Fiatalok írják

A tél fogságában

    Reggel, amikor felkeltem, rögtön Beának írtam egy üzenetet:
    ­ Szia, akkor 15 órára jössz?
    Ő így válaszolt:
    ­ Igen majd (3) – háromra megyek!
    Örültem, hogy Bea el fog jönni. Az óra 15-t mutatott, én izgatottan vártam és kiálltam a kapuba. Pár perc múlva megérkezett. Bementünk a házba, ott beszélgettünk, ettünk, ittunk. Egyszer Bea azt mondta:
    ­ Nem megyünk ki szánkózni?
    Én válaszoltam:
    ­ Rendben, menjünk!
    Felöltöztünk és kimentünk. Elővettem a szánkókat és a hátsó udvarba mentünk. Nekünk van egy jó nagy domb a kertben és azon csúszkáltunk. Snowboardoztunk (sznóbord, hó-deszka), de még más formákat is bevetettünk. Az idő nagyon gyorsan telt, mert már sötét lett, mire bementünk. Majd megfagytuk, de a kályha mellett átmelegedtünk, és forrócsokit is ittunk. Pár perc múlva csörgött a telefon, Bea apukája hívott, hogy álljon ki, mert indul érte. Kikísértem, és éppen akkor ért oda az apja.
    Remélem, hogy Bea máskor is eljön, mert nagyon jól szórakoztunk.

Gordos Zsanett 5.e,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada