Nyelvi figyelő
Szóalak-változatok

    Nemrégiben arról beszélgettünk a könyvtárban, hogy vajon van-e valamilyen különbség a vörösök és a vörösek szó jelentésében. Érdekes a kérdés, ami, ha közelebbről megvizsgáljuk, elvezet minket oda, hogy vannak olyan szavaink, amelyek két változatban is használatosak a köznyelvben. Hogy csak néhányat említsek: seper – söpör, seprű – söprű (sőt, még seprő is van, de az már nem takarítóeszközt jelent, hanem a bor alját), csepeg – csöpög, fel – föl, tepertő – töpörtyű és még számos más példát említhetnénk. Néha fel is merül a kérdés, biztos, hogy mind a két szóalak helyes? Helyes mindkét alak, bátran használhatjuk, bár bizonyos esetekben mégsem. Azt mondhatjuk kedveskedve vagy incselkedve egy kisgyerekre, hogy „te kis töpörtyű”, de azt már nem, hogy „te kis tepertő”, Vagy kedvünk szerint mondhatjuk, hogy csepp vagy csöpp, de pl. a cseppkő csak ebben az egy alakban használatos. 
    A veres – vörös szavakat is tekinthetjük alakváltozatnak, bár a veres szóalak napjainkra már népiesnek és régiesnek tudható be. A népdalban még „van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába”, de ma már inkább vöröshagymát vásárolunk. A pár éve elhíresült Verespatak, vagy a Veresegyháza településnév a régiesebb szóalakot őrzi. Vörösmarty Mihály költőnk családnevében a másik alak fordul elő. Megemlíthetjük még Weöres Sándor költőnket, akinek a nevével gyakran gondunk van: egyszerűen vörösnek kell ejteni, de erre valahogy nem áll rá a szánk. (A magyarázat szerint azért kell vörösnek ejteni, mert mindkét magánhangzója eredetileg eö volt, mely hang ö-nek ejtendő, csak a második magánhangzó mögül egyszer lemaradt az ö.)
    Visszatérve a kiinduló kérdéshez, miszerint van-e különbség a vörösök és a vörösek szó jelentése között, mi úgy ítéltük meg, hogy érzékelünk egy bizonyos különbséget. A szó főnévi jelentésére gondoltunk, és a vörösök alak munkásmozgalmi asszociációkat keltett. Talán még emlékszünk is a „Fel vörösök, proletárok” kezdetű mozgalmi dalra, ami olyan gyakran hangzott el annak idején.

Hódi Éva