Kell-e a helyi járulék?
-
A tervek szerint a választásokkal egyidejűleg az adai Első, a Moholi, illetve a Törökfalusi Helyi Közösség polgárai véleményt mondanak, azaz szavaznak az új helyi járulék bevezetéséről, amely 2013. január 1-től lépne életbe. A több „IGEN” a folytonosságot a fejlődést jelentené. Mit jelent a helyi járulék ebben a szűkös világunkban, és szükség van-e rá? - erről kérdeztük néhány olvasónkat.
Adankó Iván (a Tisza Sporthorgász Egyesület elnöke):
- Hanyadszor tesszük már fel ezt a kérdést? Persze, hogy kell! Hogy miért?
Nos elég sokan emlékezünk még a hatvanas évekre, amikor csak két utca volt kikövezve: a főutca és a Moša Pijade – igaz akkor még Nagy Kosta volt a neve. Tavasszal-ősszel bokáig jártunk a sárban. Villanyvilágítás utcánként csak a sarkokon elvétve, ha túl nagy volt a távolság, vagy a kutaknál volt egy-egy 60 Wattos égő, ami arra volt elég, hogy lássuk az irányt, merre van az utca másik vége, vagy hogy honnan folyik a víz. Igaz, a hatvanas évek végén már megkezdődött az építkezés a Macedóniában, ahol a telek árába foglalták a betonjárdák építését, de csak az újonnan épült házak előtt. Néhány utcában. mint például a Fodor Sándor, a telek árában benne volt ugyan a szennyvízelvezetés és a 3 méter széles betonút is, de csak az utca végéig. Innen hova tovább? Bele a sárba.
Ekkor jött a megoldás, bevezetni a helyi járulékot, és ebből megépíteni, mindazt, ami hiányzik, hiszen kinek lett volna pénze, hogy saját erejéből építse háza előtt a kövesutat? És ha valamelyik szomszéd nem vállalja az útépítést, fújhatja az egészet.
Ma már városunk minden utcája ki van világítva, minden karón van égő, szinte nappali a világosság. Van kemény burkolat az utakon, kiásatták helyettünk az árkokat a csapadék elvezetésére. A város nagy része már rá van kapcsolva a szennyvízhálózatra, sőt még aki virágoskertet is akar a háza előtt, annak még a rózsafákat is ingyen adják. Amikor idegenek jönnek hozzánk csak ámulnak, hogy milyen rendezett a városunk.
A járulék bevezetésekor is nagy volt a vita, hogy kell-e? Bebizonyosodott, hogy kell. Most ismét felmerül a kérdés, hogy minek, hiszen már mindenünk van. Igen, de nem mindenkinek. Ha kiég az utcán az égő, kiönt bennünket a víz vagy kigödrösödik a kövesút, azonnal a helyi közösségbe szaladunk jelenteni a hibát. Gondoljunk arra is, hogy a karbantartást is fizetni kell valamiből. De vannak még utcák ahol nincs minden befejezve, például a szennyvízhálózat kiépítése. Hamarosan kiépül a szennyvíztisztító, de még sokan vannak, akik szeretnének rákapcsolódni. És horgásztársak ne feledjük, hogy a Budzsák sem lett volna feltöltve, ha a helyi közösség nem építteti ujjá a gátat a járulékból. Vegyünk tudomásul azt is, hogy a járulékból a sportegyesületek is részesülnek.
Gondoljunk arra is, hogy az utókornak hagyatékul ne egy tönkrement várost hagyjunk.
Sóti Éva (az Aranykapu Művelődési Egyesület művészeti vezetője):
- A helyi hozzájárulást szüleinktől örököltük.
Ők nagy előrelátóan tudták, hogy környezetünk csak akkor lesz szép, ha közös erővel azt ápoljuk. Életünk folyamatosan változik, de a jó dolgokat mindig tovább kell vinni, építeni, ilyen a helyi hozzájárulás is. A szép rendezett utcák, az uszodák, a világítás és számtalan dolog még igazolja a helyi hozzájárulás fontosságát.
Az Aranykapu Művelődési Egyesület művészeti vezetőjeként gyakran fordulok anyagi támogatásért a helyi közösségekhez. Mint óvónő dolgozom a Szivárvány óvodában és minden évben támogatják az óvodákat homokkal vagy padokat küldenek.
Mindezek a támogatások sajnos elmaradnának, ha nem lenne helyi járulék.
Lehoczki Gabriella (Kerekítő Magyar Pedagógusok Egyesülete):
- Az I. Helyi Közösség minden évben biztos támogatóként áll egyesületünk mellé. Megalakulásunk óta a tavaszi Volt Egyszer… kulturális programsorozatunk egyik szponzora. A helyi hozzájárulás által számos egyesület terve valósul meg. A rendezvények Ada életét teszik színesebbé, biztosítják a lüktetést, a megújulást. Mindenképpen a helyi hozzájárulás mellett kell szavaznunk, hiszen környezetünk rendben tartása és fejlesztése mellett a művészetet, a kultúrát, a sportot, a környezetvédelmet, a hagyományápolást szavazzuk meg, ami nélkül egyhangúbbá válnának napjaink.
Nagy Mónika – óvónő:
- A Pöttyös Játékház óvodai épületben dolgozom öt éve. Az elmúlt években óvodai épületünk sikeresen együtt tudott működni a helyi közösségekkel. Anyagi támogatást szavaztak meg számunkra, amit épületünk felújítására fordítottunk. Egyik évben a külső meszelés költségeit támogatta az első helyi közösség,a következő évben a csatornázás,tetőszerkezet felújítását. A tavalyi évben pedig új nagykapu cserélte fel a régit, a második helyi közösség jóvoltából. Természetesen, ha a homokozónkból kifogy a homok azzal is támogatnak bennünket.
Számunkra mindez nem kis dolog. és köszönjük nekik.
Urbán Mónika:
- Sajnos mostanában egyre kevesebb az a vállalat, aki támogatni tudja a civil szervezetek munkáját, ahol a gyermekeink nem csak a tánc örömeit élvezhetik, hanem versenyezhetnek és tapasztalatokat is gyűjthetnek más városok és országok szokásairól és kultúrájáról. Mivel szűkös időket élünk, sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy útköltséget vagy táncosruhát vegyenek gyermeküknek. Ilyenkor fordulunk mi a New Ada Dance táncklub is a többi civil szervezettel együtt a helyi közösségekhez anyagi segítségért. Ezért tartom fontosnak a helyi járulékot, mert az biztos hogy az adai gyerekekre és a környezetünkre van fordítva. Nekünk kell összefognunk és közös erővel jobbá és szebbé tenni környezetünket.
Csúzdi Erzsébet (a Szarvas Gábor Könyvtár dolgozója):
- Amióta munkaviszonyban vagyok, azóta rendszeresen fizetem a helyi járulékot. Véleményem szerint az összefogásnak ez a formája, nagyon eredményes. Sok kicsi sokra megy alapon, komoly beruházásokat tudtak a helyi közösségek pénzelni. Nem véletlen, hogy községünkben talán minden utcában beton a járda és az út. Segíteni tudnak az iskolákban történő karbantartási költségekben is és sok kulturális rendezvényhez is támogatást nyújtanak.
Remélem, hogy sokan így gondolják, és községünk utcáit, tereit tovább szépíthetjük majd az elkövetkező időszakban.
Gecse István
|