Ismerjük meg:
Gyurgyevdán és Szpaszovdán

    Hamarosan ez a két pravoszláv ünnep köszönt ránk és mind a kettőnek kivételes jelentősége van. Az első Szent György napja (György-nap), a második Vazneszenye Goszpodnye, azaz Urunk Mennybemenetele. Mindkettő a pravoszláv egyház nagy ünnepe, és azt tartják, hogy a második egyenes folytatása az elsőnek.
    Gyurgyevdán idén a május hatodika – vasárnap, és vallási jelentősége mellett azért is nevezetes, mert Szerbiában ezen a napon lesznek a köztársasági-elnöki, a parlamenti, a tartományi és az önkormányzati választások. Így a sajtó, a tévé, a rádió, az internet tele van Gyurgyevdánnal és már-már el is veszíti elsődleges jelentését.

    Pedig ez a nap a szerb pravoszláv egyház legnagyobb ünnepei közé tartozik, de egyben nagy névnap is (krsna slava). Ezen felül ünnepe még a tavasz kezdetének is és hagyományosan a nyár kezdetét köszöntik vele. A néphagyomány szerint a gyöngyvirág-ünnep is (gyöngyvirág=đurđevak). Đurđevdan így ünnep az egész világon, ahol csak élnek szerbek!

    De ez a nap Szerbia (és a volt Jugoszlávia) roma nemzetiségű lakóinak is fontos ünnepe, függetlenül attól, hogy ortodox vagy muszlim vallásúak-e. Az ünnep neve roma nyelven Erdelezi és a legfontosabb tavasz-ünnepnek számít.
A szerbek, egy népszokás szerint, Gyurgyevdánkor kora reggel abban a hideg vízben mosdanak meg, amelyiket előző napon készítenek be és egész éjjel frissen szedett tavaszi virágokat áztatnak benne. Utána a reggeli ünnepséget mindig egy közeli patak, vagy folyóparton, réten, völgyön tartják. Virágot szednek (gyermekláncfű), koszorút fonnak belőle, énekelnek, táncolnak és ilyenkor szinte mindenhol kötelező a nyárson sült bárány, amit a délelőtti ünneplés alatt sütnek. Ha megfelelő idő van, a merészebbjei meg is fürdenek a folyóban.
    Šumadijában végzett hagyománygyűjtő utunkon (1967-ben) jegyeztük le, hogy az asszonyok ott ezen a napon napfelkelte előtt kimennek a hegyre, füvet, virágot és som-levelet (dren) szednek, belekeverik a korpába és megetetik a birkákkal, amelyek ettől egész éven át egészségesek és minden rontástól mentesek lesznek. Daroszava nevű faluban a férfiak kora reggel a szántóföldre mennek és mogyoróvesszőből készített apró kereszteket tűznek a földbe, megelőzve ezzel azt, hogy nehogy valamely bűbájos ember „elszívja” előlük földjük minden termését. Ez alatt az asszonyok gyermekláncfűből, gyöngyvirágból, gyertyánvesszőből, zeller zöldjéből koszorúkat fonnak és betegség, rontás ellen, bajelhárításként a kapura, juhakolra, istállókra tűzik.
    Popovo polje környékén meg a lányok meghemperegnek a zsendülő búzában, hogy a hajuk olyan gyorsan és szépen nőjön, mint a búza. Ilyenkor hintákat is kötnek, legfőképp a somfákra és vidám kacajjal hintáznak, hogy olyan egészségesek legyenek, mint ez a kitartó fa (zdrav kao dren). Utána aranyesőből, gyöngyvirágból, zsenge ágakból és egyéb virágokból (amit találnak) csokrot kötnek és lefekvés előtt ezekből jósolnak, vajon a jegyesük szép magas és okos lesz-e?
    A legérdekesebb, hogy Gyurgyevdán tájéka alkalmas varázsszerek készítésére is, mit a termőföld négy sarkára öntenek, vagy szórnak, hogy megakadályozzák, nehogy valami terészetfeletti erővel rendelkező, bűbájos személy, fondorlatos módon, ellopja a földjükről a termést. Azt tartják ugyanis, hogy az ilyen bűbájos személy, leginkább nő, Gyurgyevdán éjjelén észrevétlenül kilopózik a házból és a kiszemelt idegen termőföldhöz megy, itt meztelenre vetkőzik és boton, vagy orsón körüllovagolja a földet és harmatot gyűjt. Később ezt a harmatot a saját földjére, vagy annak a földjére veti, aki felbiztatta és így ellophatja az egész termést. Nem ritka, hogy a gazda Gyurgyevdán egész éjjelét a szántóföldjén tölti, mert meg akarja őrizni a termést!
    A bűbájosok hasonló képen még arra is képesek, hogy a kiszemelt tehénből távolról is kifejjék a tejet. Így a barmokra is vigyáznak, vagy a korábban említett, Gyurgyevdánkor fonott koszorút akasztják az istállóra.

    A legújabb időkben a világ egész magyarsága körében Rúzsa Magdi tette ismertté és népszerűvé ezt a pravoszláv ünnepet, amikor a Megasztár tehetségkutató versenyen elénekelte a Ðurđevdan című népszerű dalt, amit a  Bijelo Dugme együttes ad elő. A dal eredeti változata az együttes 1988-ban kiadott Ćiribiribela című stúdióalbumán szerepel és így hangzik:

Proljeće na moje rame slijeċe  Đurđevak zeleni  Đurđevak zeleni  Svima osim meni  Drugovi odoše a ja osta Nema zvijezde danice  Nema zvijezde danice  Moje saputnice Ej kome sada moja draga Na đurđevak miriše Na đurđevak miriše Meni nikad više Evo zore evo zore Bogu da se pomolim Evo zore evo zore Ej đurđevdan je  A ja nisam s onom koju volim Njeno ime neka se spominje Svakog drugog dana Svakog drugog dana Osim đurđevdana

Tavasz telepedik a vállamra Zöldell (nyílik) a gyöngyvirág Zöldell (nyílik) a gyöngyvirág Mindenkinek, csak nekem nem A barátok elhagytak, én maradtam Nem látszik a hajnalcsillag Nem látszik a hajnalcsillag Az én útitársam Hej, az én kedvesem Kinek ad gyöngyvirág illatot Kinek ad gyöngyvirág illatot Nekem, biztos, már soha Itt a hajnal, itt a hajnal Imám száll Istenhez Itt a hajnal, itt a hajnal Gyurgyevdán van Én mégsem a kedvesemmel vagyok Nevét említsétek Minden második napon Minden második napon Csak Gyurgyevdánkorne

    Magdi ezt a dalt elénekelte az adai vendégszereplésén is, és akkora sikert aratott vele, hogy az adai szerbek/magyarok hálából egy vadonatúj robogót ajándékoztak neki, mondván, hogy emberemlékezet óta ennyire még senki sem szilárdította meg és mélyítette el a szerb-magyar barátságot.
    A Gyurgyevdán magyar megfelelője a Szent György-nap, április 24. – a moholi templom búcsúja, azaz ezt a templomot Szent György tiszteletére szentelték fel. Ezen a napon Moholon mindig faluünnep és búcsú van.
    A keresztény mitológia úgy tartja, hogy Szent György a hitéért vállalt mártírhalált (egyszerre 60 szöget vertek a fejébe). Ikonokon általában lóháton ábrázolják, amint éppen megöl egy sárkányt (sárkányölő Szent György). A naphoz számos hiedelem kapcsolódik. Az esztendő egyik legjelentősebb gonoszjáró napja. A gonosz lelkek távoltartására tüskés ágakat tűztek az ajtókra, fokhagymával kenték be az ajtófélfákat, ablakokat.
    Szent György napján érdemes földbe rejtett kincset keresni.
    Országos hiedelem szerint, ha György nap előtt fogott gyíkkal megkenegetjük a torkunkat, megmenekülhetünk a torokgyíktól. Ilyenkor ültették a kukoricát, a babot, az uborkát.
    Termésjósló és időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódtak a naphoz, például ha a varjú nem látszik ki a vetésből, jó lesz a termés, ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt, és nyarat jelent, vagy esőtlen nyarat, a Szent György nap előtti mennydörgés bő termést jósol.

Szent György kereszt Anglia zászlaján és a szerb címeren

    A teljesség igénye nélkül említsük meg, hogy az országok közül Anglia, Grúzia, Görögország és Portugália, a városok közül Bejrút, Ljubljana,  Moszkva, a szakmák közül (igen stílszerűen) a mészárosok és hentesek, juhászok, a katonák, valamint az egyéb rendvédelmi dolgozók patronálója; mint ilyen, például az egész bolgár hadsereg védőszentje.

    Szpaszovdán, Vaznesenje Gospodnje, azaz Urunk Mennybemenetele a szerb naptár szerint május 24. – az adai pravoszláv, azaz a szerb templom ünnepe, búcsúnapja és Belgrád  város egyházi napja, ünnepe. Ilyenkor mindenhol – a fővárosban is – körmeneteket tartanak. Korábban ez a körmenet – kereszthordozás – megkerülte az egész várost, vagy falut, ma azonban legtöbb helyen a templomudvarra korlátozódik.
    Az ünnep jelképe a kereszt. Leginkább mogyorófából készítik és a démonok vélt tartózkodási, vagy búvóhelyére szúrják. Boszniában a kiszáradt fák hegyébe teszik, de van ahol a falu közepén állítanak nagy keresztet.
    Urunk mennybemenetelének ünnepe – Spasovdan – mindig csütörtökre esik, mert ez a húsvét utáni negyvenedik nap. Popovo poljen ezen a napon még napfelkelte előtt kihajtották az állatokat a mezőre, út közben árvalányhajat szedtek, jávorfa-vessző végére kötötték és ezt így együtt az istálló küszöbére erősítették, hogy a barmok átlépjenek rajta, mert így egészségesek maradnak és mentesek a rontástól.
    Van olyan falu, ahol nincs körmenet, de a falu nevének feliratánál gyülekeznek. Ott van a pap is, imát olvas, majd megszentel egy fát és kihirdeti, hogy attól fogva az a fa a falut védi. Ha valaki ezután rossz szándékból megérinti a fát, vagy a névtáblát, szerencsétlenség éri. Említettek is valami Janko Markovot, aki fel akart mászni a falu fájára, hogy ágat törjön róla, de már az első ág leszakadt alatta, lezuhant és a medencecsontnál a lábát törte. Egész életére nyomorék maradt.
    A szpaszovdáni ünnepkör nagy mértékben hasonlít a Gyurgyevdánéra, így azt tartják, hogy az egyház a rengeteg gyurgyevdáni rítust a Szpaszovdánra hagyja.

    Látjuk tehát, milyen gazdag egyházi és néphagyományi háttere van az ünnepeknek, legyen az szerb vagy magyar ünnep, és sokkal jobban magunkénak valljuk őket, ha értelmüket megértjük.

(Saját gyűjtése és szerb néprajzosok anyaga alapján összeállította
Király János)