MOZGALMAS ÉLET A MOHOLI ISKOLÁBAN

    Év vége, december, karácsony, a legszebb ünnep. A föld minden részén a szeretet, az öröm és a család ünnepe.
    Szilveszter, új év, új élet. A fogadások ideje. Jobbak, tökéletesebbek akarunk lenni. Sikerül is egy darabig. Minden kifogástalan. Az ünnepek melegében könnyű másokra, és önmagunkra is őszintén odafigyelni. Egyértelmű jónak lenni.
    Január. Megkezdődik az élet megszokottabb, szürkébb, eseménytelenebb időszaka. Egyik feladat a másik után, nap a nap után. Úrrá lesz a felfokozott rohanás, ami tele van tömérdek bizonytalansággal. Ez megmérgezheti életünket, ha hagyjuk. Elmúltak az ünnepek? Nem így van! Minden nap ünnep lehet, ha átértékeljük életünket. Ünnep az, hogy vagyunk, ünnep az egészség, ünnep egy-egy kihívás is.
    Február. Igaz, hogy a farsangi időszak január 6-án vízkeresztkor kezdődik, és egészen hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig, február 25-ig tart, mégis a legtöbb bálat februárban szervezik. Mondhatjuk: a február, a vidámság időszaka. A moholi Novak Radonić Általános Iskolában mindig keressük, és meg is találjuk a nehéz, fárasztó munkanapok, iskolai órák között az édes pillanatokat, az ünnepeket. Ez természetesen nem jön magától, nem tálcán nyújtják az ablakon. Az örömért, a sikerért sokat dolgozik iskolánk igazgatónője, a kollégák, a gyerekek és a szülők. A fáradságot, az áldozatvállalást a gyerekek szeméből kivillanó boldogság megkoronázza, és ahogy mondják: Már csak a szépre emlékezünk!” Ünnep lesz a munka.
    Nálunk két esemény is szervezésre került a közelmúltban. Három évvel ezelőtt Snežana Došić igazgatónő kezdeményezésével megtartottuk az első álarcos bálat, majd a másodikat és idén harmadszor is sor került rá. Reméljük még sok-sok maszkabál követi az eddigi hármat. Iskolánk alsós tanítói és diákjai lázasan készültek a nagy napra. Igazi kavalkád volt a tornateremben. Minden tagozat bemutatkozhatott, az általa kiválasztott zenére. Ötletes, kidolgozott ruhák, álarcok léptek színre. Akik ott voltunk, láttunk: szőlőket, katicabogarakat, bennszülötteket, doktorokat, erdei fenyőket, hirdetőoszlopokat, tavasz tündéreket, kisbabákat, sztepp táncosokat… Az én kisdiákjaim, a segédtagozaton nyaralók voltak. Nagyon élvezték, és ügyesen szerepeltek. A műsor után nem maradt el a megérdemelt jutalom. Minden tagozat dicséretben részesült, és ízletes fánkot ehettek a gyerekek.
    Egy héttel később, március 3-án délután 4 órakor ismét megtelt a tornaterem. Ezúttal iskolánk legkisebbjei mérhették össze tudásukat játékosan. A vetélkedőt Fehér Mária könyvtáros szervezte. A feladatokat nagy-nagy körültekintéssel válogatta, hogy tudást felmérők, de ugyanakkor szórakoztatóak is legyenek. A foglalkozás szerb és magyar nyelven egy időben történt. A gyerekek csoportokban versenyeztek. A csoportok: almák, körték, szőlők, szívek, virágok és napocskák voltak. Kitűnő volt a hangulat. Mindenki tette a dolgát: Fehér Mária és Dragana Banović vezették a műsort, a zsűri pontozott, a felső tagozatos lányok osztották a feladatokat, az elsősök dolgoztak, a közönség pedig szurkolt.
    10-10 feladatot kellett megoldaniuk a csoportoknak. Csak néhányat említenék: puzzle, mesemondás képről, szóalkotás, mondatalkotás, szavalás, stb. Gyorsan elröppent az idő. Megszülettek az eredmények. A csoportok megkapták az ajándékokat. Mindenki elégedetten ment haza.
    Ezek az események most véget értek, mert semmi sem tart örökké. Elmúltak az ünnepek? Dehogy! Minden nap van esemény, van ünnep. Bennünk, körülöttünk él, csak felszínre kell őket hozni. Sok sikert mindenkinek!

Magó Dienes Dóra tanítónő, Mohol