MÁSODIK OTTHONUNK
A HELYI KÖZÖSSÉG

    Mindenki tudja, hogy Ada területe két kommunális egységre, az első és a második helyi közösségre oszlik. A helyi közösségek végzik a közérdekű létesítmények, járdák, utak, árkok, a csatornahálózat, a közterületek, az utcai világítás kiépítését, illetve karban tartását, de gondoskodnak a polgárok némely szociális (népjóléti) igényeiről. Tetemes összeget fordítanak a civilszervezetek, a művelődési egyesületek és csoportok támogatására, otthont adnak a szervezetek összejöveteleinek, rendezvényeinek. Ennek folytán nem csoda, hogy ezek a közösségek meglehetős népszerűségnek örvendenek a lakosság nagyobbik részénél; annál is inkább, mert a felsorolt ügyeket a helyi közösségek választott tanácstagjainak döntései alapján intézik.
    Azt is mondhatnánk, hogy a helyi közösségek kis önkormányzatok, a tanácstagok pedig az összekötő kapocs a polgárok és mindennapi környezetük fejlesztésével, karbantartásával megbízott intézményük között. Ők képviselik lakókörnyezetük érdekeit és igényeit, döntéseikkel lakóközösségük érdekeit érvényesítik.
    Mai riportalanyaink az adai Második Helyi Közösség tanácsának oszlopos tagjai, és a maguk módján mindketten meghatározó mértékben járulnak hozzá e fontos intézmény sikeres működéséhez.

    Csonka Ferenc magánvállalkozó, a Technika rugókészítő cég tulajdonosa, a Második Helyi Közösség tanácsának élő lexikonja. Nem múlhat el ülés az ő részvétele nélkül és nem múlhat el napirendi pont az ő hozzászólása, javaslata vagy kritikája nélkül. A mai számítógépes technikának köszönve mindent feljegyez, könyvel és nyilvántart. Összeadást végez, szoroz, oszt és kivon, az információkkal mindig naprakész.
    - Ez az első megbízatási ciklusom a helyi közösségben – mondja a közismert és közkedvelt Ferke (többnyire csak e névről ismerik, e-mail címe is e névvel kezdődik) -, amit azért vállaltam, mert a közügyekben sok minden irritál, felháborít. Otthon ülve biztosan nem befolyásolhatnám a dolgok alakulását, de hogy képviselő tanácstag vagyok, megvan a beleszólási lehetőségem.
    A helyi közösség szerepét indokoltnak tartom, mert velünk együtt elsősorban arra kell törekednie, hogy saját problémáinkkal, azok megoldásával foglalkozzon.
    Csak egy példát említek a közügyek megoldásába való tevékeny bekapcsolódásra: annak idején igencsak felháborítónak találtam, hogy Ada központjában – Mohol felé menve – a szemafor után nem volt szabad balra fordulni a fürdő felé, mert telt vonal volt az úttesten. Mindent megmozgattam, hogy fessék át szaggatott vonalra, így mindjárt el lehet fordulni balra: a probléma megoldódott!

Kanalizációs csövek lefektetés előtt a Vajdasági brigád utcában

    Különben lokálpatrióta vagyok, mindenben saját községemhez húzok. Ha lenne adai sör, kizárólag olyant fogyasztanék!
    - Ami az ülésekre való felkészülést illeti, én csak azt mondom, hogy mindenki önszántából választatta meg magát képviselőnek, ha pedig megválasztottak, kötelességünk igazolni a választóink bizalmát és megfelelni a feladatnak. Én mindig felkészülten megyek az ülésre, van véleményem és annak hangot is adok. Ha látom, hogy másvalaki másképpen érvel, és az elfogadható, - képes vagyok alkalmazkodni a másfajta véleményhez is. Úgy vélem ez a helyes magatartás.
    - Példaként említem, hogy rettentően felbosszant az önkormányzati ülések közvetítése, amikor látom, hogy valaki megemlít egy kérdést, az összes többi képviselő meg gyorsan lapozni kezdi az ülésanyagot és keresi a felvetett probléma leírását. Ez azt jelenti, hogy nem is ismerik az ülésanyagot, a tárgyalásra váró kérdéskört. Velem ez sohasem történik meg!

     Amikor arról kérdezem, mit említene sikeres ténykedése bizonyítására, ezt mondja:
    - Mi a közpénzek felhasználásról döntünk, és néhány döntést jórészt a magaménak érzek. Ilyen például a gatyaszár utca kiaszfaltozása, a Vajdasági brigád utca szennyvízcsatornája lefektetésének megkezdése, a Bogdánfi Sándor és a Horvát utca aszfaltréteggel való borítása. Hogy ezeket a munkálatokat a lakosság is szívvel-lélekkel támogatja, bizonyítja az a tény is, hogy (egy-két kivételtől eltekintve) a helyi járulék pénzeszközei felett pénzzel, munkával ők is hozzájárultak a munkához.
    - A jövőről szólva elmondhatom, hogy a négy éves megbízatás rövid, a sikeres ténykedéshez legalább nyolc év kell. Ezért újra jelöltetem magam és ha megválasztanak, akkor szeretnék hozzájárulni az adai buszállomás felélesztéséhez, rendbe tételéhez, a közlekedés biztonságának fokozásához, a vízlevezető (vagy elnyelő) árokrendszer létesítéséhez, felújításához és minden adódó kérdés megoldásához.

    Dr. Rusák József, állatorvos, az Állategészségügyi Állomás igazgatója, szintén tagja a Második Helyi Közösség Tanácsának. Habár ő nem olyan vitázó, aki minden kérdésben többször is szót kér, javaslatai kimértek és építőjellegűek.
    - Nagyon szeretem a községemet, minden tekintetben nagy lokálpatrióta vagyok. Munkám révén nagyon sok adai polgárral kerülök kapcsolatba, így – emlékszem – a 90-es évek tájékán szép számmal kértek tanácsot tőlem: menni, vagy maradni? Ahogy tudtam, feleltem is a kérdésre, segítettem és továbbra is segíteni fogok, akinek csak tudok.
    Ez a felfogás vezérelt akkor is, amikor a helyi közösség tanácsába indultam, hisz ez a legszorosabb kapcsolat a község és a polgárság között. Hogy ettől is tovább lépjek, megpályáztam a községi képviselőséget, és az is sikerült. Így most a községi Képviselő-testületnek is tagja vagyok, azon belül pedig a Környezetvédelmi bizottságnak elnöke is; az ottani ténykedésem nagyban segít a helyi közösségi munkámban is.
    - Van két lányom, az egyik, Hajnalka az újvidéki jogi egyetem 4. éves hallgatója, a fiatalabb, Anikó pedig a magyarkanizsai Beszédes József középiskola 3. éves tanulója. Velük kapcsolatban ragaszkodtam és ragaszkodom is ahhoz, hogy itthon, ebben az országban tanuljanak, mert ha külföldre adnám őket, kevés reményem lenne, hogy itthon maradnak. Én pedig azt akarom, hogy itt, ennek a népnek segítsenek! Mindannyiunknak arra kellene törekedni, hogy az okos embereket, a szürkeállományt ne hagyjuk elvándorolni! Tevékenységem alapja az, hogy tehetségem és adottságom szerint hozzájáruljak e cél megvalósításához.

    - Helyi közösségi tevékenységem sikeréül könyvelhetem el az Adica városrész, azaz a Vajdasági brigádok utca szennyvízlevezető-csatornája lefektetésének megkezdését, amit a lakossági fórumokon ígértem meg a választóimnak. Örömmel tölt el a tudat, hogy betartottam a szavam!
    A kóborkutyák kérdését is annyiban sikerült megoldanunk, hogy a községgel közösen felépítettünk egy ideiglenes kutyamenhelyet, valamint ismét felállítottuk és fel is szereltük a gyepmester-szolgálatot.

    Most az a célom, hogy a sintértelep-gödrét is előírásosan rendbe tegyük, azaz kemény utat építsünk hozzá, kerítsük körbe, zárható kapui legyenek. Magát a gödröt betonnal kellene lefedni, vasajtót szerelni rá, aminek kulcsa mindig a gyepmesternél lenne! Ez a folyamat még a tervezési szakasznál tart, de nagyon hiszek abban, hogy a jövő év során sikerül befejezni.
    Sokat emlegetik mostanában a szúnyogirtást is, amit évek óta irányítok. Eddig mindig más cégek alvállalkozói voltunk, az idén azonban a község teljes egészében ránk bízta a feladatot. Igyekszünk is megfelelni az elvárásnak, így az év elején Ada község területén lévő összes állóvizet lárvaölő szerrel lepermeteztük, és nagymértékben megfékeztük a szokásos szúnyoginváziót. Mivel képviselő vagyok itt is, a községben is, közvetlenül bele tudtam szólni az ügybe és kedvezően befolyásolhattam a döntéshozatalt.

     - Legmerészebb tervem, hogy a községgel és a helyi közösségekkel karöltve a következő négy éves megbízatási időszak alatt Adán-Moholon megoldjuk a szennyvízlevezető csatornák megépítését, mert ezzel óriási jelentőségű, környezetvédelmi dolgot is tennénk.

    A két helyi közösségi tanácstag rövid vallomását és példáját ecsetelve szerettünk volna rámutatni a közösségért folytatott ténykedés szépségeire és fontosságára, amit az elkötelezett tanácstagok napról napra bizonyítanak. Ők ketten csak kiemelt példák a sok közül, akikre fel lehet nézni, példát lehet róluk venni, lehet segíteni őket, azaz együtt lehet működni velük, csakúgy mint az összes többi helyi közösségi tanácstaggal.

Írta és fényképezte Király János