A probléma megoldatlan maradt

    A képviselő-testület által elfogadott rendelet, amely a kóbor kutyák etetését tiltja nagy port kavart a lakosság körében. Vannak akik egyet értenek vele, és vannak akiket ez felháborít. Abban mindenki egyet ért, hogy az utcán kóborló állatok helyzetét meg kell oldani. Két éve a Pongó Állatvédő Egyesület megalakulásának is ez volt a célja, hogy állatbarát tagjaik és önkénteseik révén összegyűjtsék, befogadják, gazdát találjanak ezen kutyusoknak. A kutyák befogását és elszállítását jelenleg a nagykikindai sintérek végzik, bizonyos időközönként, tehát amennyiben egy sürgős, aktuális esetről van szó, az adai polgároknak nincs kihez fordulni. Illetve fordulnak ők a Pongó egyesülethez, azonban a jelenlegei támogatás, önkéntes személy és élelem mennyiség hiányában, bármennyire is szeretnének minél több kutyán segíteni, ellehetetlenített helyzetükben ezt nem tehetik meg. Számomra a rendelet több kérdést is felvet. Miben változtat az utcán kóborló kutyák számán, ha nem is szabad őket megetetni, nem ugyanúgy fognak bolyongani, csak éhesebben, és esetleg vadabban?
    Nem kellene-e inkább nagyobb figyelmet fordítani a kutyák chippel történő ellátására, illetőleg azon személyek büntetését szigorítani, akik az utcára csapják a kutyákat? A rendelet betarthatósága hogyan fog megvalósulni a valóságban, őrök fogják figyelni a polgárokat? A község lakossága elszegényedett, valóban értelme van több ezer dinárral sújtani egy személyt, aki pusztán az állatok iránti sajnálatból, segítségnyújtás céljából élelmet ad a kutyának? Úgy gondolom a probléma megoldása céljából a jövőben a feleknek le kellene ülni, és higgadt keretek között megbeszélni, mi lenne a legkvitelezhetőbb.

Gecse Attila