A ligában maradás a cél (II. rész)

    Az adai futball ebben az évben ünnepli fennállásának 100. évfor-dulóját. Ennek jegyében egy hosz-szabb beszélgetést folytattunk az Adai Futball Klub elnökével, Kabók Edekonnal, aki beszélt a klub életéről, a belső viszonyokról, a szerveződésről, feladatokról és nehézségekről, mindenről, ami bármilyen formában érinti a klubot, a mai futballt.

    Ez a kérdés folytatása is lehetne az előzőnek: milyen az adai futball utánpótlása?
    – Az utánpótlás nevelésével kapcsolatban már gondok jelentkeznek. Jelenleg 15 főre számíthatunk, ám azonnal el kell mondanom, hogy eddigi edzőjük nem fog tovább velük dol-gozni, habár nagy szükség lenne rá továbbra is. A kadétoknál ugyanis a Vajdasági és a Szerb ligás csapatok által alakított külön ligában játszanak rendes bajnokságot, így több nevesebb csapat is részt vesz benne, ahova kell egy tapasztaltabb edző is. Különben is a kadétok, tehát a közvetlen utánpótlás, tömegesítésén többet kellene dolgozni, de olyan problémák is felmerülnek, ami ellen nem tudunk semmit sem tenni. Itt van például a tótfalusi Futballakadémia, ami úgymond, elszipkázza a tehetséges gyerekeket és ha évente 3-4 gyereket elveszítünk, könnyen megállapítható, hogy négy éve alatt egy egész csapat csúszik ki a kezünk közül. A mi álláspontunk mégis az, hogy ha valamelyik játékos felsőbb ligába szeretne távozni, bármikor szabadon mehet, hisz ezzel fejlődési lehetőséget biztosítunk neki, de visszafelé ezt már nem jó szemmel nézzük, mert egy alsóbb ligában a fejlődés nem biztos, hogy adott.

    Az AFK illetve az adai labdarúgás idén ünnepli létezésének századik évfordulóját. Nagyon jelentős évforduló ez. Milyenek az előkészületek, milyen programok lesznek az éve folyamán?
    – Az igaz, hogy egy klub csak egyszer száz éves és ezt a jubileumot méltóképpen meg kell ünnepelni. Ebben a pillanatban azt mondhatom, hogy a községtől még nem kaptunk fel-szólítást, illetve támogatási szándékot a jubileum megszervezésére. Vannak mozgások, amelyek az ünnepségre utalnak, de még semmilyen konkrét dologról nem beszélhetek. A száz éves jubileumot nem lehet egyetlen alkalomra szorítani, összezsúfolni, mindenképen az egész év ennek a jegyében kell, hogy elteljen.
    A vezetőség álláspontja elsősorban az, hogy ezt az évet úgy kell megünnepelni, hogy a klub továbbra is a Vajdasági liga tagja maradjon. Ez cél már megvalósulni látszik, mert számításaink szerint a megcélzott 10. hely biztosítja a bennmaradást. Ez lenne tehát az ünneplés első része. Azután a nyáron tervezünk három mérkőzést nevesebb ellenfelekkel, a fiataloknak is lesz egy torna, és tervezünk egy öregfiúk találkozóját is egy nevesebb külföldi csapattal.
    A továbbiakban szeretnénk egy kiadvánnyal is megemlékezni az elmúlt időkről azon dokumentumok alapján, amit szinte köteles minden klub vezetni. Viszont, amikor ez szóba került, hatalmas nehézséggel találtuk magunkat szemben, Ugyanis az AFK-nak nincs meg a dokumentáció nagy része. Időközben valahol elkallódott. A munkás olimpiára való felkészüléskor is sok jegyzet, és más dokumentum is a szemétre került, a serlegeket is egyik akkori vezetőségi tagunk ébersége mentette meg. Mindez, úgy gondolom, 2007-ben volt, amikor a klub a Tisza-menti (legalsó) ligában szerepelt, és nem sokat törődött vele senki. Ha mégis megszületne az a monográfia a klubról, a futballról, tartalmaznia kellene minden év legsikeresebb momentumait, a legjobb játékosokat, a felejthetetlen meccseket stb. – és még sorolhatnám tovább. Mindenképen helyet kellene kapni benne, mondjuk Nagypál Tibornak, Kerekes Zsombornak, Oláh Lórándnak, Szőke Csabának… és még mindazoknak, akik Adáról elindulva szép karriert futottak be idehaza és külföldön is. Büszkék is vagyunk ezekre az emberekre, mert végeredményben a mi neveltjeink.

Kerekes Zsombor, Varsi Csaba, Nagypál Tibor

    Visszatérve a jubileumra, szervezésre, a kiadványra, ebben az esetben egy ember nem sokat tehet, itt egy csapatnak kell dolgoznia, hogy minden a helyén legyen. Mindenesetre nagy munka vár ránk, ha mindezt meg szeretnénk valósítani. Kicsit úgy érzem, hogy a vezetőség fő gondja és felelősége is a klub mindennapi működtetése. Nálunk öt generáció versenyez: az első csapat, a kadétok, a „petlityek”, pionírok és a legkisebbek (7 évesek), ami több mint 80 gyereket jelent és meglehetős anyagi kiadásokat.
    Ha már az anyagiakat említette, kitől és milyen támogatást kapnak?
     – Elsősorban a községi költségvetésre számítunk, talán ez a legbiztosabb anyagi forrás, de kevés a valós kiadásokhoz viszonyítva. Mellette még magánszemélyek illetve magánvállalkozók támogatják a klubot, de erre nem lehet alapozni, mégis számítunk minden dinárra. Számítunk a helyi közösségek anyagi támogatására, a községi költségvetésből éves szinten 1 – 1,5 millió dinár jön, de ha minden kiadást összeszámolunk, 2,5 millió dinár szükséges a klub működésére, a ligában maradásra.

     Végezetül leszögezhetjük, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben nem leányálom vezetni egy ilyen tömeges klubot, sem az anyagi szempontokat, sem az emberi tulajdonságokat véve figyelembe. Felelősségteljes elsősorban a gyerekek fizikai és mentális nevelése miatt, ugyanakkor felelősségteljes az anyagiak előteremtése és azok ésszerű felhasználása céljából is. Mégis bizakodva nézhetünk a jövőbe, hisz száz év tapasztalata és hatalmas hagyománya van e klubnak, ami ha időnként hullámvölgybe is került, a tenni akarás nem lanyhult, a munka nem halványodott el. Meggyőződésem, hogy így lesz ebben a jubiláris évben is, mert mi adaiak büszkék vagyunk a sajátjainkra, arra amit megteremtettünk hisz azt elvenni tőlünk senki nem tudja.

Vastag János