Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2014. szeptember

Címoldal
Szembenézni a tényekkel
Községi képes hírek
Községi hírek
A Zentai úton kiárkolták az esővízcsatornát
Szolíd eszközökből szolíd eredmények
Vidéki szüreti vígadalomban a Vadvirág HK
Felújított világháborús emléktábla
Előszülve
Száztizenegy új gólyát avattak
Nyár vége, ősz kezdete…
Nemzetközi ifjúsági csere Adán
Baraparty a Bara-parton
Nincsenek nagy álmaim
Az adai Csicsa-cukrászdinasztia
Jó-e sokáig a számítógép előtt ülni a gyerekeknek?
Hírek
Sakkrovat
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
2014. őszének termései
Zöld levél
Rovarcsípések: mire ügyeljünk?
Sport
Az eltűnt idő nyomában
Tarka-barka
Ajvárfőző verseny Adán
Impresszum

Az adai Csicsa-cukrászdinasztia

    A második világháború után születettek, egészen a mai napig kedvenc cukrászdájukként, főleg fagylaltosukként a Csicsát jelölik meg, ezért, úgy vélem, nincs is olyan adai ember, aki nem tudná, ki az a Csicsa, vagy kik is Adán a Csicsák.  A Csicsa azonban nem csak egy embert jelent, hanem egy egész cukrászdinasztia tagjait, akik az egymással közeli rokonságban álló, a macedóniai Gosztivár környéki Veszeli és Szelimi albán családok tagjai. A mai család ősei még a régi, királyi Jugoszláviában, a 30-as években vándoroltak északra és előbb Csúrogon telepedtek meg, majd a második világháború után innen tovább mentek és 1947-48-ban Adáig jutottak.


Abdulnasszer Szelimi

    Azóta Ada központjában megszakítás nélkül cukrászdát tartanak, amelynek legfőbb eladási cikke a fagylalt, majd a fagylaltszezon letelte után az aprócukorka, az aprósütemény és a pörkölt gesztenye. Viszont ezek a termékek olyan finomak, olyan ismertek, hogy készítőik és árusítóik megérdemlik, hogy a Körkép oldalain is megemlékezzünk róluk, annál is inkább, mert az ő családjuk is „kifutóban van” azaz a testvérek, a nagybácsik megöregednek, utánpótlás pedig náluk sem mutatkozik.
    Ma még három, fivér vagy nagybácsi tartja az Auljon cukrászdát, a tulajdonos Abdulnasszer Szelimi, testvére és unokaöccse Nedzsad Szelimi és Veszel Veszeli. Beszélgetésünk idején Abdulnasszer nem tartózkodott Adán, így Nedzsaddal és Veszelivel beszélgettünk az adai központi cukrászdában.


Nedzsad Szelimi és Veszel Veszeli mutatja a nyári fagylaltot és a korpát


Az Aulyon cukrászda ma Adán

    – Legelőször, 1948-ban nagyapánk, Sefket Szelimi jött Adára – mondja Veszeli, majd így folytatja: – Nem sokkal később őt Vebi Veszeli követte, és ők ketten alapozták meg Adán a mai cukrászdánkat. Igaz, eleinte még nem volt kioszkunk, hanem az Egyes vendéglő elé naponta kitett nagy asztalnál árulták a fagylaltot és az édességeket. Az elmondásukból emlékszem, már az első naptól kezdve nagy szeretetre találtak és nagy népszerűségnek is örvendtek. Mit mondjak, az üzlet is jól ment, amit mutat az is, hogy még mindig itt vagyunk!
    • De, mit mond az a név, hogy Csicsa?
    – A mi felfogásunk szerint – veszi át a szót Nedzsad – ez egy becenév, egy kedves becenév, ami azt is jelenti: elfogadlak. A Csicsa nevet Sefket nagyapa kapta, de a máig talán legnépszerűbb és legemlékezetesebb Csicsa Veszeli volt. Ő fejlesztette ki és emelte színvonalassá a cukrászdánkat, közben az adaiak között is nagy népszerűségre tett szert. Biztos vagyok benne, hogy ha meglátják a fényképét, sok adai ember ráismer, sőt szeretettel gondol is rá! Három adai név kitörölhetetlenül megmaradt emlé-kezetünkben, akiket nagy-bátyánk szeretettel emlege-tett: Bíró Imre, dr. Bíró Géza és a szakállas Josip, a hajóskapitány. Persze sok más kedves ember tartozik még az ismeretségi körbe, csak a nevük már nem ugrik be. De az Egyes előtt mindig velük volt hatalmas kosarával az emlékezetes kifliárus (Harangozó Jani bácsi, aki az azóta is megismételhetetlen zamatú sóskiflit árulta és mondása volt a „friss kifli, lusta pék! – a riporter megjegyzése).


Valahol Adán, amikor bicikliről árulták a fagylaltot

    – Mi 1966-ban jöttünk fiatalon Adára – folytatja Veszeli. – Akkor már megjelentek az első elektromos fagylaltgépek, így a munkánk a kézi fagylaltkészítésről gépire változott. Ez az új gép látszik azon az emlékezetes fényképen, ahol fagylalttal a kezében egy szép adai nagylány áll a cukrászda előtt. Ő rendszeres és hűséges vásárlónk volt és a fényképet is ő hozta, hogy lássuk, ő volt az új gépből kikerült fagylalt egyik első vásárlója.
    • Az első korszak édességeiről mondjatok még valamit!
    – Meg kell mondanunk, hogy a kezdeti időben minden magunk készítettünk, még a tölcséreket és a tortalapokat is (nápoli szelethez) – mondja Veszeli. – Akkortájt különböző ízű cukorkákat, világos és barna dióscukrot, ratlukot, minyonokat, télifagylaltot, sőt még mákosvekniket, azaz mákosszeleteket is készítettünk és árultunk.
    – A műhelyünk a nagyutcai Mészáros házban volt, a jégvermünk pedig a szintén nagyutcai Adankó Lázár-féle házban – veszi át a szót Nedzsad. – Mert el kell mondani azt is, hogy a kezdeti időben még nem volt hűtőgép, így jeget kellett használnunk, amire külön szállító embereink voltak, akik télen a Tiszán jeget vágtak, elszállították a mi bérelt tanyánkba és ott szalma közé jégverembe tettük. Így tároltuk egész nyáron át. Volt olyan időszak is, amikor Adáról nem hoztak jeget, vagy nem eleget, akkor egészen Zentáról szereztük be! Bizony, nem volt egyszerű dolog.
    Miközben Nedzsad és Veszeli egymás szájából kapkodták a szót, a salter előtt megállt egy fiatalember, és félig benyújtott fejjel ezt mondta: – Négy korpát kérek!


Fagylaltozó adai nagylány a kioszk előtt a 60-as években

    Erre megdobbant a szívem, mert hirtelen régi, megboldogult barátom, Vígh Dezső jutott eszembe, akivel fiatalkorunkban, ha sétáltunk a korzón, igencsak azt mondta: – Gyere Jancsi, megeszünk a Csicsánál egy-egy korpát! Mire meg odaértünk, átváltott: – Vagy megbirunk mi enni kettőt is! – és igencsak két-két korpát vett az én jó barátom, Isten nyugosztalja! Most pedig, majdnem ötven év távlatából, ugyanazon a helyen felhangzik ugyanaz a szó: korpa!
    – A korpa, az szerbül is, magyarul is korpa – mondja nevetve Veszeli. – Szaknyelven lényegében ez alva, de a legelső évektől kezdve itt a magyarok elnevezték korpának és azóta fiatalja, öregje csak korpát kér! Színe hasonlít a korpáéra, lehet, hogy azért. Nos, kedves adaiak, ha valami különlegességet akarnak vásárolni, menjenek a Csicsához és kérjenek korpát!
    – Még azt is el akarom mondani – folytatja nevetve Nedzsad –, hogy régebben kerékpárra szerelt jeges ládákban is vittük és árultuk a faluban a fagylaltot. Egyszer, amint hajtom a biciklit, az egyik idős néni, látva kopaszodó fejemet, csodálkozva megkérdezte, hogyhogy ilyen korán kopaszodok? Én nevetve azt találtam neki mondani, hogy ahogy hajtom a biciklit, szembe fúj a szél és lefújja a hajamat! Erre ő:
    – Hát akkor fordulj meg! Majd hátulról visszafújja! – Higgye el, ez nekem Adáról mindig egy kedves emlékem marad!


Gyermekkoromban, tíz évesen így vettem a fagylaltot

    Helyszűke miatt beszélgetésünknek csak töredékét írhatom le, de azt még elmondom, hogy feljött a nemzet, a kultúra, a tudomány ügye is, és beszélgetőpartnereim elmondták, hogy ismerik és szeretik az első és egyetlen albán királynő, a magyar származású Apponyi Geraldine (1915-2002) történetét. Tudják, hogy albán volt XI. Kelemen pápa, ismerik Nobel-díjas orvosukat Ferid Muratit, a béke Nobel-díjas Kalkuttai Boldog Terézt, népszerű nevén Teréz anyát, Ismail Kadare világhírű írót, az általa is leírt hadvezéreiket, mint pl. Kasztrióta Györgyöt (Szkender béget), akinek seregét a rigómezei ütközet után Hunyadi János egyesíteni akarta az övével. És – bár szabadkoztam –, beszélgetésünk végén mé-giscsak „megcsasztiztak” egy nagy tölcséres fagylalttal. Ezt csak azért írom ide, mert ahogy utána fagylaltozva végigsétáltam a korzón, ráéreztem gyermekkorom összes finom fagylaltjára, amiket még mezítlábosan a csengettyűs fagylaltos kocsiból vásároltam az adai Gunarasban.

Király János

septembar 2014.

Naslovna strana
Opštinske vesti u slikama
Opštinske vesti
Vesti
Aktivnosti sindikata
Šah
Sport
Tragom izgubljenog vremena
Takmičenje u kuvanju ajvara u Adi
Impresum


Design by VA