Januári gondolatok

    Világunkban, a természetben, a társadalomban, az élőlényekben mindig minden változik, mozog, lassabban vagy gyorsabban. Közhely, hogy nem léphetünk bele kétszer ugyanabba a folyóba. Az élőlények igen gyorsan alakulnak, kikel a mag, növekszik a növény, majd kivirágzik, és új magvak teremnek. Más dolgok lassabban változnak, új medret talál magának a folyó, elporladnak a sziklák, fajok pusztulnak ki, vagy átalakulnak.
    Az ember nem mindig örül a változásoknak. Szeretné, ha a dolgok úgy történnének ma is, mint azelőtt történtek. Azt megszoktuk és ragaszkodunk a megszokotthoz. Főleg, ahogy korosodunk. Nem szerettük, amikor ifjúként szüleink azzal példázódtak, hogy „bezzeg az én időmben”. Lábnyomunkba léptünk mi is. Új esztendővel indulva sokszor eszembe jut nekem is. Ragaszkodunk a természeti törvényekhez is: Mátyás törje meg a jeget, Benedek hozzon meleget, májusban essen sok eső stb. Ősidők óta konzervatívak vagyunk, nem szeretünk újabb és újabb dolgokhoz alkalmazkodni. Hiába. Alaptörvény a változás, alkalmazkodnunk kell a külső körülményekhez, a természethez, a többi lényhez. Mégis megütközve és megdöbbenve nézzük, figyeljük a szökőárról, az általa sújtott területekről beszámoló képsorokat. A mi vidékünkön mért évszázados melegrekordot döngető januári meleg sem érthető. A gyümölcsfák rügyei most annyira vannak megduzzadva, mint február végén – március legelején lenne normális.
    Örültünk a januári tavasznak, kellemes sétaidőnek. Mégis. Télen legyen tél! Ne a hőmérséklet növekedjen ilyenkor 10 Co fölé, hanem növekedjen a mások iránti türelmünk és együttérzésünk, a párbeszédre, egyáltalán a beszélgetésre való hajlamunk, a személyek vagy az élővilág iránti szeretetünk, a türelmünk. És ne nőjjenek tovább a hulladékhegyeink, a széndioxid és a freonok szintje a levegőben, az élelmiszereink vegyszer tartalma stb., stb., stb.
    Növekedjen a tudásunk, ítéletalkotó képességünk, fejlődjünk testileg, lelkileg az új esztendőben!

Ildi