63 év ürügyén
KÖZÜNK A ZSIDÓKHOZ - III

• Első két cikkünk nyomán több adai, sőt vidéki olvasó is jelentkezett e sorok írójánál és sok részletet alátámasztottak a zsidók által elhagyott házak, üzletek kifosztásáról, mi több újabb személyekről és újabb részletekről számoltak be. Tanúskodásukból az  is kitűnik, hogy a zsidó vagyonok „eltulajdonítói” haszonélvezői, vagy örökösei most is itt élnek közöttünk. Ez egy indokkal több, hogy szembenézzünk a terhes múlttal és megismerjük a történelmi ténye

    

Egyedülálló dokumentum: Rákosi Mátyás adai születési anyakönyvi bejegyzése. Akkor még Rosenfeldnek hívták. Később, MKP elsőtitkári minőségében Moszkvában tárgyalt, amikor Berija nekiszegezte a kérdést:     - Rákosi, maga magyar zsidókirály akar lenni?     Erre Rákosi azt felelte:     - Én nem vagyok zsidó! (Pedig az volt, íme a bizonyíték!) Részlet az adai Izraelita anyakönyvből

    Az adai zsidó közösséget először1848/49-ben érte két súlyos tragédia, amelyről máig alig tudtak, vagy eddig hallgattak a helytörténet írói. Az egyik az 1848-as moholi zavargás, a másik pedig az adai zsidókon 1849-ben esett megtorlás.
    A moholi zavargást 1848 májusában két kétes személy, O. J. és S. J. robbantotta ki, akik akkor frissen szabadultak az óbecsei  kerületi börtönből. A Tisza menti koronakerület székhelyén, Óbecsén 1848. április 26-án hirdették ki a magyar országgyűlés új, hűbéri előjogokat megszüntető törvényét. Még aznap zavargásra került sor a városban: a nép lerombolta a tanácsházát, felgyújtotta a kerület levéltárát és mintegy 300 rabot kiszabadított a kerületi börtönből. Innen jutott a két moholi illetőségű személy is vissza szülőfalujába. Óbecséről Moholra érve – miközben az úton kiraboltak egy gyolcsos tótot – a kocsmában iszogattak, ott cimborákra leltek és felkerekedtek azzal a kitalált érveléssel, hogy az uralkodó 24 órás szabad rablásra adott írást. Megtámadták a moholi zsidó házakat és az összecsődült tömeg előtt kinyitották Offner Dávid borkereskedő pincéjét.
    Erről a korabeli újság beszámolója imígyen tudósít: „ A. J. az utcza ajtót berúgván a zsidó udvarába mentünk, hol a zsidó fiú a pincze ajtaját felnyitván…egy hordó bort hajtván fel…az utczára kihengerítették, hol már temérdek nép gyülekezvén, ott a hordóbul ittak.” Offner után Stein Jakab, majd Beck Móritz háza következett – a tömeg végül jól beborozva a piactérre ért. Itt feltörték a nagyvendéglő pincéjét „…és másról nem folyt a beszéd, mint agyon verésrül, meg gyjtogatásrul…” – „…e közben a helybeli békés lakosság a zajongók ellen felkelvén, miként, miként nem, ki nem nyomozhatni, egymás közt össze verekedett, melynek magyar részrül egy, óhitű részről szintén egy áldozata lőn.” A lerészegedett tömeg azután tömegverekedést provokált, amelyben két ember – egy szerb és egy magyar – meghalt. A zavargást kirobbantó O. J.,  - a fennmaradt rögtönítélő bírósági jegyzőkönyv szerint – így szólt a tömeghez: „menjünk a zsidókra, mert most ki az embernek vétett, szabad megverni”. A zavargást csakhamar elfojtották és a az egyik főbűnös öngyilkosságot követett el, a másikat, S. J.-t  a rögtönítélő bíróság halálra ítélte és felakasztották.
    A másik esemény az 1848-as forradalom délvidéki történetéhez tartozik. A „délvidéki szerb lázadás ellen” magyar kormányzat és hadvezetés a magyar hadsereg felszerelésére az ország polgárainak a támogatását kérte. Erre az akcióra az adai zsidóság is támogatást nyújtott (talán egyszer az is napvilágra kerül, hogy mit: ruhát, cipőt, sátort vagy valamely pénzösszeget) a magyar felkelő seregnek. Ezért, amikor 1849 februárjában a szerbek Davidovac parancsnoksága alatt Adára bevonultak, ott 60 zsidó családfőt túszként összeszedtek és Zentára magukkal vittek. Itt – az adai zsidó hitközség feljegyzése szerint – február 7-én valamenyiüket megölték, közöttük Véber Dávid adai rabbit is.
    Ennek a véres eseménynek állít emléket az adai szabadságharc-emlékmű, amelyik korábban közterületen, a Zentára vezető régi út kezdetén (az Újsornál) állt, ma pedig a katolikus temetőben tekinthető meg.
    Zsidó közösségünk története ezután egy jó ideig nagyobbára eseménytelen. 1851-ben kezdik vezetni a születési anyakönyveiket. A községi önkormányzat megalakulásakor a zsidók – bár kis számban, de mégis bekerültek a községi képviseletbe.
    1871-ben az Eötvös-féle iskolatörvény értelmében saját iskolát létesítettek két tanítóval, amire szükség is volt, mert a zsidó családokra nem volt jellemző az egykézés. A századfordulón a számuk már a 400 felé közeledett. Összetételük nagyjából megegyezett a község többi nemzetéivel: voltak közöttük vagyontalan bérmunkások és vagyonos gyártulajdonosok, szegény szatócsok és megtollasodott kereskedők, napidíjas írnokok és tekintélyes orvosok.
    A századfordulótól kezdve mind jelentősebb a szerepük Ada-Mohol gazdasági életében, de tudományos, irodalmi és művészeti pályán is kitűnően érvényesültek, aminek feltárása nagy részben még a helytörténészekre vár.

(Folytatjuk)

Király János