Riport a Nagy Út 13-ból
EZ A TANYA KI TANYÁJA?

    „Adai tanyák, ah, régi adai tanyák, kik a gyermekkor arany korszakát hordoztátok, mára kivéreztetve, jórészt az enyészet és az emberi balfácánizmus martalékává váltatok a Topolya felé terjeszkedő végtelen ugaron” – írta az egyik kortárs adai prózaíró, s mi szavaira mindeddig csak a fejünket csóválhattuk. Ez a fejcsóválás azonban mára néha már megáll egy rövidke időre, amikor ébredező vállalkozások révén valaki még felállít egy-két elbukott tanyát, és akárcsak egy napra is meg akarja mutatni a világnak, micsoda vonzó életet adhat(na) még ez az életforma.

Vendégekre várva: Koós Tímea és Koós Dezső, tulajdonosok

Jönnek a vendégek: Lakatos Boja Márta tanítónő és harmadikos diákjai

    Ilyen „kikeleti” nap volt 2012. március harmadika, amikoris az adai Kiss, majd Balog, ma meg Koós-tanyán – immár sokadszor – megpezsdült az élet, mert a mostani tulajdonos, Koós Dezső és neje Tímea hívó szavára Buda Hajnalka szerkesztővel és Horváth Mihály rendezővel az élén eljött az Újvidéki Televízió Halló, Tévé! forgatócsoportja, Lakatos Boja Márta tanítónő harmadik osztálya, Sóti Éva és Horváth Éva óvónők, Farkas Mónika nemezelő, Orcsik Csaba cserépedény-készítő, keramikus, Balogh József Pinokió fabábú, fajáték-készítő, Tóth László madár- és természetkutató, a Vadvirág Hagyományápoló Kör néptánc-csoportja Adáról, meg a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület íjász-csoportja Zentáról, hogy a kamera mindent látó és mindent feljegyző szeme előtt egy nap leforgása alatt lejátszanak egy tanyai népművelő „főiskolát”. Mindebből aztán a televíziós montázsban félórányi műsor készül és a vajdasági tanyák versenyében a tanyatulajdonosnak, és Adának minél jobb helyezést igyekszik biztosítani.
    A riportert elkápráztatta a bemutatott műsor tartalmassága és színvonala, a rekonstruált tanyai miliő, és most sikerült csak igazán rájönnie, hogy a népművészet, a néptánc, a paraszti foglalatosság mennyivel nagyobb erővel érvényesül ott, ahol az ő természetes helyük van!
    De, hogy mire is volt jó ez az egész felhajtás, hadd mondja el maga az illetékes, Buda Hajnalka, a Halló, Tévé! szerkesztője:
    – A Halló, Tévé! szerkesztőjeként egy időben azon gondolkoztam, hogy mi módon lehetne támogatni a tanyai turizmust, hiszen Vajdaságnak ez az egyik legnagyobb lehetősége a gazdaság, ezen belül pedig a turizmus kiteljesedésében. Így született meg a tanya-verseny sorozat, minek a keretében a Halló, tévé műsorában 2011-ben kilenc tanyát mutattunk be nézőink és az érdeklődők nagy örömére.
    A tavalyi év végén díjkiosztó gálát is szerveztünk, amelyen a zsűri döntése alapján a Felsőhegy melletti Gulyás-tanya nyerte el a legjobb tanyának kijáró díjat, a közönség szavazata alpján pedig a Zombor melletti Dida Hornjakov salaš, azaz Hornyák nagyapó tanyája lett a győztes.
    A vetélkedőt az idei évre is meghirdettük. Mintegy 15 tanyatulajdonos jelentkezett, ebből a zsűri kilencet válogatott be az idei vetélkedőre. Minden hónapban egy tanyát mutatunk be a Halló, Tévé! műsorában fél órás időtartamban és ugyanezt a tanyát, mintegy két hétre rá, pénteki napon 13,30 órakor az Újvidéki Televízió egyes csatornáján is bemutatjuk szerb feliratozással, vagy amennyiben szerbül készül, akkor teljes egészében eredetiben, szerbül.
    Nagy örömünkre szolgál, hogy a tanyatulajdonosok részéről nagy az érdeklődés a műsorunk iránt, hisz az idei sorozatra is jelentkeztek Vajdaság minden részéről szerbek, magyarok, bunyevácok egyaránt. A tartományi kormány gazdasági titkársága is támogatja ezt a vetélkedőt, és ők biztosítják a zsűri döntése alapján kijáró díjat. Mondhatom, hogy mindkét díj – a zsűri és a közönség díjas – egyenrangú.

Első lépések gólyalábon

Madárodú felakasztása a fára

    Tavaly a győztes egy 50 000 dinár értékű nyereményt kapott, amire a Tartományi Végrehajtó Tanács adta a pénzt. Ebből egy tévékészüléket, egy mikrohullámú sütőt és hordozható telefonkészüléket vásároltunk, tehát volt benne tévé is, meg halló is. Televíziónk meg egy egyhetes, extrákkal kiegészített Vrnjačka banja-i kétszemélyes üdülést biztosított a nyerteseknek.
    • Most szűkebb környezetünkből kik neveztek be?
    – Tehát Adáról van nevezettünk, de van egy tanya nem messze innen Felsőhegy környékén, aztán a Berkes-tanya Óbecséről. Vannak még Szerémségből is, Zsablyáról, Zombor környékéről, azaz az egész Vajdaságból és így volt ez tavaly is.
    • Mik az eddigi benyomási az adai Koós-tanyáról?
    – Minden tanya magáért beszél, és minden tanya a maga módján vonzó. Az idei első tanyánk, a muzslyai Etno-tanya olyan, ahová a felnőttek és a gyerekek egyaránt mehetnek. A mai nap különlegessége, a Koós-tanya, egyedülálló élményt nyújt a kisgyerekeknek, akik akár kisvárosból vagy nagyvárosból jönnek is ide, megismerkedhetnek a természettel, a madárvilággal, a bogarakkal, mindennel, ami ide tartozik, és nem biztos, hogy ezekből már láttak mindent.
    Ma hallottam, hogy tágranyílt szemmel nézték a kemencében a hajában sült krumplit, mert nem tudták, hogy van ilyen. A szülők – úgy látszik – meg is feledkeztek eddig erről a különleges csemegéről és mondhatnám, ez a varázsa a tanyák világának, – hogy mindig vissza tudnak bennünket vezetni azokhoz a régi időkhöz, amelyeket mi nagyanyáink, ezek a kisgyerekek pedig már ükanyáik idejének hívnak.
    • Szuper. De, ha azt mondom, Ada, mi jut róla az eszébe?
    – A Nagypál-tanya!... Másfelől az itteni emberek nyitottak, kedvesek, és én azt mondhatom, hogy mint újságíró, és mint magánember, itt mindig kitűnő fogadtatásra leltem. Forgatócsoportunk is a legszebb emlékeket viszi innen, de ismétcsak azt mondhatom, hogy Nagypál-tanya!, hiszen a századik Halló, Tévé!-t is ott szerveztük meg és még mindig vannak részletek a műsorból… Csodálatos volt!...

SZENT LONGINUS ÉS A VADVIRÁG     E két csoport külön-külön is megérdemel néhány mondatot, hisz műsoruk nemhogy elkápráztatta a jelenlevőket, hanem büszkeséget varázsoltak arcunkra és könnyeket is csaltak a szemünkbe! Longinus, a szentté avatott római százados valószínűleg legmerészebb álmában sem gondolta, hogy a Pannón-síkságon egy lelkes és tettre kész fiatalokból álló társaság az ő nevét viselve kezdi el ápolni egy olyan kor hagyományait, amely a köztudatban ugyan a sötétségéről hírhedett el, de bizonyos tekintetben mégis igazságosabb és szebb volt komor jelenünknél. Talán ezért töretlen a zentai Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület népszerűsége is. Szent Longinus volt az, aki a Golgotán Jézus szívébe döfte a lándzsáját. A legenda szerint Longinus még aznap a sötétség és a vihar hatására megtért, később pedig egyenesen szentté avatták. Ezek a középiskolás fiúk – akik között ott van a tulajdonos Koós Dezső fia is (szintén Dezső, azaz Deskó) vezetőjük vezényszavára Feszít! megfeszítették íjukat, majd a vezető feldobta a levegőbe a keményszivacs-korongot a nyílvesszők pedig – akárhányszor ismételték is meg a jelenetet –  mindig pontosan eltalálták a métát. A lemenő vörös napkoronggal a háttérben lenyűgöző, hátborzongató túlvilági látványban volt részünk.     Hasonló mély érzéseket váltott ki a tanya nagyszobájában néptáncot táncoló Vadvirág csoport, amelynek tagjai szép szál középiskolás legények és bájos leányzók a sebtében toborzott és vörösbort szürcsölgető vendégcsoport és a tévéstáb tagjai előtt felejthetetlen táncprodukciókat mutattak be. A kamera kedvéért egymás után háromszor is. Bravó, bravó!     Végül okvetlenül meg kell említeni a kisgyerekek által levezetett bárányka-szoptatást, amikoris harsány kacagás közepette dugdosták a barikák szájába a cuclisüvegeket. Bájosabbnál bájosabb jelenetek! Majd nézzék meg a műsorban, igazam van-e?! (Persze, ha nem hagyja ki a rendező…)

    Másfelől olyan emberek vannak itt akik valahol mindannyian megvannak az emlékezetemben, csak egy-egy esemény kapcsán elő kell őket hívni, és akkor azt mondom, igen, Ada, ide mindig szívesen jövünk.
    – Huszonöt évvel ezelőtt az adai Potisjeból már élőben sugároztuk a Napjainkat! Itt mindig kitűnően sikerültek és sikerülnek riportjaink, nem kell szégyenkezni azon, hogy valaki nem tud szépen beszélni magyarul!
    Ürményi úrra, a volt városelnökre is nagyon szívesen emlékezem. Úgy hiszem, az ő ideje alatt legalább három Halló, Tévé! vagy teljes egészében, vagy részben itt készült.
    Aztán az adai táncosok! Amikor a Halló, Tévé! huszadik születésnapját ünnepeltük, akkor ők tették szebbé és ünnepélyesebbé műsorunkat az Újvidéki Televízió stúdiójában. Úgyhogy, csak azt mondhatom, Hajrá, Ada!

     Ezt az adai Koós-tanyáról készített versenyfilmet március 25-én, vasárnap, 21 órai kezdettel mutatja majd be az Újvidéki Televízió kettes csatornája (RTV 2) a Halló, Tévé! műsor keretében és nagyon remélem, hogy Ada és környéke apraja-nagyja megnézi majd ezt a műsort! Nemcsak hogy megnézi, hanem majd szavaz is, hogy a közönségszavazatok alapján a mi tanyánk érjen el minél jobb eredményt, és ez is növelje a Koós-tanya hírnevét. Ennek hatására aztán talán majd más tanyák is a tanyai turizmus útjára lépnek és – egy remélhetőleg javuló gazdasági helyzet beköszöntével – korszerű formában feléleszthető lesz e szép vidék tanyai hagyománya.
    Érzem, e rövid beszámoló kapcsán nekem sem sikerülhet a nap történéseinek teljes bemutatása, ám az igazi hozadék a lelkünkben csapódott le, annak a sok kisgyermeknek a lelkében, akik aktív résztvevőként végigélvezték a programot és majd azoknak a lelkében, akik a jövőben látogatnak el ugyanilyen vagy hasonló programokra a Koós-tanyára, vagy akiknek majd a tévéfilm megtekintése jelent maradandó élményt!

Szöveg és képek: Király János