94. Zöld levél
A májusi cserebogár

    Április harmadikán nagy boldogság ért! Egy fűszálon megpillantottam a cserebogarat! Megtorpantam, és néhány pillanat alatt lepergett összes gyermekkori emlékem. A búzatáblában futottunk a repülő bogarak után, sapkánkkal hirtelen leborítottuk, utána gyufásdobozba tettük, és fülünkhöz emelve hallgattuk a zúgását.
    Csodák-csodája: azóta ez a jelent évről-évre megismétlődik, nem velem, csak mindig más gyerekekkel. Vajon, ki tanítja erre őket? Senki. Ez a „játék” már a génjeinkben van, és tovább öröklődik!
    Örömömet azonban némileg elrontotta egy újsághír: FELHÍVJUK A FIGYELMET, MEGINDULT A MÁJUSI CSEREBOGÁR RAJZÁSA! – olvastam az anyaország egyik lapjában. Mintha legalábbis a tatár, török állna a küszöbön! (A kereskedelmi médiának a szenzációhajhász hírek, álhírek, gyanúsítgatások állnak érdekében és ezt még a mi cserebogarunk sem kerülhette el!) Való igaz, hogy a megszokottnál mintegy 2-3 héttel korábban – április első hetét követően megindult a májusi cserebogár rajzása. Az is biztos, hogy idén májusban nagy inváziójuk várható, de így volt ez tavaly is, tíz éve, száz éve, több ezer éve is…
    Igaz, lárvájuk a talajban élő pajor, amely számos növénynek a gyökerét rágja el (vis pajor). Mostanra igaz, van olyan hely, ahol már a bogarak lepik el a fákat, bokrokat és kifogyhatatlan étvággyal eszik a leveleket. A vegyi védekezés ellenük káros lehet miránk is, és szerintem ez nagyobb baj a bogarak kártételétől.
    Az imágók, a pajorok tömeges megjelenésükkor mind a vad, mind a háziasított állatok számára kiváló táplálékul szolgálnak, és ha tehetik, a madarak a pajorokat is elfogyasztják. A 20. században a rovarirtószerek erősen megritkították a faj létszámát, de a vegyszerhasználat korlátozása miatt az egyedszám ismét emelkedőben van. Akit nagyon zavarnak a cserebogarak, az hajnali időszakban a fákról lerázhatja őket, mert akkor a leveleken pihennek és még dermedtek (alkonyat előtt repülnek).
    Igazi neve májusi cserebogár (latinul Melolontha melolontha, szerbül gundelj, németül Maikäfer, angolul Chafer, May Bug), egy viszonylag gyakori európai bogárfaj, egyben a Kárpát-medence legnagyobb cserebogár-faja. 25-30 milliméter hosszú, a fej, a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők sárgás-barnák. Életciklusa 4-5 évig tart, amiből ennek nagy részét a föld alatt tölti, tehát ebből látszik, hogy igazi ellenálló, mondhatni partizán. A negyedik évet követően, ha kedvező az időjárás, bebábozódik, szakít az addigi földalatti tevékenységgel. Tavasszal kiássa magát és a levegőben folytatja. Jobbára esténként repül. Népi megfigyelés, hogy minden negyedik ötödik évben van erősebb rajzásuk, illetve harmincévenként egy nagyobb rajzás is előfordul.
    A cserebogárról - a jelenlegi híresztelésekkel ellentétben - nekem nagyon kedves emlékeim vannak. Életem egyik első, meghatározó verse Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeménye, ahol a hat versszak refrénje a Cserebogár, sárga cserebogár. De se szeri, se száma a mondókáknak, gyermekverseknek, ahol e „kedves” bogár a főszereplő:
    Cserebogár, mikor lesz nyár?/Pünkösd táján, vasárnap,/mikor a fák virágoznak,/vénasszonyok tollászkodnak.
    Vagy: Május /mosolygó /békák torkát /megoldó /gyöngyvirág-nyitogató, /cserebogár-zúgató.
    (Csanádi Imre: Májusdicsérő)
    Tanulságos sorokat találtam a történelemkönyvben is: A cserebogarakat (Sziléziában) hangos szóval is köszöntik. Egye-egyet elfognak közülük, s mint valaha már a görög és római gyermekek is tették, fonálra kötve szállni engedik. Vagy a kezükről elröpítve, ezt a mondókát éneklik:
    Maikäfer, flieg! Der Vater ist im Krieg, Die Mutter ist im Pommerland, Pommerland ist abgebrannt. (Cserebogár, szállj! Háborúba ment az apánk, Pomerániába az anyánk, Pomeránia leégett.)
    Akármilyen híreket, utasításokat is hallanak, ne bántsák ezt a kedves rovart, bogarat, mert nélküle sokkal szegényebbek lennénk!

Király János