HITTANOSOK TOLLÁBÓL

AZ ÉN ARANYBORJÚM

    A múlt hittanórán Mózesről és a zsidó népről tanultunk. Az anyagrész arról is beszámol, hogy a zsidók a negyven éves pusztai vándorlás során egy bálvány-istent imádtak, ami egy aranyborjú volt.
    Mikor kijöttünk az iskolai hittanteremből, azon kezdtem gondolkodni, vajon számunkra létezik-e aranyborjú? Hosszas elmélkedés után rájöttem, hogy bizony nekünk, mai embereknek is sajnos vannak bálványisteneink. Persze, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy mi Isten helyett aranyszobrot imádunk, hanem, hogy mi is számos olyan dolgot teszünk, amit nem kellene. Ide sorolhatjuk azokat, akik alkohol- és kábítószer-szenvedélyben, számítógép vagy csokoládéfüggőségben élnek, valamint mindazokat, akik valamilyen más dolgot „istenítenek” a valódi Isten helyett.
    Mint minden embernek, sajnos nekem is van káros szenvedélyem. Ez az Internet- és csokoládé függőség. Én is próbálom leszoktatni magamat erről az „aranyborjúról”, akárcsak Mózes tette a zsidó néppel. De amint hogy nehezen ment a zsidók nagy vezérének, nekem is sok szenvedéssel jár ez a próbálkozás. Ha ugyanis tegnap még egy egész tábla csokit majszoltam be, ma még nem tudom elérni, hogy egy kocka is elég legyen.
    Bízom benne, hogy a zsidó nép példáját követve, én is lassan leszokom erről az aranyborjúról, és jó keresztényként fogok élni. Abban is bízok, hogy a mai bálványistenek lassan megszűnnek és csak az igazi Istent fogjuk imádni.

*

    Nekem is, akárcsak a többi kortársamnak és felnőttnek, van bálványom, azaz aranyborjúm.
    Sokat nézem a tévét, mert nagyon szeretem az izgalmas sorozatokat és a jó játékfilmeket. A testvérem aranyborjúja a számítógépezés. Szabadideje nagy részét a komputer előtt tölti, és bizony ez nem jó.
    Manapság többen is megállapítják, hogy bálványaink rosszak. Igazuk van, hisz szenvedélyeink minden szabadidőnket lekötik. Nincs időnk egymással megbeszélni a problémákat, eljárni a másikhoz, szentmisét hallgatni, könyvet olvasni. Tatám mesélte, hogy ők régen összejártak a szomszédokkal és sokat beszélgettek.
    Amikor Mózes Istentől lejött a Sinai hegyen, összetörte azt az aranyborjút, amit a Jahvéhoz hűtlen nép készített. Nekünk is össze kellene törni a mi bálványainkat, és több időt szánni Istenre. Életünk nem csak rohanásból, hanem az Istenre és embertársakra való odafigyelésből kellene, hogy álljon.     Remélem, és is meg tudok még változni.

Nagypál Emese V. b.,
Cseh Károly Ált. Iskola