Teológiai gondolatok
Jézusra várva
„Legyetek türelemmel…,mert az Úr eljövetelének ideje közel van.” (Jak 5,8)
A karácsony Isten és az ember találkozásának az ünnepe. Ebben az eseményben nem az ember istenül meg, hanem Isten Fia veszi fel az emberi testet egy rendkívüli küldetésre. A világba jött Jézus útja nem más, mint az emberért önmagát kiüresítő és odaadó Isten tette, hogy békét, megértést, kiengesztelődést hozzon a világnak.
Az adventi és karácsonyi időszak a legalkalmasabb arra, hogy felismerjük Jézusnak szívünk ajtaja előtti kopogtatását. Az Úr előtti ajtónyitásunk történjen meg úgy, hogy szép, látványos csomagolás nélkül adjunk egymásnak megértést, szeretetet, odafigyelést és együttérzést. Hogy szépen, tisztán és őszintén szeressünk, hogy a Világosság gyermekeiként élhessünk.
Isten Fiának világunkba való jövetele arra kötelez bennünket, hogy szívünkkel és egész lényünkkel hallgassuk meg a másikat, hogy az a másik megtapasztalhassa, mennyire fontos a számunkra nemcsak ő, hanem az is, amit mondani akar.
Legyünk áldás minden ember számára, hisz nagy ajándékot kaptunk erre a mi Urunk Jézus Krisztustól.
Adjunk a rászorulóknak, támogassuk a bajba jutottakat. Ha nincs rávalónk, hát adjuk önmagunkat.
Krisztus megtestesülése hozza meg mindannyiunk számára a tiszta és teljes szívvel való imádkozást, a szentmiséken való részvételt, Isten Igéjének figyelmes olvasását.
Ezekhez a feladatokhoz kell a bűnbánatban megtisztult új szív és a jóra való erős elhatározás. Ha megengedjük, hogy szívünkben megszülessen a Megváltó, akkor nemcsak másokért élő emberré tudunk válni, hanem saját terheink cipelésében is segítségre találunk: közel lesz az Úr ahhoz, aki Őt hívja.
Közelítsen az Úr úgy, mint szeretet a szeretetlenségben, emberség az embertelenségben, barátság a viszálykodásban, vigasz a bajban.
Adja Isten, hogy a szent estén Jézus minden ember szívébe betérhessen, hogy higgyünk Isten Fiában, aki értünk jött el és értünk élt.
Adj nekünk, Urunk, békés ádventi készülődést és Istentől áldott karácsonyt!
Morvai Matild, MA
