Amire szívesen emlékezünk

    Amit megtanultok az iskolában, senki se veheti el tőletek. Tudják ezt az adai gyerekek is, mert ők is azért járnak a suliba, hogy minél többet megtanuljanak.
Itt vagyunk az adai Cseh Károly iskolában, mégpedig abban a tanteremben, ahova valamikor én is jártam. Ma ez a díszterem. A két osztályt hatalmas összecsukható ajtó választja el. Jó újra itt lenni, felidézni a múltat. Vasárnap délutánonként kinyitották a nagy ajtót, a nagy teremben táncdélutánt szerveztek nekünk. Meg a Fáklya iskolalapot is mi szerkesztettük, ami már szintén a múlté. S a nagy kézilabda-mérkőzések! Annyit szurkoltunk, hogy berekedtünk… Hetedikes korunkban az oszi a tengerpartra vitt minket. Akkor láttam először Dubrovnikot, Splitet… Az egyhetes kirándulás emlékét az osztályfőnökünk, Tóth István készítette képek ma is őrzik…Hogy a mostani diákokat mi érdekli, mire fognak ők majd sok év múlva visszagondolni, most elmesélik: Kőrösi Balázs, Zsótér Szabolcs, Micsíz Viktor, Öreg Viktor, Kiss Nándor, Balog Dániel, Dobrotka Katinka és Volford Diana.

Akik az idén búcsúznak az adai iskolától

    - Jó suliba járni, mert sok új dolgot meg lehet tanulni – kezd a mesélésbe Dani.  – Az órákon nagyon is odafigyelek, s megjegyzem a tananyagot, és mivel tudom, kedvelem is a föcit. A versenyek emléke azt hiszem, mindig megmarad az emlékezetemben. Ott voltam a földrajz, matek, magyar versenyen…
    Nemcsak Dani, hanem Katinka és Balázs is rendszeres szerkesztője az adai rádió gyermekműsorának. Most is a tanáriban ki van írva a táblára: Ma délután a költészet napi műsor lesz az adai rádióban!
    - Igen, én is szoktam szerepelni az adai rádióban – jelenti ki Katinka -, meg versenyeken is értem már szép eredményt: ott voltam a matek, magyar, bigi versenyeken… Itt szerettem meg ezeket, a tantárgyakat. Itt ismertem meg a barátomat, itt szerettem meg az olvasást, a zenét… Szép emlék marad a kirándulásokon látottak is, jó a társaság, mert jó osztályközösség vagyunk. Nagyon is jól kijövünk egymással.  Most majd Zentán, az általános műveltséget adó gimnáziumban folytatom a tanulmányaimat, és mivel mindennap utazni fogok, a barátommal és sok osztálytársammal továbbra is együtt utazunk…
    - Szeretek ide járni – vallja be Balázs -, az osztálytársakkal jókat dumálni, viccelődni. Meg megszerettem a matekot, fizikát, magyart… Szép emlékként őrzöm a tavalyi magyar körzeti versenyen elért eredményemet, s elmondhatom, most is készülök nemcsak a magyar, hanem a matek- és a fizikaversenyre is. Mivel megszerettem ezeket a tantárgyakat, úgy döntöttem, az elektrotechnikai középiskolába megyek itt, Adán.
    Szabolcs az AMV-én is szerepelt tavaly, mégpedig a versíró versenyen, Szabadkán!
    - Azóta írogatok verseket – mondja -, mióta Szabadkán jól szerepeltem a versíró versenyen. Hobbi szinten írok, időszerű témákról. Ez mellett érdekel a zene és a rajz is. Az angol is jól megy, a körzeti versenyre is eljutottam.
    - Számomra is mindig kedves marad az iskola – folytatja M. Viktor -, mivel sok időt eltöltöttünk a barátokkal. Az osztálytársaim a legjobb barátaim, számomra a tavalyi kirándulás emléke örökre megmarad az emlékezetemben. Láttuk a Resavai-cseppkőbarlangot, Oplenacot, a Stara Planinát. Szép volt a cseppkőbarlang, az esti diszkó is felejthetetlen.
    - Nekem is a barátok jelentenek sokat – vallja be Diana –, a nyolc év alatt nagyon jól megbarátkoztunk. Különösen a Gučevón, a természet iskolájában eltöltött egy hét felejthetetlen. Meg a tanító néni! Ötödikben egy kicsit nehéz volt nélküle. Én is részt vettem versenyeken, különösen jól szerepeltünk az Árpád-házi királyok versenyen. Az iskola kézilabda csapatában is játszom…
    - Szép emlékként őrzöm a körzeti matekversenyen a 4. helyezésért kapott díszoklevelet - mondja Ö. Viktor. - Most lesz a körzeti kémiaverseny Zentán… Megszerettem a kémiát, és talán ezért is döntöttem úgy, hogy majd a gyógyszerészeti középiskolába iratkozom.
    - A nyolc év jól elmúlt, sokat szórakoztunk – jelenti ki Nándor –, de azért voltak magtorlások is. Egyik órán olyan jókedvünkben voltunk, hogy hangosan cseverésztünk, nevetgéltünk. Többszöri figyelmeztetés után se álltunk le, s egy röpke ellenőrző lett a vége, Ne is mondjam, kettő kivételével mindenki egyest kapott. Ezek a rossz jegyek szerencsére nem kerültek be a naplóba… Itt van a szimpátiám is a 7. c-ben, de mivel Zentára iratkozom a kereskedelmi középiskolába, s utazom, nem leszek majd távol…

Koncz (Pósa) Erzsébet