Teológiai gondolatok
A húsvéti szent három nap üzenete

    „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” ( Jn 3,16)
    Az ókeresztények húsvét teljes tartalmát (Jézus szenvedését, halálát, feltámadását és megdicsőülését) egyetlen napon tartották. A negyedik századtól errefelé az események több napos ünnepre bővültek és az egyházi év csúcspontjává váltak. Ez a három napot átívelő ünnep kérdések és válaszok sorozata kell, hogy legyen minden hívő ember számára.
    Nagycsütörtökön az utolsó vacsora termében Jézus nem elégedett meg a szavakkal, melyekkel nyilvánosságra hozta közelgő áldozatbemutatását, hanem Ő, az Úr és a Mester, megmosta tanítványai lábát, példát mutatva nekünk, hogy mi is így tegyünk: szolgáló szeretettel viseltessünk mások iránt.
    Nagypénteken a keresztről ránk tekintő Úr mintha megkérdezné: „Tudod-e, hogy bűneidet vállaltam magamra, hogy te tisztává, megigazulttá lehess?”
    A húsvéti vigília Urunk feltámadásáról szól, és arra a kérdésre ad választ, hogy milyen méltóságra hív bennünket a feltámadt Jézus Krisztus.
    Húsvét első tapasztalata az üres sír volt, és Jézus ennek a sírnak örömét hagyta ránk. Mária Magdolna, az üres sír első tanúja nemcsak, hogy megtapasztalta a Feltámadottal való találkozást, hanem vihette a hírt a többi tanítványnak is. Ő a jó hír küldötte lett, hogy mások is tudják: a sír megnyílt, az Úr feltámadt!
    Péter és János is tanúvá váltak. Látták az üres sírt, és hittek! Félelem és kétség oszlott szét bennük a látvány során. A halál nyomasztó hatalma, a félelem, a bizonytalanság - egycsapással elszállt. Tudták, hogy ezután már nincs a rossznak hatalma, csak a szabadság és a szeretet létezik.
    Ezt a jó hírt minden kor minden emberének újra meg kell hallania, újra meg kell fogalmaznia.
    Nekünk, akik itt vagyunk ­- bár egészen különböző módon válhatunk az örömhír tanúivá- tudnunk kell, hogy küldetésünk ugyanabból a tapasztalatból gyökerezik, mint az első tanúké: az üres sírból, a Megfeszített feltámadásából. Ez a jó hír kell, hogy táplálja szavainkat és csendes tetteinket, hogy életre keltsünk másokat az üzenettel: Isten élete olyan, hogy legyőzötten győz, hogy a látszólagos gyengeségben hatalmas.
    Isten lealacsonyodása így az ember felemelése lett.
    Isten Jézusban legyőzte a halált, mindazt, ami miatt szenvedünk. Ezért mondhatjuk a húsvéti öröm értelmében, hogy a keresztények mindannyian megváltottak és megszabadított emberek.
    A megváltottság ténye minden Krisztus-követő embert arra kötelez, hogy életét a Feltámadt Úrra bízza, és Isten akarata szerint élje meg.

Morvai Matild