MOZGALMAS JÚLIUS VIDÉKÜNKÖN
Õsapáinkat a látvány lenyûgözte, amikor az aranyszarvast vadászták és a Kárpátokon túl a pannon vidékre érkeztek, azaz a mai vidékre, ahol a magyarság zöme lakik. Az akkori pillanatnyi látvány örökre ide vonta az õseinket, akik nem voltak a mai modern csúcstechnológiával felruházva és nem láthatták elõre, hogy ennek a nagy katlanszerû síkságnak nemcsak elõnyei, hanem hátrányai is vannak. A magyarság már több évszázadon keresztül tapasztalhatta azt, amit mi az elmúlt évek során, hogyha jön a hideg, esõ vagy netán a mostani afrikai meleg, ami volt júliusban, mindez a pannon vidékrõl nehezen tud kimenni. Volt már tél negyvenfokos, de nyarunk is, ami megtizedelte földjeinken fejlõdõ haszonnövényeket. Siralmas látvány várta a földmûveseket nap, mint nap, akik kimentek megnézni a forróságtól sínylõdõ növényzetet miközben fogták a fejüket reménykedve a hõség csökkenésében. Az égiek háborgatása sem ment sok eredménnyel, mivel a csapadék akkor jött, amikor annak az ideje volt, nem a mi elképzelésünk szerint, hanem a természet adta rendje módján. A károk sajnos nemcsak az árakon látszanak meg, hanem silány valóság az egyes parcellákon, ahol a kukorica a hegyéig már augusztus elején megsárgult. Hihetetlenül õsziesre fordult a táj, ami az emberekben szomorúságot váltott ki. Sokan már megkezdték a silózást, valamint voltak, akik szárastól vágják a kukoricát és etetik, mivel a góré fogytán de az új termést már lehet etetni. Mindez nagyon korán bekövetkezett, és még nem tudni, hogy mi is vár ránk ez év végéig az árak robbanó emelkedése ellenére.
A júliusi hónapban történt sok nagyon szép esemény is vidékünkön, melyen sokan részt is vettek. A hónap kezdetén még esõs idõszak volt, amikor egy huszonnégy fõbõl álló csoport átutazott kerékpárral Törökfalun keresztül Adahatártól Pecesorig, valamint vissza Adahatárra, ahol túlélési táboron vettek részt a tizenéves fiatalok. Az esõ ellenére is libasorban menetrend szerint ment a csoport a meghatározott útvonalon. Július 8-án háromtagú kaszáló csoport vett részt a Szarvason megrendezett aratóversenyen , melyen sokan részt vettek a Kárpát-medence minden tájáról. A fiatal csapat, amely a Valkai soron kaszált elõször, megállta a helyét ezen a megmérettetésen, és ha helyezést nem is értek el , de a jelenlétükkel Törökfalut képviselték. A felsõhegyi aratóünnepségen, mely július 15-én volt megtartva és rekordot döntöttek az aratócsapatok létszámát illetõen, mivel 104 csapat kaszált egyszerre, valamint 106 személy vett részt a fõzõversenyen. Törökfaluból négy csapat a Jó szomszédok, Nagyúti komák, Nagyúti szállások és a Búzavirág Utrine, valamint a Valkai sori aratócsapat vett részt. A fõzõversenyen az aratóebéd elkészítésére Nagy Némedi Éva borjúpörkölttel és Apró Rudolf disznópörkölttel vettek részt. Kocsisaink is részt vettek ezen ünnepségen, melyen Komlós András serleget is kapott a kocsija szépségéért, mellyel a falunkban is végigvonult hírül adva örömét.
Szent Illés napján a népi megfigyelés szerint volt már jégesõ és ítéletidõ, amit a temeriniek nagyon is tudnak és emlékezetes is lesz számukra. Ezen a napon negyven fokon felül volt a hõmérséklet a déli órákban riasztották a helybeli tûzoltókat a Völgypart felé vezetõ útmentén nem messze a temetõtõl ötven méter hosszúságban égett a fû és a csernyék. Nem sok kellett akkor, hogy a közeli napraforgót is elérje a lángoló tûz. Az önkéntes tûzoltók gyorsan eloltották a tüzet, és ezzel meggátolták a tûz terjedését, így senkinek nem lett anyagi kára, csak az út menti látvány volt csúnya. Ezzel a tûzesettel mi is felkerülhettünk volna a katasztrófa sújtott területek listájára, mert egyidejûleg az országban máshol is voltak erdõtüzek, csak mi csendben megoldottuk és örültünk, hogy nem lett nagyobb baj. Hogy mi is okozta a tüzet, még nem tudódott ki, de ebben az idõben tûzgyújtási tilalom volt életben az egész ország területére, mivel afrikai hõség uralkodott.
„Jár a malom” elnevezéssel az idén második alkalommal szerveztünk ünnepséget Völgyparton a felújított szélmalomnál. A helybeli fiatalok Bagány Andrea óvónõ vezetésével és helybeli lakosokkal nagyon szép mûsort készítettek. Kézimunka- és régiség kiállítás megnyitójával kezdõdött az ünnepség, ezt a lovas kocsik felvonulása követte a muzslai kancsukások jószághajtó eszközök csattogtatásával együtt. Közben kakaspaprikás fõzõverseny is folyt.
Az esti mûvelõdési programban felléptek a helybeli kisdiákok, adai Vadvirág Mûvelõdési Egyesület tánccsoportja, az adai Midnight modern tánccsoport, a törökfalui Búzavirág énekcsoport és a péterrévei Karinthy Frigyes Mûvelõdési Egyesület színjátszó csoportja. A jelenlévõket bátorító szavakkal és nagy örömmel köszöntötték Zoran Dragin, Ada község önkormányzatának alelnöke, Micsíz József tartományi képviselõ, Kozma Róbert plébános, Tóth Tamás köztársasági képviselõ és Molnár József, a helyi közösség titkára. Ezen estén a részben felújított szélmalom környéke benépesedett és egy nagy családként mosolygós arcokkal és teli örömmel ünnepelt az ismerõs és ismeretlen, aki csak ott jelen volt mindenki jól érezte magát.
Június 23-tól Valkai soron egyhetes lelki tábor volt megtartva, amit a házas hétvége katolikus mozgalom szervezett meg az ifjúsági otthonban és udvarában. Ezen a lelki táboron több helyiségbõl is szép számban vettek részt. A helybeliek is nagyon örültek e rendezvénynek, valamint helytálltak mint jó házigazda. Valamint a hónap végére elkészült a Vladimir Dragin utca aszfaltozása és az összekötõ út a Tito Marsall utcával, ami az adai önkormányzat támogatásával valósult meg.
Július hónapban vidékünkön jártak a budapesti XI. kerületi Csíki Hegyek Általános Iskola diákjai, akik az adai Cseh Károly Általános Iskola partnerkapcsolatát ápolják évek óta. Egy autóbusszal érkeztek Törökfaluba, ott Basity Anasztázia helybeli tanítónõ fogadta õket és megszervezte az ittlétüknek a menetét. A diákok Gere Rózsa néniék tanyáján tehénfejésben is részesültek, finom kemencében frissen sült lepényt ettek, valamint a Dashell benzinkúton és a Pletikoszity család gépparkját tekintették meg. Aznap Völgyparton a régiség-kiállítást és a felújítás alatt álló szélmalmot is megnézték. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a nagyvárosból érkezõ gyerekek kicsiny és egyszerû vidékünkrõl, valamint azt is megígérték, hogy még vissza fognak látogatni hozzánk.
Volt jó is és sajnos rossz is az elmúlt hónapban, ami vele jár az élettel, és ahogy el is hangzott egy polgárunk kijelentésében „az esõ akkor jó, amikor van!”. Mi hiába mérgelõdünk, morgolódunk a természet jobban tudja, és a Teremtõ a megmondhatója mindennek, csak nekünk kellene odafigyelnünk rá.
Molnár József
