Szükség van az idősekre

    Nagyszámú érdeklődő vett részt Bartók Ildikó előadásán, amelyet a Szociális Gondozói Központ és az Idősek napközijének szervezésében tartott a moholi Klubban február 29-én. A „Legszebb művészet tudod mi?...” elnevezésű délutáni beszélgetés, az idősödés folyamatáról és elfogadásáról szólt, valamint az idős személyeknek a társadalomban betöltött fontos szerepéről, és az ő korukban megélhető szükségleteik szerinti boldog napjaikról.
    Az ember idősödését a sokak által megnevezett elmúlás helyett változásnak nevezte meg az előadó, melyek nem csak biológiai változások, hanem a szociális kapcsolatokat is érintik. Az öregkorról kialakított félelmekkel teli elképzelések különösen befolyásolják az idős emberek életét. A tradicionális társadalmakban az időseket tudásuk, tapasztalatuk miatt tisztelet övezte, mert az időskorba jutással az ember képes arra, hogy bölcsen, tapasztaltan szemlélje a világot.
    A délutáni tapasztalatcsere arra irányult, hogy az idősek aktív résztvevői maradjanak a társadalomnak, nem csupán ellátásra szoruló réteg. Ehhez igyekeztek segítséget nyújtani a szervezők, vagyis ahhoz, hogy tudatosan át kell formálni az öregedésről és az idős emberekről alkotott tévhiteket, mindennapi gyakorlattá kell tenni az aktív időskor alapelveit. Meg kell tanulni az emberek motiválását olyan magatartás és életstílus kialakítására, amellyel elérhető a tevékeny öregedés. Ezzel Bartók Ildikó meg is adta a választ a délután címadó kérdésére a Legszebb művészet tudod mi? és a válasz: Úgy megöregedni, hogy boldogok legyünk.
    Az előadás közben megboldogult nagyszüleim jutottak az eszembe, akikre minden alkalommal könnyek között gondolok, és idézem fel egy-egy beszélgetésünket, meg tanácsaikat, melyekre néha oda sem figyeltem, vagy csak legyintettem (mert ugyan, mi újat tudhat mondani egy idős ember!)  – bevallom, szégyellem, de bölcs beszédeik sok esetben bizonyultak igen hasznos útmutatónak és válasznak eddigi életem során. Sőt, jó lenne ma is tanácsért fordulni hozzájuk!
    Szüleink is az ő eleik életének tapasztalataiból merítenek a mindennapi szükségleteik és igényeik teljesítéséhez. Mindenki visszafordul, mielőtt előre lépne. „Az időseknek is aktívan kell élniük és elfogadóan kell fordulniuk a mai világ társadalmához, hogy ne érezzék magukat ellenségnek, vagy feleslegesnek – egészítette ki gondolatával a délután témáját Apró Bakai Magdolna igazgatónő – Mivel az időseknek már van annyi tapasztalatuk, hogy mérlegelni tudják dolgaik fontossági sorrendjét, ezt a szabadságot kell kihasználniuk és a saját hasznukra fordítani. Az időskor adta szabadság kihasználásával lehetnek igazi művészei saját életüknek.”
    Nemrégen ezt olvastam egy újságban: „Ne feledjük, hogy olyan öregségünk lesz, amilyen mintát adunk fiataljainknak az idősekkel való bánásmód terén.” (Dr. Majercsik Eszter)

Lajkó Szilvia