SZABADSÁG

    Ötödik nyár itt az újság oldalain. Szabadságok ideje. Szabadság!? 
    Kinek mit jelent ez a szó?! Szinte mindenkinek mást. Én „kiveszem” a szabadságom, a magam módján, ilyenkor is, meg sűrűn-sűrűn is!  Megengedem magamnak, hogy „csak úgy gondolkodjak”, mert az igazi szabadság éppen abban van: a gondolatokban!  Aztán, ha úgy látom jónak, néha ezt-azt le is írok.  Időnként pihenek és  ilyenkor nem gondolkodok... Szerencsés ember vagyok, hogy így érzek és teszek.
    Néha végigröppenek az elmúlt éveken, újraolvasom az írásaim és bevallom, előfordul, hogy meglepődök. Szinte olyan érzés, mintha nem is én írtam volna őket; a gondolatok, a szókombinációk, az érzések megfogalmazásai, meglepnek, újra és újra, szinte semmi se valós bennük, miközben mégis olyan igaz. Ezért tudok mosolyogni, ha azt hallom, hogy apró pénzért eladom az életem. Vagy azt, hogy ne csodálkozzak, ha beszélnek rólam hisz leírtam! Pedig a leírtból mindenki mást olvas ki, beleteszi magát, a saját érzéseit, tapasztalatait és akkor repül a képzelet(e). De amennyiben másképpen gondoljátok, az sem baj –  most (is) szabadságon vagyok – én büszkén vállalom, hadd legyek szerelmes, csaló, hazug, lopó, beteg, rossz, elhagyott, elvált, szép, csúnya, szemérmetlen, szabadszájú és bármi más, hadd legyek papíron mindaz, ami másképpen – nem. Istenem, ha tudnátok, mi mindent szeretnék én még lenni és azt leírni! De talán ezekben a múló években az a jó, hogy mind több jogot adnak majd nekem, mint a saját életem – napról napra – nagyobb  résztulajdonosának. Néha szinte azt érzem, most már bírom ahogy akarom, de hála Istenek, mindig akad jóakaró, aki indirekt figyelmeztet, hogy ez hírül sincs úgy. Tehát még van makacsság az éveimben, lehet még félteni a bőröm!  Ezekben a „szabadságos” hónapokban majd úgy, mint az előző években is, néha leülünk otthon és olvasgatjuk a megjelent írásaimat és elmélkedünk, megérte-e, ez az amatőr  „kirándulás”. 

    Na, de térjünk vissza a szabadságra. Mindenki másképpen csinálja. Rudolf Steiner állítása szerint az ember a teljes szabadságát gondolatban tudja megvalósítani – és lehetséges! A megismerés, a gondolkodás az, ami elsegíthet bennünket a szabadság érzéshez. Nem igazán értem, hogy az emberek miért gondolják azt – a szabadság szó hallatára –, hogy az mindig a környezetükkel, munkájukkal, családjukkal van összefüggésben és azoktól függ. Meggyőződésük, hogy ezek a dolgok gátolják őket abban, hogy szabadnak érezzék magukat, a kötelezettségek, a pénzhiány, az alkalmazkodási kényszer és ítéletektől való félelem. Vagy csak könnyebb mindig mást okolni a saját tehetetlenségük miatt?! Miközben elég ahhoz egy pár nyugodt perc, valamennyi gondolat, ami megszületik, egy két fontos dolog felismerésének köszönve. Így készülnek nekem munkanapokon az írásaim, amikor szabad vagyok, mert azzá teszem magam. Beindulnak a gondolatok, néha hátra, néha előre és leírva furcsán hangzanak ugyan, de... bánom is én! Ki a fene az, aki nekem ezt megtilthatja!? Ez a szabadság, amit  megengedek magamnak, hadd szóljon arról, hogy nincs útjuk és céljuk a gondolatoknak – mondjuk: szabadságon vannak! Szabadok. A gondolataim szabadok! Tehát szabad vagyok!
A gondolkodás a testtől független szellemi tevékenység. Nekem találták ki. Semmi jele, semmi előzménye avagy következménye, nem sért, nem gátol, nem látszik... csodás a gondolat! Úgyis minden csak addig érdekes, míg testileg meg nem történik, és milyen jó, hogy a gondolatba nem szól bele senki. Próbáld ki te is! Helyezkedj el, szinte mindegy mennyi időd van, és gondold el azt, amit szeretnél tenni, látni, hallani, érezni, éld meg gondolatban a múltat – saját verziódban, formáld a jelent és a jövőt kreáld kedved szerint. Ne mond már, hogy nem volt olyan, hogy felcsillant a szemed valamikor és felkiáltottál: „De hisz én ezt álmodtam!” Na, ugye! Így működik. Természetesen ez nem vonatkozik a villanyszámlára, de azért érdemes néha gyakorolni.
    Kedves olvasók, én szívből kívánok igazi szabadságot mindannyitoknak, pont olyat, amilyet ti magatoknak elképzeltek és amilyet meg is tudtok teremteni, független kortól, évszaktól, helytől és pénztől. De érdemes arra is odafigyelni, hogy ha a gondolatnak köszönve, felismeréseken keresztül, sikerül megszületni a szabadságnak... ha „igazi” lenne, mondjuk nem csak „fantázia”, mit is kezdenétek vele!? Jaj, de jól  van ez „kigondolva”, mert csak így értékes, miközben csakis így valósítható meg. Onnan tudod, hogy „szabadságon vagy”, hogy élni hagyod a többi embert, mert csak a szabad ember tartja tiszteletben más szabadságát. Köszönöm. A lényeg, ne félj! A gondolat nem látszik ki a fejedből!
    Én meg bolondos vagyok és leírogatom őket...

Pergel Zsaklina