ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL!

    A farsang január hatodikától, vízkereszttől a húsvétvasárnapot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tart. Ez a maszkos, zajos mulatság egy ősi hiedelemhez kötődik, mely szerint a tél végén a Nap elgyengül, és a hosszú éjszakákon életre kelnek a gonosz szellemek. A boszorkánybábú elégetésével, a jelmezes karneváli felvonulással e bolyongó, ártó lelkeket akarták elűzni. Később persze a hiedelmeket elfelejtettük, de a farsangi szokások megmaradtak.
    A farsang idejéhez számos egészségmegőrző, családóvó és termékenységi varázslat is kötődik. A természetet is hasonló bőségre akarták ösztönözni. Gazdag lesz a termés, ha a szőlőskert négy sarkában egy-egy tőkét lemetszenek, vagy a vetni való kukoricát húshagyó kedden lemorzsolják. Persze a vénlányok és az ifjú hajadonok sem maradhattak ki a hagyományos szokásokból. Ilyenkor tréfásan figyelmeztették őket, hogy ideje a férjhez menésnek. A farsang idején tartották a legtöbb menyegzőt. Az új pár jövője és az ébredő természet között mágikus kapcsolatot éreztek. Ezért tartja a néphit szégyennek, ha valaki házasulandó létére kimarad a farsangból, azaz nem házasodott meg a legalkalmasabb időben. A vénlányok kapuja elé óriási fatuskót tettek a legények, hogy ne tudjanak a házból kijönni, míg máshol éppen a „vénlegényeket” kötötték a tuskó elé, és ostorral hajtották őket végig a falu főutcáján.
    Farsang ideje alatt, de főképp utolsó három napján – farsang farkán – rendeztek bálokat, melyeknek leggyakoribb helyszíne a kocsma volt. Ettek, ittak, tréfálkoztak, szorgalmasan töltögették a poharakat, végül énekelni kezdtek, majd egymásba kapaszkodva táncra is kerekedtek.
    A farsang jellegzetes étele a fánk, melynek szintén mágikus erőt tulajdonítottak. Hogyan készült az első fánk a monda szerint?
    Egy bécsi pék műhelyében történt egy alkalommal, hogy valami okból kifolyólag a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott…, mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, egyik pékinasának a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott, és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán levő lábasba pottyant, amelyben a zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgává sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk.
    A hagyományokat a mi környezetünkben is szívesen ápolják az emberek, és annak rendje módja szerint esznek, isznak, barátkoznak és szórakoznak. Próbáljuk ki mi is!