Baraparty a Bara-parton

    Az adai Baraparty együttes alapító tagjai Virág Imre (gitár, ének, dalszövegek), Illés Ferenc (gitár, ének, szájharmonika) és Balog Tibor (gitár, ének) voltak, akik 1994 őszén határozták el a közös zenélést. A csapat 1995 januárjában alakult, és azóta is folyamatosan működik, mondhatni, azóta létezik hivatalosan a zenekar. Az év áprilisában csatlakozott hozzájuk Antal István dobos, tehát ők négyen számítanak alapító tagoknak. A zenekar tavaly nyáron járt először Szenttamáson, akkor az egyik itteni étterem udvarán arattak nagy sikert, elsősorban a fiatalok körében, de repertoárjuk miatt a középkorosztály egy része is jelen volt a koncerten, hiszen több régi, közismert sláger is elhangzott. A csoport az idén június 14-én a Krivaja folyó partján, a lóversenypálya melletti téren tartott csaknem másfél órás koncertet. A kérdésre, hogy milyen dalok szerepelnek általában az itthoni és a külföldi koncertjeik repertoárján, az együttes frontembere, Virág Imre elmondta, hogy kitartanak a rock műfaj mellett, de a közönség igénye szerint játszanak country- és bluesdalokat is, és a saját dalaikat sem hagyják ki:

    – A Baraparty együttes jövőre ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, de egyelőre még nincs kész terv arra, mivel készülünk meglepni a közönséget. Szeretnénk azonban, hogy egy alkalommal csak saját dalokat játsszunk, ugyanis az eddig megjelent hat albumunkon több mint nyolcvan dal található, amelyek zöme saját szerzeményünk.
    • A legtöbb zenekar életében ilyen hosszú idő után vannak felemelkedések, de hullámvölgyek is, az együttesek többsége feladja, vagy pedig tagokat cserél. A Baraparty két évtizedét illetően hogyan tekintesz vissza az elmúlt időszakra?
    – Az első hét évben a zenekar amatőr csapatként létezett, úgy is játszottunk és koncerteztünk. Amikor volt esélyünk, felléptünk, amikor összejöttünk, csaptunk egy bulit, és ennyi volt. Miután 2002-ben megjelent az első lemezünk, a szabadidőnkből már sokkal többet szenteltünk a zenének. A tagcseréket illetően el kell mondanom, hogy az elmúlt tizenkilenc év alatt húsz tagcserénk volt, de szerintem ebben nincs semmi különös.
    • A zenei stílus az idők folyamán mennyire változott?
    – A csoport annak idején akusztikus zenekarként indult, viszont a koncertek folyamán sokan mondták, hogy basszusgitárral és dobokkal sokkal jobb hangzást, ütőképesebb ritmust valósíthatnánk meg, ezáltal pedig nagyon tömeget vonzó csat lehetne a Baraparty. Évek kellettek, mire rájöttünk, hogy a közönségnek tényleg igaza van, és tényleg akkor szól jól egy együttes, ha vannak elektromos és ütős hangszerei is. Sokan „keményedett” a hangzásunk, és ez hozta meg a várva várt sikert.
    • Mikor kerültek a kísérő vokálok a csapatba, és miért?
    – Ez nagyon hosszú történet. Először csak a fiúk énekeltek, majd csatlakozott hozzánk az egyik tagunk lánya, aki néha énekelt egy-egy dalban. Ő volt Meli, aki sokáig velünk énekelt, a jelen pillanatban kint tartózkodik Angliában. Így kezdődött, hogy az egyik énekesnő mellé kerestünk egy másikat, harmadikat, most pedig már négy énekesnővel lépünk fel. Néha visszajönnek a régi énekesnőink is, akik beugranak néhány dal erejéig. Nagyon jólesik újra velük játszani, és szerintem ők is jól érzik magukat közöttünk. Felemelő a többszörös vokált hallgatni, az eltérő hangszínek pedig különleges és egyedi hangzást biztosítanak a dalban. A vajdasági fellépéseket illetően ezzel a stílussal 10-15 helyen tudunk fellépni, és ez a maximum. Mi nem kizárólag zenélésből élünk, így ha összejön évi 20-25 fellépés, az jónak mondható, hiszen rendes munkahely mellett csináljuk. Külföldre, Magyarországra is eljutottunk, igaz, nem sok alkalommal, de nagyon jó fellépéseink voltak a különböző rendezvényeken, fesztiválokon.
    • A zenekar tervei a jövőt illetően?
    – Az idén tavasszal fejeztük be a 6. cédét. A minap egy dal erejéig Szegeden jártunk, ahol egy ottani stúdióban felvételeztünk, ahol lányomat kísértük, aki megnyerte az adai tehetségkutató fesztivál díját, és voltaképpen egy közös produkció, közös dal született. Szeretnénk ezzel a szegedi stúdióval továbbra is együttműködni, bár a távolság miatt ez egy kicsit nehézkes lesz. Idén már nem tervezünk több cédét, habár fél albumra már megvan az anyagunk. Szerintem a korongok ideje lassan lejár. A jövő abban látom, hogy az ember bevonul a stúdióba, felvesz két-három dalt, felteszi az internetre, mellette pedig készít néhány videót és kész. Át kell szoknunk erre a stílusra.

(Forrás: Magyar Szó, Paraczky László)