Teológiai gondolatok
Jézus apostolai (IV.)

    Az előző elmélkedésekben azokat az apostolokat mutattuk be, akiket az evangéliumok a legtöbbször említenek. Most ismerkedjünk meg azokkal a tanítványokkal, akik ugyan nem tartoznak Jézus apostoli körének „elitjéhez”, de az Úr közvetlen munkatársai voltak, és mindegyiküket Jézus választott az apostoli posztra.
    Simon
    A kánai menyegző után lett Jézus tanítványa és követője. Lukács evangélista csak így említi: ”Simon, a zelóta.”(Lk 6,15) Nézzük, kik a zelóták? Egy találó megfogalmazás szerint a legbuzgóbb zsidó hazafiak voltak, akik a római fennhatóság ellen harcoltak – igaz nem politikai háború formájában, hanem azokkal a kis görbe kardokkal, melyeket mindig ruhájuk alatt hordtak, és az utcán járőröző gyanútlan római katonákat megölték. Az említett kardok neve alapján a zelótákat szikkáriusoknak is nevezzük. Hogyha nyitott szívvel és odafigyeléssel olvassuk a Szentírást, nem kerülheti el a figyelmünket az a tény, hogy Jézus apostoli köréhez olyan emberek tartoztak, akik nem voltak mentesek a bűnöktől, akik Jézus szeretete mellett, és hatására megtanultak egy közösségben élni, megtanultak egyek lenni. Így Simon, a valamikori zelóta már nem ellensége Máténak, a volt vámosnak, a Római Birodalom valamikori tisztviselőjének. Isten kegyelme ugyanis összekovácsolja azokat, akik Jézus közösségéhez tartoznak.
    Bertalan
    Bár az apostol neve szerepel az evangéliumokban, tanulmányozásukkal felmerül a kérdés, vajon ki is ez a tanítvány? A személye körüli „bonyodalom” abból adódik, hogy a János szerinti evangélium arról számol be, miszerint egy Natanael nevű férfit Jézus Fülöp által hívott meg az apostoli küldetésre (Jn 1,44-52), ám ez a név (Nátánael) a többi evangéliumban nem szerepel az apostolok közt. A névsor a Natanael név helyett mindig Bertalant jelöli meg, és a felsorolásban Fülöp neve után következik. Ez arra utal, hogy Natanael és Bertalan egy személy. János evangélista Jézus feltámadása után is Bertalant Natanaelnek nevezi (Jn 21,2). Bertalan a meghíváskor nem tudja elfogadni, hogy a Messiás Názáretből származhat, ezért is mondja híressé vált mondatát: ” Názáretből támadhat-e valami jó?”, de a Jézussal váltott néhány mondat meggyőzi arról, hogy kijelenthesse: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya”. (Jn 1,46) Bertalan volt az első ember, aki Jézust királynak nevezte.
    Jakab, az Alfeus fia
    Az Újszövetség tanulmányozásával arra a megállapításra jutunk, hogy Jakabról, Alfeus fiáról ugyancsak keveset tudunk. Annyit igen, hogy Jakab neve az apostoli névsorban az utolsó négy név között van, és, hogy maga Jézus hívta meg az apostoli küldetésre. Érdemes azonban részleteiben is összevetni az apostolok meghívásának történetét. Ha ezt (az egyáltalán nem könnyű feladatot) elvégezzük, megállapíthatjuk, hogy a Márk szerinti evangélium értelmében Máté elhívásának leírásából tudjuk, hogy Máté apját is Alfeusnak hívták (Mk 2,14). Maga Máté evangéliumában Jakabot a maga neve után teszi (Mt 10,3), de nem beszél elhívásáról. Tehát Máténak és Jakabnak, Alfeus fiának testvéri mivolta egyértelműen nincs igazolva.

Morvai Matild, MA