FIATALOK ÍRJÁK, RAJZOLJÁK
OMLADINCI PIŠU, CRTAJU

AMIKOR ÉN MÉG KICSI VOLTAM

    Egyik nap megkerestem a szekrényben a régi albumokat, amikben még kicsi voltam. Rengeteg emlék rohamozott meg a nézegetésük közben.
    Születésem második napján az újvidéki kórházba kerültem, mert sárgaságba estem. Betettek az inkubátorba a kék fény alá. Szememet lekötötték. Öt np után, amikor levették a kötést, apukám legnagyobb örömére, kék szemem barnára változott! Így most csak mi ketten vagyunk apukámmal a családban barna szeműek.
    Eszembe jutott egy történet a következő képről.
    Egy este nagy sírásban törtem ki.
    - Add ide a „mamámat”! – könyörögtem anyukámnak.
    - Most nem tud eljönni a nagymama. Már késő van. Erre még nagyobb bömbölésbe fogtam:
    - Add ide a „mamámat”!
    Elmúlt jó néhány perc, mire anyukám rájött, hogy a cumisüveget neveztem el „mamának”.
    Régen pedig úgy mondtam a margarint, hogy „pangi”.
    Sok képen a testvéremmel vagyok. Húztak, nyúztak, pörgettek, forgattak, dajkáltak, tanítgattak stb. Amikor pedig nem voltak itthon, a táskájukat kiforgattam, és a könyveket kipakoltam. Volt olyan is, mikor ott állt mellettem a kottatartó, felkaptam a hangjegyfüzetet és fordítva rátettem a tartóra. Felvettem a furulyát is, és fújtam össze-vissza a kottát nézve.
    Akkoriban Kata baba volt a legkedvesebb játék a számomra. Hosszú, szőke haja volt. Több fonat is díszelgett rajta, amik két copfban lógtak összefogva. Szeme kék színű. Ruhája rózsaszín és fodros. Kis lábán fehér cipőcske volt.
    Ő az én alvó- és játszótársam szerepét töltötte be. Még a bölcsődébe is magammal vittem!
    Lassan elmúlnak a szép gyermekévek, de mindig szívesen emlékezek rájuk.

Csuvik Sarolta 8.c,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

Deca

Postoje deca svih nacionalnosti,
koja se poštuju i vole, a
ujedno dele svu svoju sreću i snove.

Neki su zaljubljeni, a
neki su samo drugari,
ali su svi oni pravi!

Niko nije od čokolade i meda,
nego su svi sreća cela.

Puna radosti i malog nereda,
koji se ponekad javlja,
kao neka mala tajna,

ALI JE SVE TO LJUBAV I DRUGARSTVO,
koje je naše male CARSTVO!

Danijela Droca 7/a
(iz arhive Osnovne škole „Čeh Karolj”)

---

Nataša Laslo, 2/a, Osnovna škola „Čeh Karolj” Ada

---

Fehér

Suhog a szében gyönyörű fehér ruhája,
A semmi közepében pontról-pontra szállva,
Libbenő koszorúja elegánsan repül,
S majd végül kecsesen a földre terül.

De nem ér íly könnyen a boldogságba,
Mert a mai világban mindennek van ára,
Ezért bús táncot kell lejtenie előbb,
S ő elegánsan perdül-fordul, s közben felnő.

Hullva karolja hóna alá a levegőt,
Oly boldogan, feltűnőn, hogy  ne vesszük szem elől,
Káprázattal elvonja figyelmünket a világról,
S tekintetünk megragadja, s rászegezzük imádón.

Suhog a szélben könnyű fátyol palástja
Még ma este alvóhelye faláda,
Melyben majd örök nyugalomra tér,
Egy tollpihe, kinek tánca véget ér.

Virág Anna 8.c,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

Édesanyám
(fogalmazás)

    Egy édesanya a gyerekek számára a világ minden kincsével felér, ezt így érzem én is.
    Édesanyámat Bajúsz Rózsának hívják. Tanítónő. Jelenleg a szabadkai tanítóképző egyetem hallgatója. Haja barna, szeme zöld, amely csillogó fényt áraszt. Teste karcsú, közepes magasságú. Ez mind csak a külső, az igazi szépség teste belsejében lakozik: a lalke. Szíve jóságával semmi nem érhet fel, ezt nap, mint nap tapasztaljuk mi, akik körülötte vagyunk. Születésünk pillanatától kedves gondoskodással nevel bennünket. Az ajkáról csendülő szavak „birtokosai” lettünk, első bizonytalan lépéseinekt is ő egyengette. Óvodába, iskolába az ő kezét fogva indultam el. Szeretel hazamenni az iskolából, mert mindig vár otthon kedves arca. Általában finom ebédet főz, és miközben átöltözöm, mindent elmesélünk egymásnak, arról ami az iskolában és itthon történt. Ha betegek vagyunk, arcán látjuk az aggódást. Mi is mindent megteszünk érte. Sokat segítünk egymásnak, ő a tanulásban, mi pedig a házi munkában. Mivel március 7-én ünnepli születésnapját kedvenc virágával a vörös rózsával köszöntjük fel.
    Számomra ő az élet legnagyobb ajándéka.

Bajúsz Krisztián 8.d,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

Rókavadászat

    A környékbeli tanyákról, és a faluból sok  baromfit elvitt  a  róka.  Ezért a vadászok rókavadászatot szerveztek, ahová engem is elvittek. Vasárnap délután a Valkai soron, a tanyavilágban kerestük a ravaszdit. A nagyúti erdő körül találtunk is egy rókályukat. Vittünk magunkkal négy vadászkutyát. Azok fogták a szagot. Három lyukat is kiástunk, de nem találtuk a rókákat. Egy kutya aztán a járatból mégis kihúzott egy kisrókát, aztán egy másikat is. Közben ránk sötétedett, a lyukakat betömtük.
    Sajnos nem találtuk meg az öreg rókát! Jövő vasárnap újra megpróbáljuk. Előbb-utóbb golyót eresztünk a tyúktolvaj vörös bundájába!

Gulyás Gábor,
Cseh Károly Általános Iskola, II. osztály, Valkai sor

---

Ha én lennék az iskola igazgatója

    Ha én lennék a 21. századi iskola igazgatója, mindent felújítanék, beszereztetnék sok segédeszközt az osztályban, hogy megkönnyítsen a tanítást.
    Nálam fontos lenne, hogy a diákok rendesen tanuljanak, szépen viselkedjenek és tényleg okos, életrevaló gyerekek legyenek. A legfontosabb az lenne, hogy meg tudjam teremteni a tanulóknak a biztonságos és élvezetes tanulási érzést. Először is az osztályokba új székeket, asztalokat tetetnék. A tábla olyan lenne, hogy amit mond a tanár, azt kivetítené. Így a tanároknak is sokkal könnyebb lenne a tanítás. Bevezetném az illemórákat, hogy a gyerekek megtanulják az illemet. Naponta maximum csak hat óra lenne. Reggel nem fél nyolcra, hanem nyolcra kellene bemenni. Sokszor bemennék az osztályokba, megnézni a tanulókat. Ha észrevennék valamit, ami nem megfelelő, rögtön kijavítanám. Megszüntetném a csöngetést és a konyhásságot, hogy a gyerekek jobban tudjanak figyelni az órán, ne azon kelljen gondolkodniuk, hogy mikor csengessenek, vagy pakolják ki a tálcát.
    A tornaóra egy csodálatos élmény lenne számukra. Felvenném a legjobb tornatanárt, aki igazi sportolókat nevelne belőlük.
    Matematika tanárból kettő lenne, hogy jobban megértessék a gyerekekkel a matekot. Minden gyerek jó lenne matekból. Bevezetném, hogy az osztályfőnököknek kötelességük legyen minden évben elvinni az osztályukat kirándulni.
    Szerintem a gyerekek örülni fognak, hogy ilyen jó iskolába járhatnak és tanulhatnak.

Körtvélyesi Viktória, 6/f,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

Rostás Brigitta rajza, 5. spec. oszt., Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

A játék csodajó

    Szeptemberben megkezdődött az óvoda.
    Az első napon anyu és a plüssmacim (Brumi) kisért el. Anyutól haza küld-
tem, de mondtam neki, ha jön értem az oviba, akkor amacit is hozza magával. A kispajtásaimnak meg is mutattam kis kedvencemet. Emlékszem mikor kaptam. November 3-án 2006-ban születésnapomat tartottuk. Mindenki egy plüssállatot hozott. 101 kiskutyát kaptam Zsanitól, Emesétől egy bögrét és benne egy macit, Csongi pedig rózsaszínű malaccal kedveskedett. Mindegyiknek adtam nevet: Pötyi (a kutya), Dörmi (a maci), Lili (a malac). A nagymamáméktól is kaptam egy szürke nagy egeret, keresztapától Maki – majmot és anyáéktól Csőrikét. Ezután szombatonként délután barátnőmmel, Zsanettel felsorakoztattuk a szekrény polcaira a plüssöket. Boltosat játszottunk, és én csak a plüssöket vásároltam, amik az ágyamon díszelegtek. Ránk sötétedett, s mi még mindig játszottunk. anya szólt ránk, hogy most már feküdni kell. Én csak a plüsseim mellé szerettem volna lefeküdni, de nem nagyon fértem el tőlük. Visszarakosgattam a polcra őket. Brumimat mellém fektettem, olyan édesem mosolygott rám, mint a napsugár. Egy napon dédimamámtól elkaptam apunak a maciját, ami 42 éves szalmával van kitömve és világosbarna színű. Olyan idős a maci, mint az apukám. Ez nekem egy nagy kincs és szép emlék a többi 60-80 darab plüssöm mellett. A neve: Szalmamaci.
Még ma is, ha tehetem bár egy pici plüss állatot vásárolok.

---

A rossz tanuló felel

    Még hetedikben évvége felé történet, hogy Tóth Andrea tanárnő bejelentette, jövő órán számonkérés lesz. Hamar el is felejtettem, mert úgy gondoltam, engem úgysem fog kérdezni, mert már feleltem.
    Másnap már iskolába menet jutott eszembe, hogy mégis meg kellett volna tanulnom a feladott leckét. Két jegy között álltam, és így nem tud leosztályozni. Egy- kettőre eljött az egyáltalán nem várt biológia-óra. Alex mellett ültem és halkan odasúgta:
    - Tanultál?
    - Nem, de már sajnálom! – mondtam kicsit izgulva.
    - Azokat is kérdezi, akiket még nem zárt le – állította határozottan.
    - Súgj, ha mégis én következnék! – kértem a padtársamtól.
    Amikor bejött az osztályba és elkezdte a naplót lapozgatni, már éreztem, hogy én leszek az egyik, akit kiszólít.
    - Ki a kilences? – érdeklődött egy kis számolgatás után.
    - Én vagyok – jelentkeztem remegő kézzel.
    - Remek, mert még úgysincs végleges osztályzatod! Tamás, mit tudsz az izomrendszerről? – nézett rám és várta a válaszom.
    - Az izomrendszer egy olyan ...
    Barátom próbált segíteni, de én azt már nem hallottam. Már egy másik világban lehettem. Csak arra tudtam gondolni, hogy tegnap délután biológiát kellett volna tanulnom. Azt sem tudtam, hogy mióta állok és hallgatok, több órának tűnt. Akkor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy azt mondja:
    - Ülj le, és a következő órára tanuld meg az egész leckét!
    Végül ötösre feleltem, és négyes került a bizonyítványomba.
    Szerintem nemcsak az a rossz tanuló, aki gyengén teljesít, hanem az is, aki lusta elvégezni a feladatát, és azért nem kap jó jegyet. Számomra ebből az volt a legfőbb tanulság, hogy mindig minden órára készülni kell, akkor is, ha nem is szólnak.