117. Zöld levél
2015. Év Fája - a kocsányos tölgy

    Örömömre szolgál, hogy a Magyar Országos Erdészeti Egyesület 2015. Év Fája internetes szavazásán 1694 szavazattal a kocsányos tölgy nyerte el 2015. Év Fája megkülönböztető címet (741 szavazattal második lett a jegenyenyár, 673 szavazattal pedig harmadik a virágos kőris), annál is inkább, mert a népszerű makkfából – ahogy a tölgyet mifelénk nevezik – Adán is több híres példány található.
    A kocsányos tölgy, tudományos nevén Querqus robur, szerbül hrast lužnjak, angolul oak, németül Stieleiche az egyik legtartósabb, hatalmas növésű fánk, az egész Alföld régi, meghatározó emlék-fája. Erdészeti szempontból is fontos, kultúrtörténeti vonatkozásai igen jelentősek. A címképen szereplő tölgy az adai Orom-parton lévő Szűgyi-tanya 400 éves fája, községünk legöregebb fája. Sorsa azonban bizonytalan, mert több mint egy évtizedes fáradozásaink (szakszerű meghatározás, leírás, dokumentálás, kérvényezés) ellenére még odáig sem jutottunk, hogy községi védelem alá helyezzük. Csak a tanyatulajdonosok jóindulata tartotta eddig életben! Még nagyobb veszélyben van az adai vasútállomáson lévő másik, mintegy 120 éves, emblematikus kocsányos tölgyünk, amelynek törzse mellé évtizedekig hordták a vasforgácsot és mérgezték gyökereit, a legutóbbi években pedig fa-tolvajok csonkítják, fűrészelgetik ágait.
    Tudományos nevét a kelta 'Quer' = szép és 'cuez' = fa szavakból eredeztetik. Ausztrália és Fekete-Afrika kivételével az egész Föld hegyein, sík vidékein terem. A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles. Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. Kedvező körülmények között a kocsányos tölgy akár 800–1000 évig is élhet.
    Zeusz és Héra kedvenc fája volt. Könnyebben csap bele a villám, mint más erdei fákba, vonzza az elektromosságot, s alacsony a gyulladáshője. Valószínű, hogy ezzel függ össze nagy kultikus értéke. Leveleinek susogásából jósoltak Dodonában, és talán ezért tett Athéné is „beszélni tudó” tölgydarabot a hajó orrába.
    Nálunk Arany János margitszigeti tölgyei híresek, amiket A tölgyek alatt című versében énekelt meg. Arany a Margitszigeten, a Nagyszállóhoz és a romokhoz közel kedves tölgyesében szeretett pihenni. A Toldi Szerelme egyik kihagyott versszakában hálával emlékezik a sziget akkori urára, aki „hagyta, hogy a környék agg fülemüléje éneke utolját ott elzengicsélje...” Ma a Stróbl Alajos alkotta Arany-szobor őrzi a költő emlékét kedves pihenő helyén. 1878-ban pompás, gúnyos verset is írt: A tölgyek alatt. Nro. 2. címmel.
    Arany János a nyár egy részét szinte mindig a Margitszigeten töltötte. Történt egyszer, hogy József főherceg (Habsburg József, nádor), aki nagyon kedvelte a költőt, meglátta, amint Arany az egyik padon ül és valamit ír. Lassan, nesztelenül sompolygott a közelébe, a háta mögött megállt és rátekintett a költő kezében lévő papirosra. Arany verset írt ilyen címmel: A tölgyek alatt. Ezt látva, olvasva, József főherceg meglepte a költőt és tréfásan, jóságosan szólt hozzá:
    – Ohó! Úgy látom, kedves Arany, ön nem jó botanikus. Ezek itt hársak, amelyek alatt ül. Üljön, kérem, tíz lépésnyire arrább, ott vannak a tölgyek!
Híres tölgyes – ún. keményerdő – a Mohollal, a Tiszán átellenben lévő Nagyerdő, vagy Makkos erdő, amit 1910 táján Trenka István kezdeményezésére és felügyeletével ültettek. Több ezres, százéves szlavón tölgyével – Querqus robur ssp. slavonica – a bácskai galéria-erdők között mindmáig az egyik legnagyobb ilyen természeti, érték, ritkaság, csakúgy, mint az Óbecse-Péterréve országutat kétoldalt szegélyező tölgyfasor, amit a növekvő gépkocsi-forgalomra való veszélyessége miatt (?!) mára már jórészt ki is irtottak.

Király János