Teológiai gondolatok
A test feltámadása és az örök élet

    A test szerinti feltámadás és az örök élet a keresztény élet alappillérei. Mind a két hittételt az Egyház a hitvallás végén említi. Teszi ezt részben azért, mert a végső dolgokról van szó, részben pedig azért, mert elfogadásuk csak úgy lehetséges, ha előbb elfogadjuk a Hiszekegy előző tételeit, vagyis azt a tényt, hogy az Isten örök és mindenható, hogy a Fiú megtestesült, és végbe vitte a megváltás és feltámadás misztériumát. Ha ezek alapján elfogadjuk, hogy Isten dialóguspartnernek teremtett bennünket, akkor abban is bíznunk kell, hogy Istennek ez az irántunk érzett szeretete örök, és hogy ebbe az örök életbe teljes személyiségünkkel akar bennünket bevezetni.
    A test feltámadásába és az örök életbe vetett őskeresztény reményről már a Krisztus utáni ötvenes években Szent Pál apostol is tájékoztat bennünket a Korinthusiaknak írt első levelében.
    Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, megtapasztaljuk, hogy csak fokozatosan tárja fel a feltámadásról szóló tanítást. A Biblia tanítása szerint az élet Istentől ered, és Ő az élet Istene. Bár a halál az ördög gonoszsága által van a világban, Istennek a holtak birodalma felett is hatalma van. (Ámosz, Jónás és Zsoltárok könyve) Izaiás próféta már jóval Krisztus előtt arról beszél, hogy Isten a halált örökre el fogja törölni, majd a Makka-beusok második könyve (2 Mak 7,9) világosan kifejti az egyén feltámadásáról szóló kinyilatkoztatást.
    Az Újszövetség Jézus Krisztusának feltámadása a mi feltámadásunk mintája. Ezt fogalmazza meg Szent Pál apostol Krisztusnak értünk tett áldozatát méltatva a következőképpen: „Az Atya vele együtt minket is feltámasztott”. (Ef,5,2)
    A test szerinti feltámadás természetfeletti esemény, Isten misztériuma, éppen ezért nehéz róla emberi nyelven beszélni. A feltámadt test leírását Szent Pál apostol próbálja megadni a Korinthusiaknak írt első levelében, de csak annyiban, amennyiben szembe állítja egymással a természetfelettit a természetivel, a mennyeit a földivel.  Ebből a leírásból következik azután annak a megállapítása, hogy a feltámadt test romolhatatlan, azaz nincs többé alávetve a betegségnek, enyészetnek, halálnak. Az újszövetségi evangéliumok pedig arról tájékoztatnak bennünket, hogy a feltámadt test magán viseli Isten közelségét, vagyis hogy dicsőségbe öltözik.
    Ahhoz, hogy a test feltámadására irányuló remény az örök élettel egyetemben az isteni ítéletnél meg is valósuljon, arra van szükség, hogy földi életünkben magunkra öltsük Jézus Krisztus képét. Az örök élet reménye ugyanis hozzá van kötve a jó szándékú cselekedetekhez, Isten akaratának elfogadásához és általunk való megvalósulásához. Ezért mondhatjuk, hogy földi életünk az érdemszerzés ideje. Célhoz csak akkor érünk, akkor kapjuk meg az örök élet jutalmát, ha Isten törvényei és Urunk Jézus Krisztus tanítása szerint élünk, ha tetteinkkel, munkánkkal, erényeinkkel kifejezzük és megvalósítjuk az Isten- és emberszeretetet.
    Mindenszentek és Halottak napjának közeledtével ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten irgalmát a botladozó embernek ígérte meg és, hogy a szeretet elmélyülésére alkalmat nyújt –még a halálban is. Az Újszövetség öröme is az, hogy bár „elhatalmasodott a bűn, de túlárad a kegyelem”. ( Róm,5,20)

Morvai Matild, MA