Árnyas oldal

    Köztudott, hogy mi, adaiak szeretjük a szépet, a rendezett környezetünket, utcáinkat, tereinket, és igyekszünk is őket széppé tenni, ápolni, saját örömünkre és az idelátogatók megelégedésére. Kivételek, fogyatékosságok azért akadnak. Ilyen kivétel a postával szemben lévő parkban álló emlékmű közvetlen környéke. Siralmas állapotban látható az alapzat, összetört, levált lapjain már a gaz is elhatalmasodott. Az emlékmű és az emléktábla még szilárdan áll, de környékével nem dicsekedhetünk. Olyan benyomást kelt, mintha nem lenne gazdája, senki sem gondoskodna róla. Az emlékművet az egykori ’41-es Harcos Szövetség állíttatta fel, talán neki kellene gondot viselni róla, de valakinek valamit mindenképpen lépnie kellene, hogy rendben legyen az amúgy rendezett parkban álló tönkrement, rendezetlen emlékmű alapzata.

    A másik szégyenfoltja Ada egyik főutcájának az ún. nagymalom és környéke. Maga az épület már az enyészet visszafordíthatatlan útjára lépett. Romos falak, gazzal benőtt bejáratok, megroggyant tetőszerkezet, ahol már termetes fák nőnek, betört ablakok csúfítják a Tito Marsall utcai részét, mintegy száz méter hosszan. A járókelők messze elkerülik az utcának ezt a szakaszát, mert lassan veszélyessé válik a környezete.

    Valamikor a nyár elején végleg bezárta kapuit községünk egyik legmenőbb vállalata, a csiszolókorongokat gyártó IBA. Magánosították, ennek kapcsán a magánérdekek kerekedtek felül, és a valamikori határainkon túl is ismert vállalat számunkra egyszerűen meghalt. Ma már szellemvároshoz hasonlít: gazzal benőtt bejáratok, üres portásfülke, a csarnokokról nem is beszélve, a villanyáram kikapcsolva, kísértetiesen üres gyárudvar, és még sorolhatnánk. Ismerve a gyár valamikor pezsgő életét, ma borzongva halad el előtte a járókelő, különösen az éjjeli órákban.