Év végi gondolatok

    Ilyenkor év végén nagyon sokféle gondolat jár az ember fejében. Akaratlanul is valamit mindig le akarunk zárni, és az új évben új tervekkel, új reményekkel indulni és ez így is van rendjén, így a jó. Tervek és remények nélkül céltalan az élet. Az más kérdés, hogy a terveket egy ilyen világban, amilyenben ma élünk, nehéz megvalósítani. Nemrégen belenéztem az elmúlt másfél évtizedben megjelent decemberi vezércikkeimbe és általában azt írtam, hogy az „idei” év nehezebb volt a tavalyinál, és hogy tovább csúsztunk lefelé a lejtőn. Most már más világot élünk, most azt a megállapítást nehéz lenne megmagyarázni, és nem is aktuális. Szűk környezetünkben, ha nyitott szemmel járunk, főleg tizenévesekkel és idősebb emberekkel találkozunk. Hiányoznak a munkabíró fiatalok és a sok középkorú ember, így nincs mihez hasonlítani az elmúlt évet, éveket. Ami folytatódik, az a szülőföld elhagyása, és ez a jelenség környezetünkre igencsak jellemző. Munkámból adódóan követni tudtam a lakosság egy részének mozgását és elszomorít, ha végignézek több utcán, csak minden tíz- tizenötödik házban laknak fiatalok, a többiek nyugdíjasok, azaz idősebb emberek, és ott van a sok üres ház. A fenti elmélkedés után jöhet a kérdés, akkor kik dolgoznak a megüresedett munkahelyeken? Megvan rá az egyszerű válasz: Bánátból jönnek az emberek, mert ott már húszezres munkahelyet sem találnak. Ez a körfogalom, amelyben a főszerep az emberé. A mijeink mennek, helyükre pedig vidékről jönnek. Talán jogos a Tiszán túlról érkezők félelme akkor, amikor arról olvasnak, hogy a nagy ünnepéllyel átadott tiszai híd körül nincs minden rendben.
    Ami újságunkat, a Körképet illeti, az elmúlt évben mindent megtettünk azért, hogy rendszeresen megjelenjen minden hónapban. Nehéz volt, mivel az önkormányzati támogatás továbbra is elmarad. Jó érzés volt, hogy hű olvasóink közül többen is voltak, akik anyagilag, vagy erkölcsileg, de támogattak bennünket.  Jövőre talán változások is lehetnek, mivel meggyőződésem, hogy Adán nincs szükség két újságra. Igaz, az önkormányzat által támogatott Községi Kalauz inkább tájékoztatási jelleggel bír, de mégiscsak a tájékoztatást hivatott szolgálni.
    Még néhány hónap és itt lesznek az önkormányzati és tartományi választások, és bízom, sőt remélem, hogy az új helyi önkormányzat összetétele nem egypárti lesz és akkor, ha több párt, esetleg csoportosulás áll össze, akkor majd számít a mások véleménye is. Akkor kénytelenek lesznek egymást meghallgatni és a nagyobb gondok és dolgok mellet, amelyeket a községünk vezetésének meg kell oldani, a helyi tájékoztatást is megfelelő mederbe terelik.
    Ennyit a nem igazán szép dolgokról. Itt a karácsony, ’a szeretet ünnepe’, amikor a hétköznapi gondokat félre kell tenni. Örüljünk egymásnak addig, amíg lehet. Amit az élet nagyon sok területén nem jól csináltunk, azt ki lehet javítani, esetleg kiigazítani, de SZERETNI, a SZERETETET bepótolni utólag nem lehet!
    A szerkesztőség és a magam nevében köszönöm olvasóinknak, hogy kitartanak mellettünk. Legyen ez a jövőben is így! Mindannyiuknak békés, meghitt KARÁCSONYT, az ÚJ ÉVBEN jó egészséget, szebb és könnyebb életet kívánok!

Gecse István