Ahol megélik a hagyományt
A moholi nyugdíjas-egyesület aratóünnepsége
A gyönyörű moholi határ az aratókkal
A moholi nyugdíjas-egyesület szervezésében július 12-én tartották meg azt az aratóünnepséget, amelynek nagy hagyományai vannak a faluban, ezen a rendezvényen több helybéli és más településről érkező csapat mérettetett meg.
Kora reggel zeneszóval és zsíros kenyérrel várták a résztvevőket és vendégeiket a szervező egyesület tagjai egyesületük székházában.
Zsótér Mihály, a moholi nyugdíjas egyesület elnöke elmondta, a nyugdíjasok kivették a részüket a szervezésből, mindent megtettek, hogy ez a rendezvény létrejöjjön, éltetni a hagyományt, mivel van rá igény. Idén van egy fiatal, 9 és 13 éves közötti 4 tagú csapat, az utánpótlás reménységünk, akiknek tagjai Faragó Ottó, Faragó Orsolya, Aleksandra Cucić és Stefan Cucić. A rendezvényre Móra-halomról is érkeztek vendégek a település alpolgármesterével, Csányi Lászlóval egyetemben. A magyarországiak nem arattak, csupán figyelemmel kisérték az ünnepség hagyományait. A résztvevőket és vendégeiket fogatos kocsikkal vitték ki az aratás színhelyére, az moholi Almádi család parcellájára. Az aratás megkezdése előtt Mester Dániel plébános áldotta meg a munkában részvevőket.
Zsótér Mihály
A kis aratók
Faragó Ottó
Az ilyen rendezvény a fiataljainknak megmutatja azt, hogy hol vannak a gyökereik, milyen áldozatos munkával volt asztalra tehető régebben is a kenyér, és tanul a mai kor abból, hogy becsüljék meg azt, amit a természettől kapnak, amit az élet ad. Bár ez egy kicsit messzebbre ható útmutatása ennek a rendezvénynek, de a hagyomány él. – jegyezte meg Csányi László, Mórahalom város alpolgármestere. – Nagyon köszönöm, hogy meghívást kaptam Zsótér Mihálytól erre a rendezvényre. Nem először vagyok vendége a moholi nyugdíjas egyesületnek, mert a mórahalmi nyugdíjasokat már néhányszor elkísértem ide, illetve a moholiak is járnak a mi nyugdíjas klubunkhoz. Nekünk fontos, hogy a nyugdíjasoknak ilyen élő kapcsolatuk legyen. A mai rendezvénynek a legnagyobb értéke az a paraszti munka, ami igazából a kenyeret kenyérré tette. Gyermekkoromban a kenyeret úgy lehetett megszegni, ha előbb keresztet vetettünk rá, és az ennek a munkának a gyümölcse volt és pontosan tudta a paraszt ember, hogy mennyit kell izzadni azért a szelet kenyérért, ami a család asztalára kerül, és amit a mai kor elfelejtett. Egy néprajzkutató barátom azt mondta, a hagyományokat ne ápold, a hagyo-mányokat éld meg. Bízom abban, hogy ez a hagyomány élni fog továbbra is itt Moholon, a délvidéken, az anyaor-szágban. Ez a fajta művelete a kenyér-teremtésének, nem fog elfelejtődni, mert addig vagyunk mi magyarok, addig vagyunk mi földművelő emberek, amíg ezek a hagyományok velünk tudnak élni.
Az ünnepséget Bilicki Zoltán, Ada község elnöke is megtisztelte jelenlétével és megjegyezte: „A moholi aratóünnepség községünk egyik legjelentősebb rendez-vénye. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a község nyugdíjasai igen aktívan, évi szinten több rendezvényt tartanak meg, jó kapcsolatokat ápolnak a helyi szervezetekkel és vidéki egyesületekkel is. Lehetőségeinkhez mérten az önkormányzatunk igyekszik támogatni őket.”
A moholi nyugdíjas egyesület tagjai ez alkalommal is tanúbizonyságát tették vendégszeretetük határtalanságának, most is hozták formájukat, hiszen jókedvűek voltak, kifogástalan jókedvfokozó társaság. A hagyományos kézi aratás rafinált művelői, és igen jól áll nekik!
Lajkó Szilva