Tökéletes illúzió
Minden reggel hét óra körül bevásárolni indulok a sarki kisboltba, ez a bolt alig párszáz méterre van a házunktól. Nem nagy táv. Igazából azt szeretem, amikor a központi üzlet valamelyikébe is el kell mennem. Mert reggel még csendes a város, nyugodt és friss. Kevés az ember, kevés a jármû, ilyenkor még lehet érezni egy kicsit a természetet, jó így kezdeni a napot.
Egyik reggel, amint a kisbolt felé karikázom, megpillantottam az ablakpárkányon ugráló verebet, csõrével az üveget verdeste.
Talán véletlen néztem arra, az üres ház felé, talán nem? Ablakpárkányon ugráló veréb nem is különös, nem is ritka, mégis megjegyeztem ezt a képet.
Pár nappal késõbb, talán egy hét is megvolt, vagy kettõ is, nem tudom. Ismét a ház felé néztem, a veréb ott ugrált a párkányon, hangoskodott, szemmel láthatóan izgatott volt. Magamban mosolyogtam.
A következõ hetekben a magam gondjaival voltam elfoglalva, meleg is volt, így a körülöttem történõ dolgokra kevésbé figyeltem, így van ez. Eszembe sem jutott a veréb, pedig lehet, hogy láttam is, amint kétségbeesetten kopogtat az ablakon, de nem figyeltem rá.
Délután volt, a nap még jócskán melegített, így sietõsre fogtam a pedál taposását, mégis az ablakra néztem, ahol reggelente a verebet szoktam látni. A veréb jobbra-balra ugrált a párlányon, csõrével bele-bele vágott az ablaküvegbe. Kíváncsian néztem a jelenetet, észrevettem, hogy az ablaküvegen visszatükrözõdik a veréb. Tehát a kisveréb látja önmagát, úgy tûnik neki, miközben õ kétségbeesetten ugrál, hogy a „társa” is ugrál…
Figyelni kezdtem az ablakot, a veréb nem csak reggel jött az ablakhoz, hanem a nap bármelyik szakában. Néha csendesen álldogált, úgy nézett befelé, máskor tollát illegette-billegette, a „benti madárnak” olyan közel vannak egymáshoz, hogy szinte a csõrük is összeér, csak az ablaküveg…
Más verebek is odaröppennek, kíváncsian, mondanak valamit, a párkányon ugrálnak, majd elszállnak, mivel a befelé nézõ veréb nem figyel rájuk.
Fáradhatatlanul ugrál az ablakpárkányon, néz befelé, nézi egymást a két veréb, a valódi és az illúzió, miközben elmúlik a nyár, és talán elmúlik a kisveréb fele élete is…
Mészáros Aranka
