FIATALOK ÍRJÁK

ITT VAN AZ ŐSZ

    Már két hete hideg reggelre ébredek.
    Az ősz az idén hamar megérkezett. Mindenütt sárga, piros, elszáradt falevelek. Ahogy megyek az iskolába, csörgedeznek a lábam alatt, mintha valaki beszélne hozzám. Reggelente a hűvös és borús idő miatt, nehezen bújok ki a takaróm alól. Ha netalán esik az eső, ennek már igazán nem örülök. Még az esernyőt is cipelnem kell magammal és ügyelnem, hogy el ne hagyjam, Gyorsan sötétedik, rövidültek a napok. A kertekben már nem sok a zöld növény. Beérett a kukorica. A délutánjaink górézással telnek. Kint már alig látni, de még összeszedem a lepotyogott diót a fa alól, ugyanis a zserbó a kedvenc kalácsom, és abba sok dió kell. Munka után édes a pihenés, mondja a közmondás, és ez igaz.
    A kályhából már a tűz fénye néz vissza rám, és én visszamosolygok rá, mintha én lennék az ősz.

---

Két keréken Csongrádon
- naplórészlet -

    Csongrádon jártunk. Egy teljes hétig. Igen, iskolaidő alatt. Ezt az időpontot választották, mert Magyarországon őszi szünet is van. Így mi kértünk és kaptunk egy heti kimenőt a suliból. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük a legelején!
    Pár barátnőmmel tavaly elkezdtünk járni különböző aktivitásokra, amiket az adai vöröskereszt, illetve a Tűzsziget Tiszamenti Nagycsaládos Egyesület szervetett. Egyik alkalommal Dóra mesélt nekünk erről a tábori lehetőségről.  – Tehát! Tudnotok kell, hogy a Tűzsziget Tiszamenti Nagycsaládos Egyesület már 15 éve szoros együttműködést folytat a csongrádi Bölcső Nagycsaládos Egyesülettel. Az egyesület megnyert egy pályázatot, amit a Nemzeti Együttműködés alap írt ki, ennek mint együttműködő partner a mi egyesületünk is részese. A program neve „Két keréken Csongrádon”. Kerékpáros tábor fiatal diákok számára, sok kirándulással és kerékpározással összekötve. Kérlek benneteket, hogy jövő órára kérdezzétek meg a szüleiteket, hogy elengednének-e, mivel egy hétig kimaradnátok az iskolából. És ne felejtsétek el azt sem hozzátenni, hogy az egész tábor ingyen lenne, mert a Bölcső nyertes pályázata  mindent fedez. Ennek nagyon örültünk, és a következő órára boldogan mentünk, hisz mindenkinek megengedte anyuja és apuja, hogy elmehessen. Telt-múlt az idő, és már csak pár nap volt hátra. Egyre jobban várta mindenki az indulást. Egymás között másról sem tudtunk beszélni, csak arról, hogy ki mit visz, hogy szerintünk milyen lesz, és így tovább. Én, személy szerint, csütörtökön este kapkodtam a bepakolással, de, mint később megtudtam, nem csak én voltam így vele.

    Elérkezett a várva várt nap. Október 25-e, péntek. Délelőtt még elmentünk suliba, de ahogy vége lett, rohantunk haza, és vártuk, hogy két órát üssön az óra és indulhassunk. A Vöröskereszt épületénél gyülekeztünk. Egyre többen és többen lettünk. Fiúk és lányok egyaránt. A várt percben befutott az autóbuszunk. Mindenki nagyon izgatott volt. Búcsút vettünk szüleinktől, és felszálltunk. Összesen tizenhatan mentünk, abból kilenc lány és hét fiú. Az út izgalmasan telt, jót szórakoztunk közben. A határon nem kellett sokat várni. Szerencsére. Öt-hat óra felé érkeztünk meg Csongrádra. Már vártak minket a Bölcső Nagycsaládos Egyesület tagjai. Miután kiszálltunk, és üdvözöltük őket, elkaptuk a szobákat, ahol egy hetet töltöttünk. A csongrádi ifjúsági szállóban voltunk. Nagyon szép, tiszta és kedves lett számunkra a szobánk és az épület is.  A vacsora utáni maradék időben ismerkedtünk a hellyel. Nagyon jó érzés volt újra ott lenni. Az utazás miatt fáradtak voltunk, ezért elég hamar elaludtunk. Étkezés után ismertették velünk a napi tervet. Ma egy családi sportnapon veszünk részt az egyesület tagjaival itt, az Ifjúsági Házban. Észre sem vettük, úgy elröppent az idő. A második nap nagyon gyorsan eltelt, és nagyon jól. Elérkezett a harmadik reggel. Az addigra már szokásossá vált ébresztés, és az azt követő torna, reggeli. Ezen a napon Ópusztaszerre látogattunk el. Érkezés után megtekintettük a Feszty-körképet, amit Feszty Árpád készített több évig. Nagyon szép alkotás, és mindig rejteget számunkra valami újat. A körkép megtekintése után szabadidőt kaptunk ebédig, ami arra volt elég, hogy délutánra felmérjük a terepet. Az ebédet a Szeri csárdában szolgálták fel. Miután jóllaktunk, visszamentünk. A negyedik napon végre két kerékre pattantunk. Egész nap kerékpároztunk, különböző helyekre. Megtekintettük a belvárosi tájházat, a városházát, a múzeumot, a polgármesteri hivatalt, és az Ellési monostor romjait. És hát, jut eszembe, a Tüskevár című regény színes, Csongrádon forgatott film helyszínét. Sok érdekességet láttunk egész nap. Az ötödik napot a kézműveskedésre áldoztuk. Sok mindent készítettünk, többet között a lányok tojást festettek, csuhébabát készítettek, és ha maradt idejük, akkor fát faragtak. A fiúk pedig modellt építettek, úgyszintén fából, valamint fát faragtak.  Vacsora után volt még számunkra egy program. Ellátogattunk a kenyérgyárba. Nagyon érdekes dolgokat láttunk. Különböző, hatalmas gépek, amik sok mindent elvégeznek az ember helyett. Másnap korán reggel keltünk, Bokrosra látogattunk el egy borpincébe. A borpince birtokosa Gulyás Ferenc volt, aki később elmesélte nekünk a borkészítés fortélyait, valamint bemutatta szerény kis birtokát.
    Másnap jött a búcsúzás. Nagyon megszerettük a csongrádiakat, ezért fájó volt a búcsú. Szinte mindenki megsiratott minket, illetve mi is őket. A hazafelé úton végig a tábori szép illetve kevésbé szép emlékeket idéztük fel. Jókat nevetgéltünk, hiszen fantasztikus társaság volt együtt.
    Mindenek előtt köszönetet szeretnék mondani mindkét egyesületnek, azoknak a csongrádi családoknak önkénteseknek, akik rengeteget segítettek nekünk. Nélkülük nem jöhetett volna létre ez a tábor. Nagyon-nagyon örülünk, hogy részt vehettünk ezen a táboron, reméljük, hogy legközelebb is elmehetünk, és az biztos, hogy mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy kiérdemeljük a táborlehetőséget.