyelvből ismert szó mást-mást jelent az egyes nyelvjárásokban. Például az alapos néhol 'testes, vaskos, köpcös' jelentésű, másutt pedig 'jómódú, gazdag', a bátor lehet 'gyors' vagy pedig 'jámbor, szelíd', esetleg 'szép', az aggaszt egyes vidékeken 'túrót készít', máshol pedig 'tönkretesz'.
    A szaknyelvekben is számos kétélű szóra bukkanhatunk. A közlekedés nyelvében például a műtárgy nem 'művészi alkotást' jelent, hanem 'közlekedési vagy árvédelmi vonalakba beilleszkedő építményt' (amely lehet zsilip, híd, duzzasztógát stb.), a sárkány a repülőgép főrészének a neve, a váltó nem 'értékpapír', hanem 'a vasúti kitérők első része, amely a mozgó csúcssíneket tartalmazza' stb. Az építészet szóhasználatában az akna a föld felszínéről indított üreg, amelyet szállítás, közlekedés vagy szellőzés céljából föld alatti építkezési munkáknál építenek, a pernye hidraulikus kötőanyagként használt porszénhamu, a roskadás a terhelés alatt álló talaj térfogatcsökkenése stb.
    Itt van aztán a tolvajnyelv vagy utcanyelv. Ez a nyelvjárásoktól eltérően már meglevő köznyelvi szavakat használ fel: a dohány szó jelentése itt 'pénz', az ürgéé 'férfi, fiú', az almásé 'nincs', a bakteré 'börtönőr'; diótörőnek mondják a fogat, téglának a besúgót, varjúnak a fegyőrt, burának a fejet, fagylaltosnak a közlekedési rendőrt, kaptárnak a börtönt, karperecnek a bilincset, kobrának a szemüveges embert; az ábra szó helyzetre, ügyre utal, a bőr nőre, a cukor kábítószerre, a dinnye buta, bolond személyre, a gáz veszélyre, a gorilla testőrre, a gyümölcs eredményre, sikerre, a hangyás bolondra, a hűvös börtönre, a játékos bűnözőre, a káposzta futásra, menekülésre, a kókusz fejre, a legyező fülre, a lencse aprópénzre, a mókus férfira, az olaj menekülésre, a patkány aljas emberre, a sár tartozásra stb. A tolvajnyelv számos köznyelvi igét ruház fel sajátos értelemmel: aprít = verekszik, átejt = becsap, bedob = megeszik valamit, begurul = dühbe jön, bevásárol = becsapódik, elpárolog = megszökik, etet = becsap, hazudik, fázik = idegenkedik tőle, köhög = vall stb.

Dr. Molnár Csikós László