140. Zöld levél
2012. év fája
A zselnicemeggy
A zselnicemeggyet, németül Gewöhnliche Traubenkirsche, angolul Bird Cherry vagy Hackberry, szerbhorvátul čremza választották 2012-ben az év fájának az erdészek, az ökológusok és az internetes szavazók.
Májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggyként és kutyacseresznyeként is hívják a hazai erdők ezt az egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját. Népies nevei még: csórmány, gerézdes-, madár-, vagy zsidócseresznye, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka.
Az egész Európában elterjedt fafaj termését már a kőkorszaki ember is fogyasztotta, aki bizonyítottan a mai Ada területén és környékén is élt, hisz a Tiszára vezető kompjárási út melletti nagyárok fenekén találták annakidején a pattintott kőbaltát és a nyéllyukas kőbuzogányt. Napjainkban a Tisza bánáti oldalán, a Mohol felé elterülő ártéri erdőben virágzik. Állíthatjuk, hogy az erdők élővilágának változatosságát növelő szerepe és esztétikai értéke ma is jelentős. Akár már április elején, a lombfakadással egyidőben virágzik. Ez az ökológusok által az idei évre a figyelem középpontjába emelt fafaj magyar neve a szláv eredetű zöld (zelena) szóból vezethető le, ami szintén a korai lombfakadásra utal. Erősen illatos, 15-20 fehér virágból álló fürtös virágzata a mészkerülő erdők patak- és folyómenti részeinek dísze.
A szakértők állítják, hogy a zselnicemeggy hatalmas elterjedési területtel bír, Eurázsia java részét felöleli. Európában a Skandináv-félsziget északi csücskéig is eljut, délen viszont az Ibériai-, Appennin- és Balkán-félszigeten foltossá válik elterjedési területe. Nyugat-keleti irányban Nagy-Britanniától egészen az Amur-vidékig, Kamcsatkáig és Japán északi részéig nyúlik, érdekes módon Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben is megjelenik, s itt éri el legmagasabb előfordulását 2200 m tengerszint feletti magasságon.
Közeli rokonai Koreában és Észak-Amerikában élnek, ez utóbbiak közé tartozik a hazánkban idegenhonos fajként terjedő kései meggy (Padus serotina) 8-18 m magas fafaj, de kedvezőtlen termőhelyeken csak cserjeméretű marad. Feketésszürke kérge egyébként gyógyászati jelentőségű, amelynek hatóanyaga vizelethajtó, izzasztó hatású, s köszvény, reuma és szifilisz ellen is használták. Különösen a skandináv országokban kérgéből színanyagokat vontak ki, s különböző vegyi anyagok hozzáadásával szürke, narancssárga vagy sötétbarna gyapjúfestékeket nyertek.
Borsó nagyságú, fényes fekete lédús termései keserédesek, július végén érnek. Bár kevésbé élvezhetőek, régészeti bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a kő- és bronzkorban fogyasztották azokat. Ázsiai népek gyümölcslé és vegyes gyümölcsíz készítésére ma is alkalmazzák. Fateste sárgás- vagy vörösesfehér, közepe – az ún. gesztje – zöldesen sávozott. A faanyag meglehetősen rugalmas, könnyen hasítható, jól polírozható és esztergályozható. Nincs akkora jelentősége a faiparban, mint a közönséges cseresznyének, de a belsőépítészetben és csónakgyártásnál gyakran találkozunk érdekes faanyagával. Termőhelyi igényei közül ki kell emelni a fagyokkal szembeni ellenállóképességét, a hidegtűrését, valamint a magas vízigényét. Ezeken kívül tipikus mészkerülő faj, mindig mészmentes termőhelyi viszonyok között jelenik meg. Szereti a humuszban és tápanyagokban gazdag talajokat, lombos fafajaink közül lehullott levelei az egyik leggyorsabban lebomló, nagymennyiségű kalciumot juttaják vissza a talajba, ezáltal termőhelyét is javítják. Termőhelyi igényének megfelelően a síkvidékeken elsősorban az ártereken jelenik meg, ahol jól elviseli a nagyobb termetű fafajok árnyalását. Ezen kívül ott van a láperdőkben is, ebből következően mind a mozgó, mind az állóvizet jól elviseli.
(Info: greenfo)
Király János