Április 1. – a bolondozások és tréfák napja

    Április elseje a móka, az ugratás, a jókedvű átverések napja, amikor a viccesebb kedvűek néha rettegésben tartják embertársaikat bolondos beugratásaikkal. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni. Persze, mindennek van határa, természetesen nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre.
    Mint valamennyi szokás, hagyomány, ünnep, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem – az áprilisi tréfa is több évszázados hagyományra tekint vissza.
Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző. Talán egy középkori itáliai, a Szaturnáliákból származó bolondünnepre lehet visszavezetni. Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Az egyetlen szépséghiba csak az, hogy ezt az ünnepet december 28-án vagy újév napján, január elsején tartották.

Adán titokban arra készülnek, hogy a városháza teraszán helikopter-leszállót létesítsenek a hivatali utak és a miniszteri látogatások diszkrét lebonyolítására. Noha a próbarepülést szürkületben végezték, fotósunknak mégis sikerült lekapni a városháza erkélyén landoló helikoptert (fotó Király)

    Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd – a kettős költségekre való tekintettel – az április elsejei ajándékozgatás átalakult, értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, és végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg.
    Régebben április 1-jén, a tréfálkozás napján teljesíthetetlen megbízást adtak annak, akit április bolondjának szemeltek ki, és amikor a becsapott visszatért, természetesen dolgavégezetlenül, jót nevettek rajta.
    Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futottak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt, és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, de ő visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert az volt rá írva latinul: „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!”
    Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk, de az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.
    Javallat: Április 1-je mégsem telhet el napjainkban sem úgy, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani! Legyen ezen a napon mindenki vidám, mókás és jókedvű, de ugyanakkor óvatosabb, figyeljünk jobban a kollégáknak, a családnak, a barátoknak és az ismerősöknek apró kis „gaztetteire”. Na, és a mi átveréseink se legyenek sem durvák, sem bántók, sem sértők vagy ízléstelenek.
    Jó szórakozást!

Sáfrány Ágnes